Budapest, 2004. (27. évfolyam)

10. szám december - Vértessy Zsófia: Emlékház mókusokkal

B U DAP F. S T FLFLFLFLFL I1R.CE M B E R 16 Szöveg VÉRTESSY ZSÓFIA Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Emlékház mókusokkal sehol-senki, s már látom, egy sajátos emlékház-adaptációval találkoztam. Idézetek, plasztikák, festmények a fa­lakon, szórólapok, tájékoztató füzetek, képeslapok a polcokon - még nem fogok szagot. Üvegkalickába zárt lép­csősor vezet az emeletre, óriási dzsun­gelnövények kísérnek a nyolcvansze-Tárgyilagos, nem megkapó. Érdek­lődést és nem megrendülést fakasztó. Jól van ez így. Rekonstruálva berendezték dolgo­zószobáját is, zongorástul, írógépes­tül; igaz, a már 23 éve megnyílt házat akkor alaposan átépítették, így ez a szoba sem eredeti helyén foglal el egy darabot a belső térből. A kilátás min­denesetre lenyűgöző, a környezet ih­letadó voltát támasztja alá az itt szer­zett darabok tekintélyes listája. Magyar földön ezeknek a most már lombjahullott fáknak örült utoljára. Meg az előző mókus-nemzedékeknek. A hangversenyek programját a ház félévenként kiadott ismertetője tar­talmazza, koncertjegyet a helyszínen lehet váltani. • • Ez a hely aztán igazán az, kicsit em­lék, nagyon ház. Valahol a II. kerület dombos, zegzugos utcái közt találunk rá a kívül nyugodt, belül igen aktív villára. Bartók Béla élt itt, ebben a há­romszintes, szecessziós házban, a Csa­lán utca 29-ben családjával 1932. ápri­lis 20-ától 1940. október 12-éig, amíg el nem hagyta Magyarországot. Em­lékmúzeumként és koncertezőhely­ként 1981. március 25-én, Bartók Bé­la születésének századik évfordulóján nyitották meg. Csodaszarvas csoda hosszú nyakkal fogad a kapuval szemben (Yengibarían Mamikon műve), és a hozzám hasonló szerencsések, ha már lottón nem nyernek, legalább mókust látnak a kerti fán. S ha hozzám hasonlóan nem találják meg a bejárati ajtót, akkor egy szép kört írnak le a ház körül, megcso­dálva a nyolcvanas évek épületfelúji­tási trendjét (Fazekas György építész munkája) és Varga Imre egész alakos Bartók-szobrát (mását elhelyezték Pá­rizsban, a Bartók téren). Fölfedezve végre a vasajtót, beha­tolok a házba. A személyzeten kívül mélyes koncertterembe, amely ugyan arányos a ház méreteivel, mégis meg­lep komolyságával, vidámságával. Fa­ragott-festett kazettás mennyezetrész­let adja az akusztika fűszerezését, 1740-ből (Asztalos Szabó István munkája). Tartós bérlet. Süppedős fotelek ra­jongják körül a zongorát, a falakon kö­rös-körül Bartók zenéje ihlette alkotá­sok a művészet sokféle ágából. Kass János grafikasorozata, a híres kéksza­kállú herceggel, Vasare/y-képek, Illyés­vers, fotók, domborművek, plakettek. Komolyzenei esteket rendeznek itt havonta többször, jelentős érdeklődés mellett. A fiatalember, aki körbekísér, csillogó szemmel meséli: még a lép­csőn is ülnek olyankor. Az előadáso­kat általában péntekenként tartják, a december is gazdag programot kínál. A hangszórók segítségével ízelítőt ka­pok a hangzásból. Majd tovabillegek a második emeletre, a Bartók életét vázlatosan bemutató szobába. Bélye­gek az ő tiszteletére, érdemrendek, kitüntetések, levelek, minden a szo­kásos „Bartók Béla személyes tárgyai" stílusban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom