Budapest, 2005. (28. évfolyam)
7. szám július - Kirschner Péter: Civiliáda - Szó szerint: Nyitott Műhely
b li d a p f. s t flflgfl i íi i. \ 11 s 36 Szó szerint: Nyitott Műhely Szöveg: KIRSCHNER PÉTER SEBESTYÉN LÁSZLÓ • Az utcáról belépő kapkodja a fejét, hova is keveredett. A nagy kirakatablakaival az utcára kandikáló szuterén a Ráth György utcában egyszerre könyvesbolt, hírlapolvasó, kézműves műhely, galéria, teaház és ki tudja, még mi minden. Csak a „Fejre vigyázz!" feliratú tábla hiányzik. Az ember mégis azonnal tudja, hogyan viselkedjék: oldottan. Mindent lehet, mindenre nyitott a műhely, kivéve a dohányzást. A kíváncsiskodót Finta László hoz irányítják, aki a pultnál éppen csodálatos teát varázsol elő ezerféle dobozából. Leülünk, és mesélni kezd. A történet nem is olyan régi. Pár éve még bőrös iparművészként tudta sajátjának a műhelyt, amely azóta a város egyik „civ il művelődési háza"-ként fogad be barátot és vendéget egyaránt. Finta László maga sem tudja, miként találta magát ebben a 24 órás szolgálatot igénylő, univerzális szerepben. Először képzőművész barátja, Szabó Gábor látogatta meg, és azonnal kiállítást képzelt a falakra. Kezdetben hirdetés útján is kerestek kiállítókat. Ma a Nyitott Műhely galériája már városszerte ismert kiállítóhelye a kortárs művészeknek. De Kó'szegi Imre triója éppenséggel múlt századi falvédők között játszott. Mert a képzőművészek után azonnal jöttek a muzsikusok is, akik szerint ennél ideálisabb jazzklub nem is kell. (Feltéve, hogy a földszinten vagy a keskeny utca szemközti oldalán lakók is rajonganak értük.) Aki a hazai jazzéletben számít, annak itt már legalább egyszer fel kellett lépnie. A „nagy öregek" és tanítványaik szeretnek együtt muzsikálni a Nyitott Műhelyben, ahol a gázsi is stílusosan teásdobozban gyűlik össze - annyi-amennyi. Az élet alakítja a programot. Öt éve még olyannak képzelték a bőrös műhelyt, ahol a betérő kipróbálhatja ügyességét, fantáziáját. Ez is egyfajta nyitottság. De folyamatosan jöttek az újabb ötletek, igények. Fintának már eredeti munkájára jutott a legkevesebb ideje. Három éve pedig be is költözött, mert az állandó esti programokat, a különleges teák főzését, a takarítást, a szervezést sem bízta másra. Talán a mosogatással tesz kivételt. - Fontosabb volt a Műhely, mint hogy lakásom legyen - fogalmazza meg tömören a küldetését. Ha pedig úgy alakul, hát nagyobb adagokat főz. De azt figyeltem meg, bármikor jártam is ott, mindig voltak segítői; barátok, törzsvendégek, mint egy kávéház és ifjúsági klub keverékében. O ezeket koncentrikus körökhöz hasonlította, amelyek több rétegben kötődnek a helyhez és hozzá. A kettő szinte azonos. A programot bármelyik - nagy támogatottságú - művelődési ház megirigyelhetné. Tavasszal egyszerre három filmklub, három stílus, három személyiség is megfért egymás mellett. A könyvkiadók is itt rendezik meg a legkülönfélébb premierjeiket. Azután a polcon hagynak néhány példányt. Akik bejönnek, belelapozgatnak, esetleg meg is veszik, néha „csak úgy" kölcsönveszik. - Ez is belefér - mondja házigazdánk. Kezdetben nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy könyveket, folyóiratokat, kézműves munkákat, képeket megveszik majd, és a bevétel kipótolja a kulturális misszióból származó természetes hiányt. Az irodalmi estek, bölcselkedő beszélgetések is sokakat vonzanak. A „Miből tud talpon maradni?" rutinszerű kérdésre tétova, de kifejező kézmozdulat a válasz. Igaz, hogy a Nyitott Műhely jó szakmai híre, vendégeinek és barátainak suttogó propagandája megnyitotta a támogatások forrását. (Tudják: a kutya vacsorája.) Elgondolkodtató, hogy éppen a helyi önkormányzat nem nagyon siet a segítséggel. Igaz, a látogatók sem csak a szomszédos utcákból jönnek. Mostanra érett be a gondolat, hogy a támogatók, barátok laza halmazából valamilyen pártolói kört szeretne szervezni, amely legalább a mecénások keresésében segíthetne. Készülődnek az évad utolsó jazzestjére. Másnaptól már „csak" nyári, nappali üzemmódban működnek. Ami azt jelenti, hogy játékos gyermektábor zsivaja váltja fel a zenét. Szabnak-varrnak, valódi cirkuszi előadásra készülnek. De beülni, olvasgatni, teázni bármikor lehet. A Műhely - nyitott.