Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Halász Tamás: Színház a gyártelepen

B U D A P F. S I FFLGFL) 26 Gábor távozása után Bálint András hívta, és azóta Csomós Mari a Radnó­ti Színház tagja. Szerepet kabalából nem kért magá­nak soha. - Nagyon vágytam annak idején Eszter szerepére a Popfeszti­válból, de nem szóltam érte egy szót sem. Szerencsére így is eljátszhattam. A Három nővér Másája is ilyen volt. De később nemigen volt szerepál­mom. Arkagyinára például sohasem vágytam. Tudtam, ez a szerep olyan sok mindentől függ: hogyan képzeli a rendező, hogyan a színésznő, milyen az a Sirály, amelyben játszod... A Radnótiban Arkagyina is megta­lálta, a talán legnagyobb sikerét pedig Gothár rendezésében, a Nem félünk a farkastól című Albee-darabban aratta. - Furcsa, így utólag úgy tűnik, mint­ha felhőtlenül, a biztos siker tudatá­ban készült volna az az előadás. Pedig emlékszem, a bemutató miatt renge­teget utaztunk, télben, hóban. Pest és Dunaújváros között, halálfáradtan. Mégis leginkább az jut eszembe, mi­lyen jó volt próbálni. Rossz emlékekkel nemigen foglal­kozik, kritizálni nem szeret. - Egy alakítás nem csak a színészen múlik. Ugyanúgy függ a többi szereplőtől, a rendezőtől, a körülményektől. Épp ezért nem szívesen állok neki mások munkáját elemezni, minősíteni. Ami pedig a saját munkámat illeti, hiszek bizonyos embereknek, elfogadom a véleményüket, de általában pontosan tudom, mi a helyzet. Azt is, ha rossz voltam, azt is, ha jó. Generációja a realista színházon nőtt fel, a legnagyobb biztonsággal ő is saját korosztályával dolgozik. - Egy­szerűbbé tesz mindent, hogy nem kell megtanulnunk egymást. Az új stílu­sokra engem rá kell vezetni, mert so­hasem vagyok biztos abban, hogy meg­felelek-e azokat játszva. Zsótért említi mint fontos találko­zást egy újfajta szemlélettel az Athéni Timon próbáin. - Azonnal azt mond­ta, ezt ne úgy csináljam, ahogy ma­gától jönne vagy ahogy szokás. En ilyenkor, önvédelemből, félreteszem minden szakmai tudásomat, vagyis úgy teszek, mintha semmit sem tud­nék. De nagyon fontos az ilyen váltás, mert iszonyodom attól, hogy merev­görccsé váljon az összeszedett színpa­di rutin. Az elemelés mindig segít. Közös munkájuk következő lépése volt az elmúlt szezon Médea-előadá­sa. A partner - nem meglepő - alapve­tően fontos számára. Vendégszerepel­ni azért sem jár szívesen, mert csapat­ban érzi igazán alkotóképesnek ma­gát: - Meghatározó, hogy a partnerem mennyire érzi meg az én figurám problémáját, mennyire dolgozunk együtt a viszonyokon. Tartok attól, hogy ismeretlen emberekkel kezdjük egymást felderíteni, hiszen nem le­hetek biztos abban, hogy ez sikerül. Csomós Mari anélkül lett nagy szí­• Az Artus Stúdió a csendes, dél-bu­dai Sztregova utcában, a Fonó Budai Zeneház mögött bújik meg, haszná­laton kívüli gyárépületben lelt három éve otthonra a területet megvásárló csoport jóvoltából. A falak közt tán­cosok, színészek, zenészek, képző­művészek dolgoznak - összesen két­ezer négyzetméteren, nomád, de ba­rátságos körülmények között. A két intézmény egymástól minden szem­pontból független, de összedolgozik, közönségük kölcsönösen átjár. A stúdió a közelmúltig ingyenesen használhatta az épületrészt, ma már azonban képletes bérleti díjat fizet. Két szintjén előadótér, próbaterem, kiállítócsarnok, iroda, műtermek. Az emeleti teret a házban működő Artus Színház Hudi László társulatának en­gedte át próbákra és előadásokra. -Az épület más, kisebb frekventu­maiban gyakorlatilag a teljes magyar alternatív táncszínházi világ díszleteit ingyen tároljuk- mondja Goda Gábor táncos, rendező-koreográfus, az Artus Színház vezetője, aki tizennyolcadik éve vezeti az alternatív csoportot. Go­nésznő, hogy valaha is életműben gon­dolkodott volna. Amit eddigi pályáján elért, a mindennapokban nem foglal­koztatja. - Amikor a vasajtó becsu­kódik, nem viheted be magaddal a színpadra az előéletedet. Akkor és ott csak ez számít. Az, hogy a lehető leg­jobban oldd meg azt az estét, amikor a színpadon állsz. Mással nem szabad foglalkozni. Hogy mi a következő lé­pés, ez úgysem rajtam múlik soha­sem. Ugyanis nemcsak az a fontos, hogy én akarjak valamit, hanem sok­kal inkább az, hogy kinek jutok eszé­be valamiről. Hiszek abban, hogy biz­tos megtalál az, aminek vagy akinek meg kell találnia. • da, aki társaival 1985-ben M. Kecskés András társulatából, a Corpus Panto­mimből kiválva hozta létre saját for­mációját, mára a hazai kortárs tánc­művészet egyik legizgalmasabb csa­patát vezeti. Az artusosok otthonának csak kis részét lehet fűteni: aktivitásuk télen az irodára és a próbateremre szorít­kozik. Goda társulatával jelenleg egy gyerekdarabon dolgozik, amelyet az ősz során hoznak létre itt, és télen játszhatják - másutt: Budapesten a Nemzeti Táncszínházban, illetve vi­déki, külföldi helyszíneken. Tavasszal újszerű vállalkozásba fog­nak: Retina című produkciójukat egy­mást követő estéken (en suite) az an­golszász példát követve játsszák majd, legkevesebb húsz alkalommal. A kon­centrált előadássorozattal sok energi­át és pénzt tudnak megtakarítani -tudván persze, hogy komoly kocká­zatot is vállalnak. Itthon egy darabot általában úgy játszanak, hogy havonta két-három előadást tartanak csak egy­más után - ezt a repertoárrendszert Goda gazdaságtalannak, emberclle-Színház a gyártelepen Az egykori gyárcsarnokból kialakított összművészeti alkotóház, a lágymányosi Artus Stúdió sajátos laboratórium színpaddal, galériával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom