Budapest, 2004. (27. évfolyam)

9. szám november - Zeke Gyula: Kávézók kalauza - Külvárosi kávéház

23 N () V E M B R R FLJFLFLFL BUDA I' E S I Igen, tucatévnyi fennállása óta minden íz, minden árnyalat, minden illat fellelhető itt, ebben a négytraktusos, arányosan tagolt kávéházban, amelynek kicsiny udvarát oly sűrű repkényköpeny fedi, hogy gyilkos nyarakon is kiülhetünk, s amely talán az egyetlen valódi café restaurant Budapesten. Tudniillik egyforma erővel és valóban kávéház és étterem is, egyik arculata sem nyomja el a másikat, és nem próbálja meg kihasználni. A séf úr, Bordán Károly főztjeiben és sültjeiben még sosem csalatkoztam. Az állandó étlap mellé konyhafőnökként mindig ajánl nekünk valamit, miként a napi ajánlat is mindig más. Varga úr egyébként, aki felszolgálóként kezdte, s aki ma Bándoli Ernővel együtt vezeti a kávéházat, pályája elején a Citadellában dolgozott, még régi képzésű pincérekkel és régi képzésű zenekarokkal, melyekben haláláig Beamter Bubi is játszott. Nem sok helyünk van ma, ahol legalább a magyar napilapok elérhetőek, ahol a pincérek angolul és németül is kiszolgálnak, és kevés olyan kávéház, amelyről már Esterházy Péter is írt. A Külvárosi közéjük tartozik. Közért volt sokáig, előtte hosszú időn át hentesüzlet, még előtte pedig, 1904 és 1948 között/Vrz Miksa vendéglője. Volt hát honnan előbújnia a hely szellemének. A kávéház külső és belső kiképzése, színei, formái, bútorai Mezei Gábor belsőépítész tehetségét dicsérik, a falon függő művészportrék pedig édesanyja, Hauswirth Magda karikaturista munkái. Reggel kilenctől éjfélig látogatható Újpest e lelkes lokalitása, ám ez sem volt mindig így. Az első években nyolckor nyitott a kávéház, egyetlen vendége, a matematikatanár úr miatt, aki megkávézott, majd kockás papírján számolgatott valamit kilencig. Amióta ő meghalt, senki nem jött kilencnél előbb, ezért tolódott el egy órával a nyitás. Rossz hír még, hogy a cseresznyefa szivarhamutartó-készséget ellopták; meg a párját is azóta (merthogy kettő volt belőle). Hogyan, s merre tovább? Ha estére elbódítanak ama görbületek, és szédületünkben fölszállunk a kávéház épületével ellentétes ívben kanyarodó 14-es villamosra, nemsokára megérkezünk a végállomásra. Van nálunk kevéske házi pálinka, csak hajnali ötig kell vele kihúznunk a ház előtt, ahol 1911 és 1912 között Babits Mihály élt rákospalotai tanárkodása során. Akkor már nyit is a Rendelő. Kicsiny kocsma ez itt a város peremén, mely egy arra járó nyugdíjaspár kérdezősködése nyomán kapta a nevét. Fogták egymás kezét öregséggel, betegségben, s az iránt érdeklődtek, elkeveredtek itt, ebben a rengeteg városban, merre találják a rendelőt. A törzsvendégek egyike nyugtatta meg őket, itt van, megérkeztek, a világért se menjenek tovább. Hogy megfogadták-e a tanácsot, nem tudom. Én mindenesetre lehajtom még ezt a kósert, és indulok reggelizni a Külvárosi kávéházba. •