Budapest, 2005. (28. évfolyam)
3. szám március - Dr. Szentpétery Tibor jogász, fotográfus, Podmaniczky-díjas városvédő 1916-2005
25 M Á R C IU S 2 005 ^ BUDAPEST Az épülő villa keresztmetszete A földszinten és a második emeleten négy-négy szalon, valamint hozzájuk kapcsolódó helyiségek láthatók a terven, az első emeleten pedig egy lakosztály szobái, termei. A szalonok elnevezésükben a hely szellemét idézik - Lónyay, Ybl, Hatvany, Duna, Buda, Pest stb. -, s mindegyikből remek kilátás nyílik majd a városra. Kérdés persze, hogy mikor, mert az építkezés egy ideje már áll. A leállás oka a beruházó Budapanoráma Kft. szerint az irodapiac lanyhulása, valamint az üveghomlokzatra vonatkozó két tervmódosítási javaslat. De az idén új lendületet vesz a munka, elkészül a teljes vasbetonszerkezet és a tető. A befejezésre két év múlva van kilátás. • mek felhasználásával megidézze a valamikori homlokzati képet. Ybl itteni környezetépítése egyébként megelőzte a Várkert bazár és a budai Várpalota kialakítását, talán némileg előtanulmányul is szolgált azokhoz. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azonban ezt nem érezte erős indoknak, s bár döntési jogköre akkor nem volt, kétszer is kifejtette álláspontját, hogy a parkként funkcionáló, vár alatti telekre nem kellene építeni semmit. A városkép e nélkül az épület nélkül lett a világörökség része. Ellenkezik a hasonmás-visszaépítés a műemlékes charták elveivel is. Továbbá az épület belelóg - bár nem durván - a várhegy látványába s a várból feltáruló panorámába. A kérdésben viszont nem a hivatal döntött, hanem a kerület, amely az építési övezetátsorolás után ragaszkodott a régi épülettömeg újjáteremtéséhez. Sőt még a régi burkoló anyagok használatához is. A tervező például jelezni akarta, hogy az épület anyagában már nem azonos az eredeti villával, ezért a Dunára néző homlokzatot üvegből képzelte el. Az örökségvédelmi hivatal talán beleegyezett volna, de a kerületi építési szabályzat ezt nem engedte. így végül is marad a vakolt homlokzat. Alatta viszont vasbeton szerkezet lesz. A szobák belső elrendezése sem az eredetit követi, bár a belmagasságokat megtartották. Régi erdélyi értelmiségi családból származott, de már Budapesten született 1916-ban. 21 évesen a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát. A második világháborúban, haditudósítóként a Don-kanyarban, egy utcai harc során, „együtt sebesült meg fényképezőgépével". A fényképezőgép akkor az életét mentette meg, később megélhetését biztosította. 1945 elején amerikai hadifogságba került, majd szabadulása után itthon azonnal internálták. A koholt vádak alól 1948-ban sikerült tisztáznia magát, de ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy pályát kell módosítania. Amatőr fotósból hivatásos fényképész lett. Főállása mellett több fővárosi múzeumnak volt külső munkatársa, különösen a Budapesti Történeti Múzeum római kori osztályával volt tartós munkakapcsolatban. Jelen volt mint dokumentátor a hajógyári Hadrianus-palota, a Szentendrei úti „ aque ductus" az Árpád-híd alatti „thermae maiores" (római katonaváros közfürdője) feltárásakor, részt vett a Királyi Palota területén a középkori várásatásokon és segédkezett a leletmentésben a régi Óbuda szanálásakor. így érthető, hogy 1982-ben egyike volt az elsőknek, akik csatlakoztak Ráday Mihály városvédő mozgalmához. Alapító tagként a városrészeket feldolgozó fotóscsoport munkáját koordinálta. Számtalan egyéni és csoportos kiállításon mutatta be képeit. Mintegy 700 II. világháborús felvétele és számtalan rejtett kamerával készített '56-os fotója megjárta a budapesti kiállító-helyeket. Több szép fotóalbum készítésében vett részt, így örökítve meg Budapest határköveit, vagy a főváros házait díszítő emberábrázolásokat, az atlaszokat, hermákat, kariatidákat. Elete utolsó percéig megtartotta szellemi frissességét, teljes életművet hagyott maga után. Dr. Szentpétery Tibor jogász, fotográfus, Podmaniczky-díjas városvédő m
