Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Ráday Mihály: Vendégoldal - Thuri két apródja

M Á I 11 S GFLFLJ^ BUDAPEST Thuri két apródja Szöveg és fotó: RÁDAY MIHÁIY Lehetnének akár Thuri apródjai, de nem tudható valójában kik ők. Két fiatalember festett alakja látható (a beavatottak számára) a Thuri-várban Várpalotán. Igazán szépek, jólöltözöttek. Bár a születésük óta eltelt idő kicsit megviselte a külalakjukat. Szó mi szó, restaurátorra szorulnak. • Várpalotán a palota-vár története hosszú és bonyolult. Valamikor Nagy Lajos éveiben kezdődik, s talán Kont Miklós vagy az Újlakiak valamelyike építkezett ezen a helyen a 14. század utolsó harmadában. Aztán jöttek a törökök meg az egymással is harcoló magyar urak, s 1558 után Thuri György várkapitány valamelyik Podmaniczkyős megbízásából. Egynémely ablakot már ő falaztatott be, amikor megvastagíttatta a falakat. A helyszínen ma kőtár, valamint számos alap- és rekonstrukciós rajz segít megérteni a számtalan átépítés bonyolult történetét. Vannak már föltárt középkori, reneszánsz és barokk részek, de a klasszicizmus építészeti korszakából valók is, s persze jól látszanak a második világháború utáni kiegészítések. A palota-vár a Várpalotai Bányászattörténeti Gyűjtemény és a Magyar Vegyészeti Múzeum otthona, a tulajdonos pedig a KVI, vagyis a magyar állam. Az ingyenes használat joga a városi önkormányzaté, amelynek a bányászat megszűnése után kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy a Thurivár további megkutatásával, helyreállításával foglalkozzon. Az 1950-es években, majd '65 körül s a nyolcvanas években is folytak itt műemlékes kutatások. Gerge/yffy András tárta föl a középkori részeket, ablaknyílások sorát, egy eredeti boltozatot, a megmaradt kápolnát, amikor a múzeumbővítés szándékával elbontottak egy, a későbbi korokban épült boltíves mennyezetet. Az egyedülállóan jelentős világi falfestmények - melyek alighanem egy díszterem, lovagterem falát ékesítették a 15. században - csak létrára mászva, zseblámpa fényével pásztázva csodáihatók meg. Szerintem ezek a képek olyan értékesek és fontosak, mint Zolnay szoborlelete volt a Várban, Budán. A fél évezredes korú fiatalok 1966 óta várnak rá, hogy pótolják rajtuk a festékhiányt, hogy a magyar középkor, a török hódoltság idején többékevésbé elpusztult ország középkori kultúrájának értékét hirdessék. Hányszor olvasunk manapság arról, hogy új Budapest- vagy országjelképeket akar létrehozni egy-egy befektetői csoport. Biztosan nem túl nagy üzlet egy-két falfestményt restauráltatni, bár a poszterekből, képeslapárusításból keletkezhet haszon. Nem akkora, kétségkívül, mint egy hídnak is használható bevásárlóközpontot építeni a Dunára keresztbe. De a kis jelkép is jelkép: a két fiatal ott Varpalotán a magyar kultúra két nagyszerű hírnöke! •