Budapest, 2005. (28. évfolyam)

6. szám június - Ráday Mihály: Vendégoldal - Tura, Schossberger-kastély

budapy s R ^FLFL^FI ;I'ini IT s 16 Tura, Schossberger-kastély zoveg és foto: RÁDAY MIHÁLY • Már hiányzik néhány jellegzetes kémény a Schossberger-kastéIyról a Pest megyei Túrán. Veszélyesen meg­dőltek, lebontották őket. A szétmál­lott tetőn át befolyt víz télen megfa­gyott az ellopott parketta párnafái közül kinőtt fa körül, a könnyező há­zi gomba szövevénye már nemcsak a fát eszi, hanem a vakolatot, a követ is. Az Ybl Miklós által 1883-ban épített kastély tízhektárnyi - valamikor gon­dozott - park közepén áll. A beépí­tett alapterület szintenként ezerkét­száz-ezerkétszáz négyzetméter, s az új válaszfalak beépítése előtt 98 he­lyiségből állt. 1975-ig általános iskola működött benne. 1980. december 15-ével lépett hatályba az a megálla­podás, amely szerint a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat kapott kezelői jogot a Schossberger-kastélyra. A vál­lalat a szerződés 4. pontjában köte­lezte magát arra, hogy az épület teljes helyreállítását tíz év alatt befejezi. Az­tán a Pallas vezetői egyszerűen elad­ták a házat - melyre pedig csupán kezelői joguk volt - egy távol-keleti részvénytársaságnak, amelynek ma­gyarországi képviselete, a SURA Vál­lalkozási és Befektető Kft. nevében szerződött Sukumar úr a Pallas-szal 1991. április 5-én. Azóta gazdátlan igazán a kastély! A következő évek­--~~b©a-még-azL.őjzéséről sem gondoskod­•-^«-tafer^fahi polgármestere -levelek, fel­^iSlJMsf^^sj^á^-írta"a műemléki hi­vatalnak, az Állami Vagyonügynök­ségnek és természetesen Horti József­nek, a Pallas vezérigazgatójának. Min­den hiába, Tura kincse, az ország va­gyona kilátástalanul pusztult. Már a Cégbíróságnak és a Külügyminiszté­riumnak is munkát adott a dolog. A Schossberger család 1944. novem­ber 19-ig élt a kastélyban, aztán orosz főhadiszállás, katonai kórház műkö­dött itt 1945 tavaszáig. A következő másfél évben üresen állt a kastély, s ez idő alatt a szó szoros értelmében is üressé vált, hiszen teljesen kifosz­tották, mire 1946-ban az általános is­kola beköltözött. Van itt óratorony, télikert, avagy pálmaház, fő- és melléklépcsőházak, szobrok, freskók, kovácsoltvas reme­kek. Már amennyi megmaradt belő­lük. A kémények tömege fantaszti­kus látvány, még ha szükségtelen is, hiszen Ybl Miklós úgy építette meg a kastélyt, háromrétegű falakkal - köz­tük harminc centiméter széles légré­tegekkel —, hogy szinte nem is kell fűteni a nagyszerűen hőszigetelt épü­letet. A pincében még ma is felfedez­hető az egykori konyha, a boltíves borpince, a házon belüli artézi kút, az étellift, az elszívó harangok helye. Az ablakokon át beszűrődő fény tük­t I i « rök által megsokszorozva áradt szét a kupola alatti térben. A falu időnként árverési hirdetményt tesz közzé, behajtandó a tulajdonos ki nem fizetett közterheit. Ilyenkor fizet - és minden omladozik tovább. A Kulturális Örökségvédelmi Hiva­tal kötelezésére megindult az állag­megóvó munka - a tulajdonos azon­ban nem fizetett, mire a kivitelező levonult... Hasonló példák során bizonyítható az ország számtalan gyönyörű, üres és pusztuló épületénél, hogy a legna­gyobb bűnös az, aki hagyja pusztulni a nemzeti vagyont, aki egy épületet kiürít anélkül, hogy annak meglenne a valóságos új funkciója, gondos tu­lajdonosa. Tura alatt 95 Celsius-fokos hévizet találtak, amelynek a hozama percen­ként ezernégyszáz liter lenne, dc csak üvegházak fűtésére használják a helyi gazdaságban. Budapest közelében, Túrán a gyógyturizmus, az idegen­forgalom lehetőségei is megteremt­hetők - lennének. A visszaállamosítás lehetőségét nem látták a jog emberei a reménytelenség utolsó 15 évében. És a tehetetlenség ideje után íme a félhivatalos hír: egy vállalkozó megegyezni látszik a tulaj­donossal, aki a kastélyt ugyan nem adja el, de a hasznosítását átengedi. Hogy ebből mi lesz? De talán így meg­menekülhet Ybl remekműve! H

Next

/
Oldalképek
Tartalom