Budapest, 2004. (27. évfolyam)

1. szám március - Román András: Vigyázat, fászádizmus!

17 M Á R C III S MQ4/1 BUDAPES T A történeti városok életében az ilyenfajta beavatkozás nem tekinthet viszsza hosszú múltra. Az első fászádista megoldások tizenöt-húsz éve jelentek meg problémaként a világ műemlékvédelmében, amelyet felkészületlenül ért a fenyegetés, és nem tudott megfelelő válasszal szolgálni. Az ezzel a kérdéskörrel foglalkozó első nemzetközi tudományos tanácskozást 1999-ben Párizsban rendezték, s ott is csak addig jutottak a szakemberek, hogy a fászádizmus egyes esetekben megengedhető, máskor, különösen tömeges megjelenés esetén, nem. A történeti városok védelméről szóló 1987-es chartában említés sincs a fászádizmusról. A jelenség viszont terjed mindenütt a világon, Magyarországon és Budapesten is. Fővárosunkban járva gyakran találkozunk elkészült fászádizmusokkal. Főként szállodáknál. A befektetők felismerték ugyanis, hogy a jó pénzű turista, ha a városközpontban és nem kertes negyedben akar lakni, örül annak, ha légkondicionált, ragyogó fürdőszobájú lakrészét a történetiség illúziója lengi be. Taxija egy 100-120 éves épület (látszata) előtt áll meg, odabent a XXI. század komfortja fogadja. Ez ritkán megy másként, mint fászádizmussal. Örül a megoldásnak a hatóság is: a városkép mit sem változott, ahhoz pedig, hogy a homlokzat mögött mi van - gondolják -, senkinek semmi köze. Hogy közben szép és jellegzetes belső terek pusztulnak el, hogy megtörik az építészet sok évezredes alapszabálya a külső és belső egységéről, erre a felszólamlásra válaszuk az, hogy vagy széttárják a karjukat, vagy a szükséges és ésszerű kompromisszumokat emlegetik. Mostanáig négy nagy fászádista szálloda épült Budapesten. Az első, a Hilton, még a hetvenes évek elején, s arra még volt alibi, hogy ezt a megoldást választották. A szállodát ugyanis a második világháborúban kiégett és addig helyre nem állított középület romjai között építették meg, ahol a fászádizmust voltaképpen maga a háború végezte el: a helyreállított homlokzati fal mögött Buda ostroma csak levegőt hagyott. Elnéző vagyok a Teréz körúti Béke Szállóval szemben is: nem volt műemlék. Meg aztán ez volt az első valóságos fászádizmus itthon - istenem, nullszéria. Az utóbbi időben azonban kezd a jelenség gátat vesztetté válni. Ami a Royal Szállóval történt, az építészetként fricska, de még fászádizmusként is az. A megtartott homlokzat mögött mindent lebontottak. Mondjuk, hogy jó. Építettek mögötte egy újat. Mondjuk, ez is jó. Csakhogy ez az új: álrégi. A XIX-XX. század fordulójának enteriőrje helyett a XXI. század elején megépítették a XIX-XX. század fordulójának neoépítészetét. No comment, mondja ilyenkor az angol. Egy másik trükk az álfászádizmus. Nem kell vacakolni a homlokzat gondos kitámasztásával, ideiglenes rögzítésével, miegymással. Egyszerűbb lebontani. Aztán visszaépíteni. Néhány év múlva úgyis elfelejtik, hogy hamisítás történt. Két ilyenről is tudok Budapesten: az egyik a Pesti Barnabás utcában készült, ahol a Vasudvar „vadonatrégi" homlokzata mögött szintén részben szálloda rejtőzik; a másik a Múzeum utcában. A sokat bírált irodai üvegház bekebelezte a szomszédos épületet is, de a hatóság előírta, hogy annak homlokzatát meg kell tartani. Megtartásról szó se lett: az eredeti másolatát visszakenték az új épülettömegre. Legújabban már arra is került példa, hogy fászádizmus csak fügefalevélként készül. Megtartják a régi homlokzatot, de mögüle minden kilátszik, merthogy az új ház kibuggyan a homlokzat mögött. A Margit Center ilyen a Tölgyfa utcában. Hogy az egykori földszintes, shed-tetős ipari épület nem volt alkalmas irodaháznak, az természetes. Az is, hogy magasabbat akartak (magasabbat kellett) építeni. De akkor minek tartották meg az egykori homlokzatot, amelynek sem látványi, sem logikai kapcsolata nincs az újjal? Az építészetben sem igaz a gyerekek kedvelt mondókája: egyet mondok, kettő lesz belőle. Vagy nem tudott dönteni a tervező: újat akar vagy régit? A teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy van fászádizmus vidéken is. Például Tatán. Zalaegerszegen pedig tömegesen, egy jó szándékú, de tévesnek bizonyult önkormányzati határozat nyomán. A lendületesen fejlődő városban nagy a befektetői igény, aminek ellentmond a hagyományos, zömmel földszintes beépítés. Ennek védelme érdekében előírták, hogy a helyileg védett épületek esetében (sok ilyen van a városban!) „amennyiben a fejlesztés új épületet indokol, az eredeti homlokzatot be kell építeni az új házba". A fászádizmus elrettentő példái jöttek létre. Még olyasmi előfordul, hogy az új ház nem a régi homlokzat fölé, hanem mögé épült (így statikailag egyszerűbb), a kettő között méteres hézaggal. Hajléktalanok kivételével más nem örül neki. • Margit Center