Budapest, 2004. (27. évfolyam)

1. szám március - Prusinszki István: Aukciók utcája

Aukciók utcája Szövet PRUSINSZKI ISTVÁN Bi.11.11 MÓRICZ SIMON Séta a régiségkereskedelem negyedében BUDAPEST 2004/1 M Á R C I U S Hl Másfél évtizede már, hogy a Szent István körúttól a Parlamentig húzódó Falk Miksa utcában megnyílt az első antikvitásokkal foglalkozó üzlet. Rö­videsen a műtárgypiac jelentős köz­pontjává, Közép-Európa egyik legis­mertebb antikvitásutcájává nőtte ki magát a negyed, ideális környezet egy olyan galéria számára, amely szakítani kíván a megkövesedett értékrenddel, új színeket kínálva a műgyűjtőknek meg az utcáról besétáló érdeklődők­nek. A rendszerváltás óta eltelt időszak nemcsak a tőzsdei életben, hanem a műkincspiacon is áttörést hozott. Gom­ba mód szaporodni kezdtek a műke­reskedelemmel foglalkozó vállalkozá­sok, miközben felgyorsult a műtárgyak, régiségek, bútorok, festmények, ék­szerek és egyéb értékek - vagy éppen a régi korokat idéző asztali s más ap­róságok - vándorlása. - Gyakran találkozom olyan embe­rekkel, akik, mikor belépnek az üzlet­be, még úgy érzik, képesek szakítani emlékeikkel, lemondani egy-egy ked­ves tárgyról. Aztán végül rájönnek, nincs az a pénz, amiért eladnák a múlt­jukról mesélő darabokat - mondja Töl­gyesi László, aki évtizedek óta foglal­kozik régiségek eladásával, vásárlásá­val lipótvárosi üzletében. Sokan válnak meg kényszerűségből vagy anyagi haszon reményében ér­tékes tárgyaiktól, amelyekért mások olykor hatalmas összegeket hajlandó­ak áldozni. Emellett persze számos okból gazdát cserélhetnek az arra ér­demes értékek. Jó üzlet lett a pénzt műtárgyba fektetni. Ezt bizonyítják az árverési csarnokok, aukciós házak, valamint az erre specializálódott ga­lériák sikerei és rekordjai is, amelyek egymást szárnyalják túl. A Lipótvárosnak a körúthoz közel eső vidékén, a hajdani fatelepek és malmok helyén a harmincas években építették fel a ma itt álló modern bér­házak tucatjait. Ezekbe az akkor még szokatlan házakba elsősorban a fiatal, modern szellemű polgárok költöztek, akik erősen ragaszkodtak lakóhelyük­höz és a környékhez. Nincs ez más­ként napjainkban sem. Lassan annyi­ba kerül itt egy lakás, mint a budai villanegyedben. Innét toborozza kö­zönségét a Vígszínház, amelynek néző­terén - akárcsak a közeli boltokban -8 Kötelező az igényes portál sok finoman öltözködő, idős urat és dúsan ékszerezett hölgyet látni. Gyer­mekeik és unokáik is általában errefe­lé laknak valahol, legfeljebb a Duna­part északibb részén kiépült lakóte­lepen. Sok a méregdrága, vadonatúj autó, a csillogó-villogó apró butik. A környék szemlátomást haszonélvező­je a pezsgésnek. A Falk Miksa utca egyik kereszte­ződésében dicsekszik kirakatával a Nagyházi Galéria és Aukciósház, az ország legnagyobb régiségboltja. Tu­lajdonosai, Soóky Marietta és Nagyhá­zi Csaba a nyolcvanas évek derekán kezdték az üzletet. Már 1994 óta tar­tanak árveréseket. A régi mesterek műveire, XIX. századi festményekre szakosodtak. Nagy súlyt fektetnek a jótékonysági célokra fordítandó auk­ciókra, de itt kerültek kalapács alá pél­dául Honthy Hanna értékes ékszerei is. Náluk kelt el az a platinagyűrű (egy nagy briliánssal, egymillió forintért), amely korábban Karááy Katalin bir­tokában volt, de elajándékozta, ami­kor elhagyta az országot. Hogy milyen komoly szakmai fel­készültség előzi meg a műtárgypia­con elért sikereket, igazolja, hogy a munkát - a kulisszák mögött - mű-Szobor kint, szobor bent

Next

/
Oldalképek
Tartalom