Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - Ritoók Pál: A város első kálváriája volt

BUDAPEST 2004/2 ÁPRILIS 8 Bontás előtt, még a Kálvária téren (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára archívumából) épületet: korábban tervezett stációit valóban megépítették, s változatlanul nagy népszerűségnek örvendett. Eltávolítását felépítésének eredeti helyéről - majd ötven esztendővel később - többféleképpen is indokol­ták. A fő szerepet játszó közlekedési szempontok nem voltak igazán meg­alapozottak, mert a térből a rendezés után is körülbelül ugyanakkora he­lyet foglalt el (és foglal el ma is) a park, mint a kálvária egykori domb­ja. Úgy vélem, leginkább közbizton­sági és köztisztasági szempontok ve­zették a fővárost döntése meghozata­lában. 1889-ben járult végül hozzá a fővá­rosi közgyűlés a középítési bizottmány és a tanács azon javaslatához, hogy a józsefvárosi kálváriát elbontsák. 1893-ban végül úgy döntöttek, hogy a szob­rászatilag értékes építményt átenge­dik a szobrásziskolának, és elvitetik az epreskerti művésztelepre. Valamikor 1893 július-augusztusá­ban sor is került erre a döntő lépésre. A kálváriadombot a későbbiekben el­hordták, és a teret parkosították. Egy 1900 körül készült fénykép már olyan rendezett sétateret mutat, amely a Belvárosban is bárhol megállta volna a helyét. A kálvária újbóli felépítése feltehe­tően közvetlenül a lebontását követő­en megtörtént. Az áthelyezés szak­mai irányításában vélhetően maga Stróbl is részt vett. Bár forrással nem tudom alátámasztani, feltételezem, hogy a Mintarajziskola valamelyik épí­tésztanára, legvalószínűbben Schulek Frigyes is közreműködött az újraépí­tésben. Eközben itt-ott változtattak az eredeti elrendezéshez képest, a többi között a lépcsőfeljáró homlok­oldalán korábban létezett kis méretű ablakot egy ugyanolyan záródású, de szélesebb, kőkeretes ajtóra cserélték. A homlokoldali pihenő-mellvéd két obeliszkje sem került vissza a helyé­re, előfordulhat, hogy még az átszál­lítás előtt tűntek el. A Képzőművészeti Egyetem könyv­tárában lévő archív fényképen a jobb oldali második pihenő alatti árkádsza­kaszban a kápolna falában egy szeg­mensíves záródású kőkeretben olyan faajtót látunk, amelyhez nagyon ha­sonlít a helyiség jelenlegi belső ajtaja. Joggal tételezhetjük fel, hogy a bal BUDAPEST TÖRTÉNETE: BUDAPESTI TÜKÖR

Next

/
Oldalképek
Tartalom