Budapest, 2004. (27. évfolyam)

1. szám március - Vargha Mihály: Megfiatalodott a nyugdíjközpont

MÁRCIU S BUDAPEST hoz, valamint a főlépcsőhöz. A korszerű világítótestekkel és új gépészeti rendszerekkel fölszerelt csarnokokat az épületen végigfutó folyosó köti öszsze, amely áthalad a torony liftelőcsarnokán. A felhőkarcoló-jelleg egy technikai probléma, az úgynevezett bauxitbeton-szindróma áldozata lett az 1960-as években. Negyven évvel később a statika tudományának híres profeszszora, dr. Csonka Pál adott szakvéleményt, s ebben kézenfekvően a torony felső öt emeletének visszabontását javasolta, amit 1969-ben végre is hajtottak. A rekonstrukció tervezése során fölmerült az ötlet, hogy valamilyen módon vissza lehetne építeni a torony csúcsát, például a berlini Reichstag új kupolájához hasonló, áttört acélüveg szerkezettel. Ez azonban túl költséges megoldás lett volna. A torony tetején mindössze a párkányt építették át, és mögé, kézenfekvő módon, gépészeti tereket építettek ki. A belsőben, a rekonstrukció jellegének megfelelően a pincétől a padlásig minden helyiséget felújítottak: hétszáz fő számára alakítottak ki korszerű munkahelyet, valamint technikailag megfelelő oktatási bázist a társadalombiztosításban dolgozók részére, és megoldották a hagyományos papíriratok tárolását is. A munkálatok során minden ajtót és ablakot - a bejárati kapuk kivételével - új szerkezetűre cseréltek. Bár igyekeztek megtartani az eredeti ablakosztásokat, az ablakcsere esetleg nem arat teljes elismerést minden műemlékkel foglalkozó szakember szemében. De, lássuk be, ekkora épületen a régi faablakok megőrzése valóban súlyos kérdés mind a kétkezi munka, mind a költségek szempontjából. Pontosabb változás a térkiosztás- 0 ban, egy igényes számítógépterem kialakítása mellett, a személyzeti konyha és étkező föltelepítése az ötödik emeletre. Ez a térsor most közvetlenül kapcsolódik az eredetileg is díszesen kialakított belső térhez, az úgynevezett színházhoz, amelyben helyreállították a festett üvegablakokat és a míves faburkolatot. A gyűlésterem 1«! fi rfilf a második ütemben felépített jobb oldali szárnyban van, a szintén helyreállított, díszített vezetői irodák a régebbi, bal oldali szárnyban találhatók. Az ügyfélforgalom természeseten ezeket a tereket nem érinti, az voltaképpen a földszintre korlátozódik. A földszint azonban nem azonos az utcaszinttel, ezért volt szükség egy olyan látványlift beépítésére, amely a balszárnyi előcsarnokból szállítja a rászorulókat az ügyfélforgalom szintjére. A nyugdíjbiztosító épületegyüttese az, amit munkás éveik vége felé garantáltan megismernek a fővárosi és Pest megyei polgárok, bár talán nem kell majd gyakran idelátogatniuk. De talán éppen a változatosság megőrzése, a többféle lehetőség fenntartása szempontjából érdekes és jelentős, hogy az épület most és ilyen módon újulhatott meg, hiszen a nyugdíjasok számára fontos, hogy havi járandóságuk esedékes ügyintézését megfelelő körülmények között végezhessék. A ház lényege tehát nem a külső, hanem a teljes földszinti zóna az épületen belül. Tudta ezt már a két eredeti tervező, Komor Marcell és Jakab Dezső is, ami nem jelenti azt, hogy ne fordítottak volna gondot a külsőre is. Viszont arra sem nekik, sem a mostani tervezőknek, Kun Zoltánnak és munkatársainak sem lehetett ráhatásuk, hogy a tömb beépítése kétoldalt és hátul is hasonló szellemben és építészeti minőségben folytatódjék. így most meglehetősen éles kontraszt mutatkozik a megújult Fiumei úti együttes és a két mellékutca felől hozzá kapcsolódó beépítések között. Ami persze a város egészének látványkavalkádjához képest már alig feltűnő. U