Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Zöldi Gergely: Egy hűséges színésznő - interjú Csomós Marival

25 ber 27-én este hétkor megy a Mer­linben. Nóvák Eszter rendezését, a Virgonc hölgyeket már láthatta a közön­ség Budapesten, a Millenáris Teát­rumban. Most újra Pesten a Goldoni­darab december 4-én este hétkor a Thália nagyszínpadán. A debreceni Csokonai Színház no­vember 25-én este tíz órakor a Thália Stúdióban adja Jámbor József rende­zését, A levélbombát. A történet egy­szerű falusi környezetben játszódik. Csordogál az unalom, ahogy az már lenni szokott effajta porfészkekben. Aztán egyszer csak Lajos, a falu egy­ügyű, csupa szív mindenese, aki ideje nagy részében a patakban horgászik, ősszel meg a faleveleket gyűjti össze a templomkertben, talál valamit a fa­lu határában, a városi úton... A Békés Megyei Jókai Színház is jön a feszti­válra, november 28-án este hétkor a Tháliában Liliam Helman művét, a Könyörteleneket hozzák színészei. Négy előadás is lesz december l-jén. Délután négykor a Légy jó mindhalálig megy a Merlinben - Smuk Imre ren­dezésében, a Dunaújvárosi Bartók Ka­maraterem előadásában. Este hétkor a Nemzetiben a Szegedi Nemzeti tár­sulata Pirandello jól ismert művét, a Hat szereplő szerzőt keres címűt játssza. Almási Tóth András rendezésében szerepel - többek mellett - Fekete Gizi, Rácz Tibor, Szerémi Zoltán és Megyeri Zoltán. Ugyanebben az idő­pontban - a Tháliában - a kaposvári Csiky Gergely Színház szerepel (A Noszty fiú esete Tóth Marival). Mikszáth Kálmán regényét színpadra alkalmaz­ta és az előadás rendezője Babarczy László. A szereplők között megtalál­juk Kovács Zsoltot, Csonka Ibolyát, Balla Esztert, Tóth Richárdot és Lá­zár Katit is. A Nemzeti Stúdiójában este nyolckor kezdődik a Győri Nem­zeti Színház produkciója, a Ványa bá­csi, amelyet Szántó Erika állított szín­padra. Az előadásban láthatjuk - töb­bek mellett - Maszlay Istvánt, Gáti Oszkárt, Kovács Istvánt, Szina Kingát, Gyöngyössy Katalint. December 2-án este hétkor a Thá­liában lép fel a veszprémi Petőfi Szín­ház a Funtek Frigyes rendezte Shakes­peare-darabbal, A makrancos hölggyel. A címszerepet a színház igazgatója, Költi Helga, Petruchiót Bubik István játssza. Amit még nem említettem: a soproni Petőfi Színház vendégszere­pel a Tháliában december 3-án este hétkor. A társulat Ödön von Horváth • Különösebb erőfeszítést nem is tett soha a közszereplésért. - Nem érde­kel a dolognak ez a része. Nem sze­retek civilben szerepelni. Akkor kell jelen lenni, amikor a legfontosabb dolgodat végzed: az adott napon az adott előadás adott szerepét. Az idén a színikritikusoktól megkapta a leg­jobb női főszereplő díját a Zsótér Sán­dor rendezte Médea címszerepéért. Veszprém, Kecskemét és Szolnok után szerződött először Budapestre. - Veszprémben csupa olyan előadás­ban szerepelhettem, amitől gyakor­latot, színpadi rutint lehetett szerez­ni. Ez a legfontosabb a pálya elején - mondja. Játszott drámában, komé­diában, énekelt, táncolt, dolgozott Pethes Györggyel, Horváth Jenővel, MA4/0 BUDAPEST darabját hozza (A végítélet napja) Csi­szár Imre rendezésében. A színpadon olyan színészeket láthatunk, mint Tí­már Éva, Molnár Piroska, Bregyán Pé­ter, Dóczy Péter, Gubás Gabi. • Radó Vilmossal. Sokszor hívták Kecs­kemétre, mire néhány kollégájával együtt átszerződött, majd továbbment Szolnokra, ahol Székely Gábor lett az igazgatója. - Gyönyörűséges elő­adásokat hoztunk létre. Én hűséges típus vagyok, és elsősorban emberek­hez, nem helyekhez köt a hűségem. Amikor tehát Székely és Zsámbéki a budapesti Nemzetihez szerődött, jött ő is. A társulat régi és új tagjai kö­zötti feszültséggel nem volt ideje fog­lalkozni. - Olyan időben nevelked­tem, amikor a szakmai tisztelet feltét­len volt, szinte rajongásszerű. Eszem­be sem jutott, hogy ne lehetne együtt csinálni valamit a Nemzetiben. Ami a feszültségeket illeti, próbáltam őket véletlennek, az érzékeny idegálla­potnak betudni. Amíg dolgozol, nem olyan feltűnő az egész, főleg, ha nem személyesen téged érint. Végül Székely és Zsámbéki eljött, ő pedig ismét velük tartott, az alakuló Katonába. 'Tizenkét évadot töltött ott. - Érzelmileg talán a legkeményebb feladatom Füst Milán Boldogtalanok­ja volt, nagyon szerettem. Amikor évekkel később Székely az Új Színház igazgatója lett, Csomós Mari megint hűségesnek bizonyult: Nem könnyű egy színházat otthagy­ni. Megrázott, amikor Székely meg­vált a Katonától. Az ember önkénte­lenül felteszi a kérdést magának: ha valakivel egyszer már olyan jó volt dolgozni, akkor, ha mód van rá, miért ne vele csinálna színházat? Ez az ed­digi utolsó közös társulati munka rö­videbb lett a tervezettnél - Székely Egy hűséges színésznő Ami vagyok, az mind benne van a szerepeimben. Mit tehetek hozzá azzal, hogy beszélek? - tiltakozik Csomós Mari

Next

/
Oldalképek
Tartalom