Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - Ritoók Pál: A város első kálváriája volt

BUDAPEST GFLFLFLFF ÁPR1I

.IS 6 Szöveg: RITOÓK PÁL Fotó: GADÁNYI GYÖRGY Budapest közönsége 2006 húsvétjának hetében tanúja lesz a feltámadásnak • A hasonló rendeltetésű magyarországi építményekkel összehasonlítva építészeti szempontból s kőfaragványait tekintve minden bizonnyal az epreskerti kálvária a legkiemelkedőbb alkotás. Az egykori pesti belvárosi, majd józsefvárosi templomhoz tartozó objektumot Stróbl Alajos szobrászművész kezdeményezésére kövenként vitték át 1893-ban mai helyére, a Terézvárosba, a Bajza utca 41. szám alá, az úgynevezett Epreskertbe. Ez az oka, hogy az új helyén is már száz éve álló építmény a művészettörténeti irodalomban is elsősorban mint epreskerti kálvária ismert. A szabadon álló, barokk stílusú építmény az egyetem műtermei között, a telek közepén fekszik, kis dombon. Az alkotás a Kálvária-hegyet, Jézus Krisztus jeruzsálemi kereszthalálának helyét építészeti eszközökkel idézi fel. A magot alkotó, kör alaprajzú kápolnát, amely fölé kupolaboltozat borul, kilenc szakaszból álló árkádsor veszi körül. A felette lévő fonatos mellvédű teraszra ívelt karú lépcsőrendszer vezet. A korai építmény feltehetően igen egyszerű lehetett. Megépítésének időpontját Révhelyi Elemér kutatásai nyomán 1724 és 1732 közé tehetjük. Weiss Anna budai polgárasszony kérésére a tőle kapott pénzből Schwartz Anna Mária állíttatta fel ezt az első kálváriát. Néhány esztendő telt el, amikor újabb fordulat következett. Schwartz Anna Mária indulatos veszekedés közben megölte férjét, és ezért életfogytiglani börtönre ítélték. A vagyonos és vallásos asszonyt kívánságára a pálosok kolostorába zárták. Itt határozta el, hogy jelentős vagyonából vezeklésíil egy, a már állónál nagyobb és szebb kálváriát fog építtetni. A munkát jóval az asszony halála után, 1746-ban kezdték meg. A városi tanácsnak 1747-ben mutatták be a kálvária ter-A város első kálváriája volt