Budapest, 2004. (27. évfolyam)

9. szám november - Erő Zoltán: Lakópark: megoldás vagy zsákutca?

11 N O V K M B K. R gflflflff B II O A [

' E S T NÉPSZABADSÁG A tájékozottság magabiztossá tesz. www.nepszabadsag.hu ellentételezve ezeket a jogosnak látszó kifogásokat vagy inkább meggondolásokat. Először is: a budapesti lakóparkokat semmiképpen sem lehet azokhoz a dél-amerikai, saját boltokkal, rekreációs területekkel, helikopter-leszállóhellyel épített gazdaggettókhoz hasonlítani, amelyeket szögesdrót és megerősített őrség véd a város szegényeitől. Azt is látni kell - éppen az elmúlt időszak fejlesztései mutatják -, hogy ez a lakásforma már nem csak a legkiváltságosabbak számára érhető el, a középkategóriás lakások is megjelennek ebben a rendszerben. (Az külön kérdés, hogy netán kiváltságosnak tekintünk-e mindenkit, aki lakást tud vásárolni...) Ne legyünk álszentek: egy családi házas környék ugyanolyan társadalmi egyenlőtlenségeket tükrözhet, mint a lakópark. Vagy éppen az a bosszantó, hogy a lakópark még rendezettséget is sugall? A városi lakópark védelmében meg kell említeni egy további fontos, az értékeléshez tartalmat kínáló szempontot. A lakópark mint városi lakóforma alternatívát jelent azokkal a területekkel szemben, amelyek az agglomerációs települések esztelen parcellázásai során jöttek létre. Voltaképpen a város megújulásának lehet eszköze, ha a barnamezős területeken vagy a belső tartalék területeken új, a mai igényeknek megfelelő lakásformák születnek. Ahol a telken belül biztonságos és fedett helye van a gépkocsinak, ahol igényes a kert és a fenntartás, ahol esetleg portaszolgálat is van, ahol valamiféle építészeti összhang is megjelenik, ahol nem forgácsolódik szét a zöld, és nem a kerítések és a sufnik határozzák meg a tájépítészetet. A befelé fordulás, a zártság kétségkívül a hagyományos városi élet ellenében hat, de ez a családi házas területeken is éppoly jellemző lehet. Lehet, hogy ezzel szemben a lakópark félprivát tere éppen a közösségépítést segítheti? Azt persze hozzá kell tenni ehhez a gondolatjátékhoz: ha a hagyományos beépítés maga hordoz építészeti, társadalmi értékeket, s ezt tarolja le az ingatlanbefektetői szándék, hivatkozva akár a kétségtelenül minőséget jelentő lakóparkra mint a megújulást jelentő megoldásra, ez a szándék könnyen lelepleződik, s a megítélés a visszájára fordul. A város önmaga kárára nem fejleszthető. Azt gondolom ugyanakkor, hogy az amerikai álom, a saját családi ház helyett a csoportos lakásépítés további terjedése a városban lényegesen megnyugtatóbb lenne. Azt gondolom, hogy a meglévő lakóterületek besűrűsödése, a korábban másra használt városi területek reciklálása lényegesen jobb, mint a városkörnyék felszabdalása, a korábbi hobbitelkek átminősítése lakóterületté. I la ennek eszköze a lakópark - akkor én nem tiltakozom ellene. Ha viszont a lakóparkokkal a lakásszektor alsó szegmensének méltatlan állapotát állítjuk szembe, jelentős elmaradást láthatunk a szociális bérlakásszektor, sőt általában a bérlakásszektor fejlesztésében. Hogy ennek mi lehetne a korszerűnek nevezhető formája manapság? A színvonalas lakótelep? Vagy éppen a lakópark? Esetleg a városrehabilitáció? Erről is mielőbb el kell kezdeni gondolkodni. De legfőképpen vállalni kell a feladatot. •