Budapest, 2005. (28. évfolyam)

3. szám március - Jolsvai András: Visszajáró XII.

33 M A R C I

1

1 ft 2QQ5/3 _B UDAI'ES T nikációs vezetőtől később megtudom, hogy a kerület lakosságának negyven százaléka nyugdíjas. És bizony egy gondos művelődési központnak fontos feladata az is, hogy ne hagyja elmagányosodni az időseket, hogy számukra is érdekes programokkal tarkított legyen a paletta. Egyébként I'ozsgai Zsoltnak egy másik színdarabja is megelevenedik a ház színpadán, melyben Tolnay Rózsi (későbbi művésznevén Klári) éppen tizenhét éves, és a nyíregyházi Angol Kisasszonyok Iskolájának tanulója. Az épület -valami új és valami régi Belépek az információs irodába, készséges, mosolygós és fiatal arcok fogadnak, hol van már az unott tekintetű és flegma arckifejezésű portás, no meg a „mit akar" kérdés elutasító melankóliája. Persze senki nem sírja viszsza a nejlonköpenyesek világát. Szóval nemcsak mosolygós, hanem kedves, sőt kifejezetten készséges az információs pult kiszolgálása. Hamar be is jutok az igazgatónőhöz, akivel az intézmény múltjáról kezdünk el beszélgetni, aztán még szóba kerülnek az átalakítás munkálatai is, no meg a művelődési ház jelene, filozófiája és persze a feladatai. De ne szaladjunk ennyire előre, ismerkedjünk meg előbb az épület történetével! A hajdani Fő utcza (most Arany János utca) és a Tükör utcza (most Tüköry utca) sarkán álló épületet Kallina Mór építész tervei alapján 1879-1880-ban Anion József építési vállalkozó építette Brii/l Gusztáv gazdag pesti háztulajdonos számára. A háromszintes, kéttraktusos bérpalota eklektikus stílusban készült, neoreneszánsz részletképzéssel. A második világháborút követően az épület belsejét jelentősen átalakították. A földszinten és az első emeleten az Aranytíz Művelődési Központ jogelődje, a Kelli László Uttörőház kapott otthont, melyet 1959 márciusában alapítottak, a második és a harmadik emeleten pedig kisebb irodákat rendeztek be. A rendszerváltás után, vagyis 1990-ben megalakult az Aranytíz Művelődési Központ, ám az ezredfordulóra a százhúsz éves ház leromlott állaga miatt bizony megérett a revitalizálásra. Alkalmazkodni az igényekhez -dzsesszbalett és az Aranytíz - Eleinte a kerület fiataljainak szánták az épületet, ám egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy a nyugdíjasok is tudjanak valahova menni. Később megjelent középkorú közönségünk is, amikor a nyelvtanulás egyre népszerűbb lett. A ház folyamatosan alkalmazkodott az igényekhez, ezért tudtunk a mai napig talpon maradni - fejtegeti Újfalusi Rita igazgató. - Honnan jött az ötletes névválasztás? - Szájhagyomány útján már 1986 körül megkapta ezt a nevet az intézmény, akkor indult dzsesszbalett-tanfolyamunk, mely nagyon sikeres volt, hiszen sokan nem tudták előtte elképzelni, hogy nemcsak a balettintézetben lehet ilyesmit tanulni, hanem egy művelődési házban is hozzáférhet bárki. Ok kezdték először mondogatni, hogy „Megyek az Aranytízbe dzsesszbalettozni". - Ma menny ien járnak Önökhöz tanulni, szórakozni, kikapcsolódni, művelődni'? - Naponta ezerkétszáz-ezerötszáz látogató fordul meg nálunk. Ha ezt a létszámot vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy közönségünk túlnyomórészt felnőttekből áll. De ez érthető is, hiszen a felnőtt korosztályt érintő programokból van a legtöbb. Az átépítés - tartalomhoz a mobil forma Az átépítés 2002 januárjától 2003 nyaráig tartott. A tetőtér beépítésével a hatszintes épület nettó alapterülete négyezer négyzetméterre nőtt. A rekonstruált épületben tánc- és képzőművészeti termet, közösségi helyiséget, többfunkciós színháztermet, kiállítóhelyiséget, valamint kávézót alakítottak ki. Az intézmény a pincétől a padlásig akadálymentesen megközelíthető, vagyis sok gondot fordítottak a mozgáskorlátozottak közlekedésére is. A termek hang- és hőszigeteltek, programtól függően egybenyithatóak. A bútorzat az egész házban egységes design szerint készült, változatos színekben. Minden eleme elegáns, esztétikus és nem utolsósorban tartós, napi használatra alkalmas anyagból való. - Fontos megemlíteni, hogy a felújításban egyfolytában részt vehettünk - mondja az intézmény igazgatója. - Hetente konzultáltunk a tervezővel, kivitelezővel, elmondhattuk, milyen ötleteink, kívánságaink vannak. Mi persze előre tudtuk, hogy hol lesz például a Dési Huber István Képzőművész Kör, hol lesz a nyugdíjasklub, a táncóra, és így tovább, és ennek megfelelően kértük a helyiségek kialakítását, az öltöző, a mosdó elhelyezését. Sok helyen elhúzható válaszfalat kértünk, így egy nagy teremből gyorsan két kisebbet tudunk kialakítani az igényeknek megfele-