Budapest, 2004. (27. évfolyam)
1. szám március - Prusinszki István: Aukciók utcája
Aukciók utcája Szövet PRUSINSZKI ISTVÁN Bi.11.11 MÓRICZ SIMON Séta a régiségkereskedelem negyedében BUDAPEST 2004/1 M Á R C I U S Hl Másfél évtizede már, hogy a Szent István körúttól a Parlamentig húzódó Falk Miksa utcában megnyílt az első antikvitásokkal foglalkozó üzlet. Rövidesen a műtárgypiac jelentős központjává, Közép-Európa egyik legismertebb antikvitásutcájává nőtte ki magát a negyed, ideális környezet egy olyan galéria számára, amely szakítani kíván a megkövesedett értékrenddel, új színeket kínálva a műgyűjtőknek meg az utcáról besétáló érdeklődőknek. A rendszerváltás óta eltelt időszak nemcsak a tőzsdei életben, hanem a műkincspiacon is áttörést hozott. Gomba mód szaporodni kezdtek a műkereskedelemmel foglalkozó vállalkozások, miközben felgyorsult a műtárgyak, régiségek, bútorok, festmények, ékszerek és egyéb értékek - vagy éppen a régi korokat idéző asztali s más apróságok - vándorlása. - Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik, mikor belépnek az üzletbe, még úgy érzik, képesek szakítani emlékeikkel, lemondani egy-egy kedves tárgyról. Aztán végül rájönnek, nincs az a pénz, amiért eladnák a múltjukról mesélő darabokat - mondja Tölgyesi László, aki évtizedek óta foglalkozik régiségek eladásával, vásárlásával lipótvárosi üzletében. Sokan válnak meg kényszerűségből vagy anyagi haszon reményében értékes tárgyaiktól, amelyekért mások olykor hatalmas összegeket hajlandóak áldozni. Emellett persze számos okból gazdát cserélhetnek az arra érdemes értékek. Jó üzlet lett a pénzt műtárgyba fektetni. Ezt bizonyítják az árverési csarnokok, aukciós házak, valamint az erre specializálódott galériák sikerei és rekordjai is, amelyek egymást szárnyalják túl. A Lipótvárosnak a körúthoz közel eső vidékén, a hajdani fatelepek és malmok helyén a harmincas években építették fel a ma itt álló modern bérházak tucatjait. Ezekbe az akkor még szokatlan házakba elsősorban a fiatal, modern szellemű polgárok költöztek, akik erősen ragaszkodtak lakóhelyükhöz és a környékhez. Nincs ez másként napjainkban sem. Lassan annyiba kerül itt egy lakás, mint a budai villanegyedben. Innét toborozza közönségét a Vígszínház, amelynek nézőterén - akárcsak a közeli boltokban -8 Kötelező az igényes portál sok finoman öltözködő, idős urat és dúsan ékszerezett hölgyet látni. Gyermekeik és unokáik is általában errefelé laknak valahol, legfeljebb a Dunapart északibb részén kiépült lakótelepen. Sok a méregdrága, vadonatúj autó, a csillogó-villogó apró butik. A környék szemlátomást haszonélvezője a pezsgésnek. A Falk Miksa utca egyik kereszteződésében dicsekszik kirakatával a Nagyházi Galéria és Aukciósház, az ország legnagyobb régiségboltja. Tulajdonosai, Soóky Marietta és Nagyházi Csaba a nyolcvanas évek derekán kezdték az üzletet. Már 1994 óta tartanak árveréseket. A régi mesterek műveire, XIX. századi festményekre szakosodtak. Nagy súlyt fektetnek a jótékonysági célokra fordítandó aukciókra, de itt kerültek kalapács alá például Honthy Hanna értékes ékszerei is. Náluk kelt el az a platinagyűrű (egy nagy briliánssal, egymillió forintért), amely korábban Karááy Katalin birtokában volt, de elajándékozta, amikor elhagyta az országot. Hogy milyen komoly szakmai felkészültség előzi meg a műtárgypiacon elért sikereket, igazolja, hogy a munkát - a kulisszák mögött - mű-Szobor kint, szobor bent