Budapest, 2004. (27. évfolyam)

1. szám március - Tosics Iván: Szabad-e válni, s ha igen, miért nem érdemes? - Budapest és a közép-magyarországi régió

11 MÁRCIUS FFLWI BUDAPEST rendszer keretéhen a legelmaradottabb, NUTS-2-es szintű régióknak jutnak. A strukturális alapok fogadásának intézményi feltételei vannak. Az Objective-1 támogatásokra jogosult térségekben kialakítandó intézmények (Magyarországon a regionális területfejlesztési tanácsok és a regionális területfejlesztési ügynökségek) fontos szerepet kell, hogy játsszanak a programtervezésben és a projektek kiválasztásában. Azon túl, hogy meg kell teremteni a kapacitást a regionális elemzések elvégzéséhez és a regionális fejlesztési tervek készítéséhez, létre kell hozni a regionális partnerségi struktúrákat is, hogy konszenzust lehessen teremteni az adott régió területfejlesztési prioritásait illetően, egyetértésre lehessen jutni az intézkedések megtervezésében és végrehajtásában. A folyamat Magyarországon még csak a kezdeteknél tart, holott sürgető szükség volna a NUTS-2 szintű régiók intézményi megerősítésére, hiszen a 2007-tel kezdődő tervezési időszakban már önálló regionális programokat kell készíteni. A csatlakozás időpontjától, 2004 májusától 2007-ig Magyarország mind a hét NUTS-2 besorolású régiója jogosult a legnagyobb mértékű Objective-1 támogatásra. 2007 után a Budapestet is befogadó közép-magyarországi régió egy főre jutó GDP-szintje a prognosztizált növekedés révén túllépi az Objective-1 minősítés jogosultságának felső határát. Ezért vetődött fel a régió kettéválasztásának ötlete, hiszen a különváló Pest megye gyengébb fejlettsége miatt még jó néhány évig bizonyosan a legnagyobb mértékű támogatásokat kaphatná. A 2007-el kezdődő EU-tervezési időszak támogatási rendszeréről még folynak a viták és egyeztetések, a végső megállapodás leghamarabb másfél-két év múlva várható. 2004. március 18-án azonban az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta a harmadik kohéziós jelentést, amely tartalmazza a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó első elképzeléseket. Ennek konkrét témánk szempontjából legizgalmasabb része az Objective-1-es státusukat elveszítő régiók támogatásának fokozatos csökkentését hozó „phasing out" szabályozás. A phasing out szabályozás alkalmazására 2007-től is sor kerül az Objective-1 támogatási jogosultságból kikerülő azon régiók esetében, amelyek csak a bővítés miatt (a GDP-átlag csökkenése következtében) veszítik el jogosultságukat. Érthető, hiszen a pusztán a bővítés hatásai miatt támogatásokat vesztő régiókat „csitítani kell", különben közvetlen kárvallottként a folyamat legelszántabb ellenzőivé válnának. Vannak azonban olyan régiók, és a közép-magyarországin kívül német, spanyol, portugál, ír, angol, olasz, görög, svéd, finn régiók egész sora ilyen, amelyek saját fejlődésük miatt a bővítés nélküli (EU tizenötök) GDP-hez mérten is túlhaladnák annak 75 százalékát, tehát 'saját jogon' esnek ki az Objective-1-es támogatási jogosultságból. Rájuk nézve a harmadik kohéziós jelentés az Objective-2 rendszert felváltó versenyképességi támogatás leírásakor a következőképpen fogalmaz: „Az ilyen régiók egy nagyobb támogatásban részesülnek („phasing in" címszó alatt) átmeneti jelleggel (a lelépcsőzés a 2000-2006 közötti időszakban Objective—l-es jogosultságukat elveszített régiókéhoz hasonló lesz)." Nézzük most már ezek alapján a számadatokat! A közép-magyarországi régió szétválása esetén Pest megye jogosult maradna Objective-l-es támogatásra, amelynek összege 2007-2013 között (160 euró/fő/év támogatási összeget feltételezve) 1238 millió euró. Budapest legfeljebb Objective-2-es támogatásra lenne jogosult, amelynek összege az Objective-l-es támogatásnak általában hozzávetőlegesen egyötöde, becsülhető összege 385 millió euró. Az ország összesen e két régió jogán tehát maximum 1623 millió euróhoz jutna, de valószínűbb az 1238 millió eurós összeg, mert nehezen képzelhető, hogy az összes, az Objective-l-en kívül maradt régió szabad versenyében Budapest bármilyen támogatáshoz jutna. Ha a régió együtt marad, 2007-től a „phasing in" támogatási rendszerre lenne jogosult. Ebben a támogatás a 2000-2006-os időszak tapasztalatai alapján az Objective-l-es szinthez képest mintegy hatvanszázaléknyi. Ezzel számolva az ország 2007 és 2013 között 1898 millió euróhoz jutna. 1 Megállapítható tehát, hogy a közép-o # | magyarországi régió egyben maradás sa esetén a 2007-2013-as időszakban o 275 millió euróval többet kap az ország, mint hogyha a régió szétválna Budapestre és Pest megyére. Vagyis a szétválás melletti legfontosabb - valójában egyetlen - érv nem állja ki a számítás próbáját, legalábbis ha a ma ismeretes képletekkel számolunk. Természetesen a phasing in időszak kondíciói csak a 2005-ben lezáruló tárgyalások után válnak véglegessé, addig azonban megalapozottan csak annyi állítható, hogy a szétválás anyagi előnyei nem bizonyíthatóak, ellenkezőleg, éppenséggel anyagi hátrányra lehet számítani. További zavaró mozzanat a szétválást szorgalmazók szempontjából, hogy az Európa Tanácsnak a közelmúltban hozott rendelete szerint a regionális beosztás változását három évig nem veszik figyelembe, annak konzekvenciáit nem érvényesítik a támogatásban. Ez pedig azt jelenti, hogy a közép-magyarországi régió szétválását 2003-ban be kellett volna jelenteni ahhoz, hogy az új régióhatárok és az új támogatási besorolás 2007-től hatályba léphessen. Mindezeken túl - és ez az előbbieknél is fontosabb szempont - figyelembe kell venni azt, hogy a régió jövőjét illetően az Európai Uniótól néhány évig kapható regionális támogatás nagysága csak az egyik és nem is a döntő Megyeháza