Budapest, 2004. (27. évfolyam)
10. szám december - :-( Tükörtopik :-)
35 D E C K M B E R 2004/10 BUDAPEST jobban illeszkedő - akár modern -alkotás sokkal jobban illenék, gee: Szerintetek lehet ma arra bazírozni, hogy egy jelentős, ebből következően látványos tetteket kívánó épület sokáig (mondjuk több mint három évig) megtartja a relevanciáját? Olyan gyakori téma ez most. Lehet arra hivatkozni, hogy nem? Kicsit nekem úgy tűnik, mintha ez túl gyakori érv lenne, ha menteni kell valami nagyon rózsaszínűt. Hogy hát ilyen a világ. Hozzátenném, korántsem arra gondolok, hogy egy háznak olyannak kell lennie, mint amilyen a mellette levő kettő. Tegye fel a kezét, aki azt szeretné, hogy ezután a várban csak neoeklektikus paloták épüljenek. Vigyázó szemetek a prágai Disneylandre vessétek. Chipperfield sem bütykölt Berlinben a múzeumok között klaszszikus párkányokkal, mégis elég klassz, amit csinál, szerintem, és nem mondanám, hogy megöli a régi házakat. Szerintem Kis Péterék terve sem ölte meg a romot, sőt. (...) gee: Azt azért szeretném tudni, hogy képzeled a helyreállítást? A parancsnokság (a most is álló rom) nem emlékszem pontosan hány, asszem 3 szinttel volt magasabb. Nem beszélve, hogy össze volt építve a minisztériumi szárnnyal, aminek most a hűlt helye van ott. Szóval mit gondolsz? Fel kéne húzni eredeti technológiákkal, húsz centi vastag kőburkolattal a replikáját? Szerinted honnan lehet keríteni valakit, aki ezt megcsinálja, és mennyibe kerülne? És mondhatnánk-e, hogy igen, végképp eltöröltük a múltat? Vagy pucoljuk le a követ, húzzunk rá még pár szintet és taknyoljunk rá vakolatból kőutánzatot? Erre még Magyarországon is lenne kivitelező. Végül: én nem értem, miért lenne jó valaha lebontott, lerombolt, bármilyen módon elpusztult dolgok másolatát létrehozni akkor, amikor e mellé semmi más érvet nem lehet felhozni, mint valamiféle nosztalgiát. Ott volt, milyen szép volt, milyen jó lenne, ha megint ott lenne. Nem. (...) ratata: (...) Szerintetek csak egyféleképpen lehet viszonyulni a múlthoz? Ha múzeumot csinálunk a környezetünkből, az szerintem sokkal rosszabb, mint ha megpróbáljuk megérteni és folyton kérdezni, hogy minél többet tudhassunk meg róla. Aki felakadt szemekkel a múlt áhítatos tiszteletéről beszél, az meg sem próbálja megérteni, csupán valami hagymázas kispolgári ideál mentén óvja magát a gondolatok csúnya világától. Ezért aztán azok az épületek is végtelen kínosak, amelyek mélyebben kezelik ezt a viszonyt, mint a formai szinten megrekedő mai magyar gyakorlat. Szerintetek ki fog emlékezni ezekre? Bármelyik házra, amely az elmúlt 15 évben épült Budapest belvárosában? Nem kell-e majd vajon szégyenkezni az utódaink előtt? Egyébként mi fog történni szerintetek, ha megépül a ház? Volt szerencsém az utóbbi időben elég sokszor fent járni a Várban, és kizárólag japán és német turistákkal találkoztam a kormányőrök, biztonsági őrök és utcai árusok kivételével. Nem hiszem, hogy a fentiek közül bármelyiket elriasztaná egy új 2004 EVI BUDAPESTI REFERENCIAHELYEK SPENÓT HÁZ ÁTALAKÍTÁSÁNAK MEGKEZDÉSE VIDÁM SZÍNPAD HOMLOKZAT REKONSTRUKCIÓ BUDAVÁRI SZENT GYÖRGY TÉR ROMTERÜLET RENDEZÉS RAOUL WALLENBERG HUMÁN SZAKKÉPZŐ ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM ÉPÍTŐIPARI KFT.
