Budapest, 2005. (28. évfolyam)

6. szám június - Magyaródy Szabolcs: Gyermekéveim Pasaréten

budapest zflflsffj i

I'l n I ii s 18 Szöveg: MAGYARÓDY SZABOLCS Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Gyermekéveim Pasaréten ferences templomot. Úgy emlékszem, sok vita folyt körülötte, időnként le is álltak a munkálatok, de végül befejezték. A modern stílus ellenzői „Isten garázsa II." gúnynéven emlegették. (Az l-es számot a néhány évvel az előtt épült városmajori templom kapta. Az volt az első Bauhaus stílusú templom Magyarországon.) Van egy fényképem, amely anyámról és rólam készült a l l/a tetőteraszán. A templom falai már majdnem álltak, a háttérben a félig üres hegyoldal... Ma már hihetetlennek tűnő látvány! Nyugat felé haladva, a bal oldalon volt egy helyes kis villa, kocsival a garázsban - egy állítólagos színésznőcske lakott ott. Valami gazdag bankár támogatta, a környékbeli asszonyok nagy bosszúságára. Ok egymás között csak „lepedőművésznő"-nek hívták a szép szőke tündért. Vagy száz méterre a nevezetes és izgalmas háztól értük el a filmgyárat. Akkoriban Star névre hallgatott, de a gazdasági válság miatt nem folyt benne munka. Jártam benne néhányszor egyik osztálytársam, Konkoly Tibi jóvoltából, akinek apja az egyik igazgatója vagy gondnoka volt a vállalatnak. M Ügy 1932 júniusa táján kerültünk Pasarétre anyámmal. Két és fél évig laktunk ott, életemben először és utoljára rokonok közelében. A környék merőben más képet mutatott akkor, mint mostanában. A Gugger-hegy a mai Vöröstorony utcáig volt úgy-ahogy kiépítve, a családi házak és villák között egyetlenegy többlakásos bérvilla akadt. Fölötte rét, ahol télen jól lehetett ródlizni, majd az erdő sűrűje következett. Az Árpád kilátó uralta a hegyet, ahonnan pompás kilátás kínálkozott a nyaranként még szmogmentes városra. (Ma már alig látható az eléje emelt társasházaktól.) A Kapy utca csak egy vízmosásszerű út volt, a gyalogjáró helyenként egy méterrel magasodott az úttest fölé. Szerettem ezt az utcát nyár elején, mert a salakjárda melletti vadrózsabokrok isteni illatot árasztottak, a bőséggel termő bogyókkal kellemesebben el lehetett szórakozni, mint ma a rágógumival. A Pasaréti tér meglehetősen elvadult képet mutatott. A faküllős kerekű , háromtengelyes 5-ös autóbusznak már akkor is ott volt a végállomása. A vezetők nem pihenhettek, amikor megérkeztek, mert indulásig a dízelolajat kellett felszivattyúzniuk az alsó tartályból a fejük felett lévő kisebb tartályba, egy hosszú, fanyelű pumpa segítségével. Ott árválkodott egy alvázától és motorházától megfosztott öreg autóbusz is, amely dohányárudát játszott vénségére. Egy bánatos képű, szintúgy nem kimondottan fiatal trafikos hölgy unatkozott benne naphosszat. A terület gázgyári salakkal volt borítva, itt-ott gödröcskékkel, amelyek esős időben hamar elnyelték a buszhoz igyekvő asszonyok cipellőit. Szemben volt a Hoffmann fűszeres modernnek nevezhető üzlete. Oda járt a környék apraja-nagyja, mert közel s távol hasonló boltot nemigen találtak. Mi, gyerekek is odajártunk Tutti Frutti cukorkáért, amelynek kemény két fillérbe került darabja. A templom helyén még csak egy középkori lakótoronyhoz hasonló épület állott, magasan lévő ablakokkal. Meglehetős tisztelettel, helyesebben félelemmel szemléltük - rendszerint az utca másik oldaláról. Kerítése már régen elrozsdásodott, csak vaskosabb oszlopai álltak még, s a sövény is teljesen elvadult körülötte. így igazán nem tudhattuk, milyen titkokat rejtegetett a kert és a fenyegető külsejű, komor épület. Csak lebontásának idején tudtuk meg, hogy állatkitömő műhely működött falai között. Ha ez így volt, hát nem lehetett sok munkája a mesternek, mert mozgást sosem láttam a környéken. Igaz, a bejárat a Kapy utcai oldalra nyílt. Nem is nagyon hittem el ezt a történetet, szerintem a torony inkább szobrászműteremnek épülhetett. Egy időben ez előtt az épület előtt állt egy öregecske gépkocsi. Tulajdonosa megvárta, amíg összegyűlt néhány utasa, s némi hozzájárulás ellenében felvitte őket a hegyre, a kapujuk elé. Akkoriban ugyanis még kevés embernek volt gépkocsija. 1933-ban lebontották a tornyot és felépítették vagy másfél év alatt a