Budapest, 2005. (28. évfolyam)

4. szám április - Marafkó László: Manzárd a csillagokra

ÁPRILIS B U D A 1» K S T Anton Straka irodalmi estjeinek otthona Luca félénkebb lény volt, kapcso­latukba pajtáskodó érzés is beleját­szott. Bécsi tartózkodása után, 1926-ban József Attila azt mondta, bogy Lucába szerelmes, s a lány bejelen­tett vőlegényeként kezdett mutat­kozni. A barátok közt „Kölyökkutyákként, „Tilinkó"-ként emlegetett Attila el­szántságát egy Faludy György által le­jegyzett történet érzékelteti. Mivel a költő érezhette Luca részéről a tar­tózkodást, a baráti társaságnak egy szombati napon azt mondta: másnap rajta lesz a 4.25-kor induló ceglédi vonaton, figyeljék csak meg, mert ta­núbizonyságot tesz Luca iránti szerel­méről. (Walleszék erkélyéről rá lehe­tett látni a háztól húsz-harminc mé­terre futó sínekre.) Akkoriban a ceg­lédi vonat a Nyugati pályaudvarról indult, s a baráti társaság ott szoron­gott az erkélyen, Lucával az élen. A megadott időpontban - a leeresztett sorompó miatt - lassan áthaladt a sze­relvény, s az egyik harmadosztályú kocsi lehúzott ablakában ott állt a költő, leemelte a kalapját, maga mö­gé hajította, majd gyufát gyújtott, ki­hajolt az ablakon, a hajába dobta, amitől néhány másodpercig hosszú lángnyelvet húzott maga után, majd föltette a kalapját, s mereven ott állt. A megdöbbent társaság nem tud­hatta, a költő előzőleg egy kis ben­zinnel locsolta meg a haját, hogy a mutatvány sikerüljön. A produkció „fényében" talán más­ként olvasható a Luca című ciklus utolsó versének utolsó két sora: „Ka­laplehúzó szerelmemhez, / nem leltem má­sik szenvedőt." A családdal a kapcsolat a Vágó Már­ta iránt 1928-ban fellobbant új szere­lem idején és után is megmaradt. (A Tedd a kezed című versét az iroda­lomtörténészek közt van, aki Lucá­hoz, van, aki Mártához szólónak te­kinti.) A tartós barátságot jelzi, hogy Walleszék még később is meghívták szilveszterezni a költőt. Az ugrásnyira levő Korong utca 6-ban Szántó Judittal 1933-1936 között élt a költő. Élettársi kapcsolatban, bár József Attila leveleiben többször fe­leségeként említette az asszonyt. A régóta emléktáblával megjelölt s nemrég felújított ház korabeli állapo­tát a nővér, József Jolán könyvének leírása alapján lehet elképzelni: „A Korong utca a Mexikói útról nyí­lik. Az elején egy-két újonnan épült ház, a vége belevész a mezőségbe. A 6. számú ház egyemeletes villa, kis kert közepén áll. A villa földszinti és emeleti ablakain finom csipkefüggönyök, a lépcsőházból két-két ajtó nyílik. Az ajtók mögött halk zongoraszó szűrődik keresztül a tágas, kényelemmel berendezett szobákból. Reg­gel valamely ik lakás szakácsnéját lehet látni, amint cipeli a megrakott kosarat haza. Vagy a szobalány visz sétálni egy drótszőrű foxit. A manzárdon két vasajtó, az egyik mö­gött lakik a házmester, a másik a padlás­bejáró. A harmadik olyan, mint a többi ajtó a lépcsőházban, csak sokkal keske­nyebb. Ezt az ajtót nem lehet szélesre tárni, mert beleütközik az apró előszoba sarkában felszerelt gázrezsóba. Szemközt van egy még keskenyebb ajtó, ez a fürdő­szobába nyílik. A fürdőszobában kályha áll, víztartállyal, mellette fürdőkád. Ez is kicsi, nem lehet benne kinyújtózni. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom