Budapest, 2004. (27. évfolyam)

10. szám december - Vértessy Zsófia: Emlékház mókusokkal

B U DAP F. S T FLFLFLFLFL I1R.CE M B E R 16 Szöveg VÉRTESSY ZSÓFIA Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Emlékház mókusokkal sehol-senki, s már látom, egy sajátos emlékház-adaptációval találkoztam. Idézetek, plasztikák, festmények a falakon, szórólapok, tájékoztató füzetek, képeslapok a polcokon - még nem fogok szagot. Üvegkalickába zárt lépcsősor vezet az emeletre, óriási dzsungelnövények kísérnek a nyolcvansze-Tárgyilagos, nem megkapó. Érdeklődést és nem megrendülést fakasztó. Jól van ez így. Rekonstruálva berendezték dolgozószobáját is, zongorástul, írógépestül; igaz, a már 23 éve megnyílt házat akkor alaposan átépítették, így ez a szoba sem eredeti helyén foglal el egy darabot a belső térből. A kilátás mindenesetre lenyűgöző, a környezet ihletadó voltát támasztja alá az itt szerzett darabok tekintélyes listája. Magyar földön ezeknek a most már lombjahullott fáknak örült utoljára. Meg az előző mókus-nemzedékeknek. A hangversenyek programját a ház félévenként kiadott ismertetője tartalmazza, koncertjegyet a helyszínen lehet váltani. • • Ez a hely aztán igazán az, kicsit emlék, nagyon ház. Valahol a II. kerület dombos, zegzugos utcái közt találunk rá a kívül nyugodt, belül igen aktív villára. Bartók Béla élt itt, ebben a háromszintes, szecessziós házban, a Csalán utca 29-ben családjával 1932. április 20-ától 1940. október 12-éig, amíg el nem hagyta Magyarországot. Emlékmúzeumként és koncertezőhelyként 1981. március 25-én, Bartók Béla születésének századik évfordulóján nyitották meg. Csodaszarvas csoda hosszú nyakkal fogad a kapuval szemben (Yengibarían Mamikon műve), és a hozzám hasonló szerencsések, ha már lottón nem nyernek, legalább mókust látnak a kerti fán. S ha hozzám hasonlóan nem találják meg a bejárati ajtót, akkor egy szép kört írnak le a ház körül, megcsodálva a nyolcvanas évek épületfelújitási trendjét (Fazekas György építész munkája) és Varga Imre egész alakos Bartók-szobrát (mását elhelyezték Párizsban, a Bartók téren). Fölfedezve végre a vasajtót, behatolok a házba. A személyzeten kívül mélyes koncertterembe, amely ugyan arányos a ház méreteivel, mégis meglep komolyságával, vidámságával. Faragott-festett kazettás mennyezetrészlet adja az akusztika fűszerezését, 1740-ből (Asztalos Szabó István munkája). Tartós bérlet. Süppedős fotelek rajongják körül a zongorát, a falakon körös-körül Bartók zenéje ihlette alkotások a művészet sokféle ágából. Kass János grafikasorozata, a híres kékszakállú herceggel, Vasare/y-képek, Illyésvers, fotók, domborművek, plakettek. Komolyzenei esteket rendeznek itt havonta többször, jelentős érdeklődés mellett. A fiatalember, aki körbekísér, csillogó szemmel meséli: még a lépcsőn is ülnek olyankor. Az előadásokat általában péntekenként tartják, a december is gazdag programot kínál. A hangszórók segítségével ízelítőt kapok a hangzásból. Majd tovabillegek a második emeletre, a Bartók életét vázlatosan bemutató szobába. Bélyegek az ő tiszteletére, érdemrendek, kitüntetések, levelek, minden a szokásos „Bartók Béla személyes tárgyai" stílusban.