Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Jolsvai András: Visszajáró XIV.

BUDAPP. S T GFLFL^S M Á I 11 S 30 Visszajáró XIV. JOLSVAI ANDRÁS • Gyere, gyere ki a hegyoldalba, nekünk játszik ott a rock and roll-banda - remélem, jól idézem a Locomotív CT hajdani slágerét, s ami engem illet, ha csak tehetem, el is szoktam fogadni az invitálást. Manapság már szelídebb a hegyoldali koncert, több a fűben iildegélő, mint a csápoló, de hát a nézők többsége is évtizedekkel ezelőtt kezdte a zene rajongást, a fellépők többsége pedig a zenélést, úgyhogy ami itt történik, az voltaképpen már a retro retrója, nem is ülik hozzá a húrtépés nagyon. Ezúttal, mondjuk, a május alkalmából, én is a hegyoldalba invitálom önöket, persze valami nyugalmasabb időpontban, mondjuk egy estébe hajló hétköznapi délutánon, munka után, zápor előtt. Tegyük le a kocsit valahol a Dózsa György téren (megfigyelték már, hogy az 1514 névre hallgató szoborkompozíció mellékalakjainak egyik fele kaszát, másik fele kalapácsot tart a kezében?), az Attila úti oldalon, az új kávéház magasságában, melyet film szerető tulajdonosa, ha jól értem, Robert de Niróról nevezett el, aztán vágjunk át a játszótéren, és máris a város egyik patinás művészmozija előtt állunk, melyben - nyilván csak e dolgozat belső rímei kedvéért - most is játsszák a Budapesti retro második részét. Haladjunk el egy szörnyű szocbarokk bérház előtt (volt az már minden, most épp a Budapesti Közlekedési Kamara kapott helyet benne), aztán már csak néhány lépést kell tennünk, és eltűnnek a házak, az utcák, egyetlen parknyi csodás budai hegyoldal tárul elénk, mai összejövetelünk úti célja. A Tabán. A Tabán hűlt helye, hogy egészen pontosak legyünk. Valaha itt, ennek a hegyoldali parknak a helyén, különös, legendás városrész állott. A budai rácok által lakott girbegurba utcákban egymást érték a borkimérések, a kocsmák, vendéglők, a Tabánban mindig szólt a zene, ide menekültek a szerelmesek, a borisszák, a könnyű kalandra vágyók mind. Itt találtak enyhet a költők, írók, vándor festők. A Tabán egy négyzetméterére több költemény és novella jut, mint Budapest egész maradék területére. Itt viszonylag könnyű dolgunk van nekünk, kései v issza -járóknak. Ápolt, gondozott kertben járunk, a Pásztor lépcső meg a Kőműves lépcső között, mondjuk, a tabáni botanikai tanmiért voltak befalazva? Ugy látszik, nemcsak nekünk vannak titkaink a postások előtt. Talán az épületet is be kellett volna zárni egy értékőrző ládikába. Sok más budapesti épülettel együtt... Nyitva (még): április 1-október 31. 10-18 óráig, hétfőn zárva. Jegy: 100 Ft, kedvezményes: 50 Ft. Angol és német nyelvű tájékoztatók minden szobában. ösvényen, és olyan különös növényekben gyönyörködhetünk, mint a szubmontán bükkös meg a cserszömörcés molyhos-tölgyes - ki van írva, komolyan - szemben a budai vár ablakain csillan a lenyugvó nap (kicsit giccses is, de mit csináljunk), a távolból idehallik a Hegyalja út forgalmának zaja, de itt béke van, gyümölcsfavirág-illat és madárfütty, a Tabán ma a város legjobb levegőjű része. Persze nem volt ez mindig így. Azt gyanítom, hogy a sok kiváló irodalmár által épített legenda mára elfedi a valóságot. Az ember elolvassa, mit ír erről a városrészről Krúdy, mit Márai, Szerb Antal, aztán fellapozza Zórád Ernő pompás albumát, és elbolyong a festővel a hajdani Döbrentei tértől az Apród utcán át a Szebeni A ntal térig, a Kőműves utcán felkapaszkodik képzeletben egészen a Czakó utcáig, és valami romantikus hangulat lesz úrrá rajta. Hogy, igen, itt volt igazán élet. Csakhogy ezek a kiváló irodalmárok meg festők kizárólag látogatói voltak a Tabánnak, és nem lakói: nyilván nem véletlenül. Elcsatangolni a girbegurba utcácskákban, beülni Poldi bácsi Mélypincéjébe, megnézni valami tinglitanglit a nyári színkörben (tudják: Legyen a Horváth-kertben Budán, szombaton este fél nyolc után... - na, mára befejeztem az éneklést), aztán hazaiszkolni tisztes polgári otthonunkban, az rendben van. De láttak valakit, aki itt is élt, a Tabánban, az aprócska, sötét, putriszerű házak valamelyikében, már-már középkori körülmények között, szörnyű szegénységben, és jól érezte magát? Ha tudnak ilyenről, szóljanak. (Mielőtt az olvasói levelek rám zúdítói apró darabokra szabdalnának, gyorsan megjegyzem: tudom, hogy volt a Tabánnak egy elit része is, lenn, az Attila úton meg a Váralján - azok a házak ma is állanak, ha a városrendezés megkegyelmezett nekik. Ott persze öröm lehetett lakni egykor is, és öröm ma is. De az igazi 'Tabán mégiscsak a hegyoldalon volt -és az állapotairól elég annyit mondanunk, hogy már jóval az első háború előtt le akarták bontani mint menthetetlent.) No de miránk ez semmiféle kötelezettséget nem ró: mi nemzedékekkel a valóságos Tabán eleste után jártunk erre először, nekünk csak annyi változást kell följegyeznünk, hogy néhány éve elkészült itt egy ötvenhatos emlékmű, és hogy új lámpákat kapott a teniszcentrum, a városvédők meg újra ideplántálták a Tabáni keresztet - s miközben ezeket följegyezzük, kedvünkre andaloghatunk egy elképzelt, legendás negyedében Budapestnek, szerelmesen, fiatalon. •