Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Fodor Béla: Hegyvidéki épületek, feketén-fehéren

39 M Á J V

S R I: D A P E S T Hegyvidéki épületek, feketén-fehéren FODOR BÉLA • Szerencsés kerület a XII. vagy -ahogy a helybeliek nevezni szeretik - a Hegyvidék. Szerencsés, mert fekvése és épületeinek minősége, a régi villák, nyaralók és az újabb kor alkotásai is Budapest egyik legszebb, leglátványosabb részévé teszik. S szerencsés azért is, mert lokálpatrióta polgárai lankadatlan buzgalommal gyűjtik és teszik a nyilvánosság asztalára a kerület történeti értékeit, mely tevékenységükben értő és támogató társra találtak a helyi önkormányzat köreiben. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az önkormányzat nemrégiben példamutató módon saját erőből újította fel a Barabás-villát, a kerület egyik építészeti gyöngyszemét.) Az utóbbi pár évben már a harmadik vagy - ha a Szatucsek 'Zoltán összeállításában megjelent Hegyvidéki olvasókönyvet is beleszámítjuk - a negyedik kiadvány jelenik meg a kerületről. Az előző két képes album a régi Hegyvidék városképét és gazdag vendéglátás-történeti múltját mutatta be archív fotók és képeslapok, valamint egykorú újságok szövegeinek segítségével. Az előttünk fekvő harmadik most jelent meg Hegyvidéki épületek címmel, s a kerület középületeit, iskoláit, kórházait, szállodáit és templomait ismerteti, a teljesség igénye nélkül. A kötet összeállítója és írója, valamint az illusztrációként szolgáló fényképek készítője Rosch Gábor építész, a városrész régi lakója, helytörténésze. A szövegek törzsanyagát az immár évek óta a Hegyvidékben, a kerület igen nívós lapjában megjelenő írások képezték, melyeket most a szerző felfrissített, kibővített. Rosch Gábor annak a ritka emberfajtának a képviselője, aki szakember létére élvezetesen tud írni, nemcsak a céhbelieknek, hanem az érdeklődő közönségnek is. írásait jó olvasni, mármár lubickol a témában. Egy-egy épületről nem csak a korrekt építészeti leírást és történetet kapjuk meg, a szerző sokszor a saját emlékeit is beleszövi a szövegbe, sohasem zavaróan, mindig érdekesen. Mintegy saját személyiségével is hitelesítve így választott tárgyát, legyen az akár az önkormányzat székháza, a Kútvölgyi úti kórház vagy a Svábhegyi Nagyszálló. írásainak további pozitívuma, hogy naprakész anyagok, tehát az ismertetett objektum történetét napjainkig vezetik végig, valamint nem éri be az épületek külső leírásával, hanem a belső tereket, és az azokban található művészeti emlékeket is bemutatja. Ez különösen a templomoknál és a szállodáknál ajándékoz meg bennünket külön értékes adatokkal. Szemléletét jól példázza a Moszkva teret ismertető passzus. Ebben vázolja a tér kialakulásának történetét, kiépülését, épületeit, majd azok pusztulását a második világháborúban, a metróépítést, az 1979-ben felállított díszkutat, a rendezési terveket és a káoszt. Majd véleményét tömören így összegzi: „A tér mai formájában méltatlan a XXI. században a közös Európához csatlakozott fővárosunkhoz." Hát bizony ez így van. Az album elolvasása után átfogó képet kapunk a Hegyvidék középületeinek építészeti értékeiről, az okkal védelemre ajánlható épületekről. Kíváncsian várjuk a szerző tollából az ígért folytatást, mellvel teljesebbé válna a kerület épített örökségének bemutatása. A végére hagytam egyetlen, sajnos az egész kötetet érintő kritikai észrevételemet, ez pedig a képek minősége. Egy ilyen témájú, több száz fotóval bőségesen illusztrált kiadvány esetében elsődleges követelmény, hogy a fényképek — illetve a nyomat - informatív és élvezhető minőségben készüljenek. Jelen esetben, sajnálatunkra, nem ez történt. A kötet képei majdhogynem egységesen tónus nélküliek, fehérek, életlenek. A könyvet lezáró függelékben a felhasznált irodalom jegyzéke mellett hasznos mutatókat találunk a képek forrásairól, a szövegben előforduló nevekről és a gyakran használt építészeti szakkifejezésekről. (Hegyvidéki épületek. Irta és szerkesztette: Rosch Gábor. Hegyvidéki Lapkiadó. Budapest, 2005. 167 oldal) • Hegyvidéki épületek A Hauszmann Alajos tervezte Vöröskereszt Kórház rajza 1882-ből I