Budapest, 2004. (27. évfolyam)
1. szám március - Tosics Iván: Szabad-e válni, s ha igen, miért nem érdemes? - Budapest és a közép-magyarországi régió
13 MÁRCIUS 2 00 4/1 BUDAPEST Dél-Dunántúl 1100 millió € Dél-Alföld 1530 millió € Közép-Magyarország együttmaradása esetén 1898 millió € szétválás esetén 1240-1620 millió € Nyugat-Dunántúl 1120 millió € Közép-Dunántúl 1250 millió« Észak-Magyarország 1440 millió € - Észak-Alföld 1740 millió € és a gyűrűrégió között. így például az elkerülő autópálya nyomvonaláról kerekedtek viharos viták, nincs lehetőség egyeztetésre gazdaságfejlesztésben, a zöldgyűrű megvalósításában s más fontos kérdésekben sem. Budapest számára a mainál nagyobb régió csak akkor fogadható el, ha annak a főváros is része. Tehát ha nem egy „lyukas gyűrűrégió"-ról (például Pest megye, Komárom-Esztergom megye, Nógrád megye, Fejér megye) van szó, mert akkor ennek a fővárossal való rivalizációja kerül előtérbe a kooperáció helyett. Ugyanakkor számítások alapján valószínűsíthető, hogy a Budapestet, Pest megyét, Fejér megyét és Komárom-Esztergom megyét magába foglaló „központi nagyrégió" egy főre jutó GDP-je meghaladná a csatlakozás utáni EU-huszonötök átlagának háromnegyedét. Vagyis ilyen nagyrégió nem volna jogosult az Objective-l-es támogatásra, holott alkotó megyéi, Budapest kivételével, külön-külön igen. A nagyrégióval ellentétes megoldásnak, a közép-magyarországi régió szétválasztásának a versenyképesség mellett a területrendezés, a fejlődés fenntarthatóságának biztosítása szempontjából is döntő hátrányai mutatkoznak. Az agglomeráció és Budapest sajátos nagyvárosi problémáit, a közszolgáltatások és a területrendezés összehangolását tipikusan egy önkormányzati régióban lehet a legjobban megoldani, és ez a leghatékonyabb formáció a beruházások koordinálására is. Ehhez képest két önkormányzati régió valamiféle kooperálása esetén sokkal gyengébbek az eszközök. Ugyanez vonatkozik a területfejlesztési törvényben javasolt megoldásra: a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsa létrehozása ugyan jó elgondolás, de önmagában kevés lenne, ha Budapest és Pest megye a mindenfajta tervezés és döntéshozás alapjául szolgáló NUTS-2-es szinten elkülönül. Minden a szereplőkön múlik Az elemzés alapján leszűrhető, hogy a közép-magyarországi régió jövője sokkal összetettebb kérdés annál, semmint hogy az uniós csatlakozás rövid távú (és ma még egyébként sem eldönthető) pénzügyi megfontolásai alapján visszafordíthatatlan döntés szülessen a régió szétválasztásáról. A közép-magyarországi régió egyben tartása a közigazgatás hatékonysága és az ország legfejlettebb, „húzó" régiójának nemzetközi versenyképessége miatt hosszabb távra érvényes és fontosabb érdek nemcsak a főváros, de a megye és az egész ország számára is. A jelen helyzetben fontos és azonnali feladat, hogy Budapest, a régió és a kormány együtt küzdjön a harmadik kohéziós jelentésbe foglalt phasing in szabályozás részleteinek kedvező alakulásáért és azért, hogy ennek a kérdésnek a végső tisztázásáig semmiképpen ne szülessen döntés a régió esetleges szétválasztásáról. Ugyanilyen fontos a közép-magyarországi régió belső kohéziójának erősítése. Javítani kell a fővárosi, megyei, kerületi és települési szint együttműködését, és a közös érdekeket előtérbe helyezve közös fejlesztési elképzeléseken és programokon kell dolgozni. Mindezeken túlmenően a regionális szereplők nézetegyeztetésével ki kell dolgozni a régió felépítése és döntési mechanizmusai kérdésében azokat a megoldásokat, amelyek a legjobban megfelelnek a helyi igényeknek a delegálásos, majd az önkormányzati régió megszületésekor. Végső soron a régió szereplőinek is tevékenyen hozzá kell járulniuk tehát ahhoz, hogy a közép-magyarországi régió jövőjére vonatkozó döntés ne kizárólag az uniós csatlakozás optimalizálásának vélt vagy valós szempontjai szerint, hanem a hosszabb távú érdekek figyelembe vételével szülessen meg. Magyarországon, Pest megyében - és Budapesten. • tosics@mri.hu A magyarországi régiókra jutó uniós támogatások
