Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Buza Péter: Benza Károly, huszonegyszer - Páratlan akvarellsorozat a pesti magyar színház népszerű művészéről

3 2004/0 BLIDAPES T Kcrcsztélynek, a császári és királyi adószedőnek ez a harmadik fia is, aki aligha gondolhatta magát többnek mint kedvtelésből festegetőnek, amikor színes rajzait papírra vetette. De - látni fogjuk azonnal a meggyőző bizonyítékot - egy amatőr is alkothat maradandót, még ha a magas művészet mérlegén mérve meg teljesítményét talán kicsiny a súly, amit a mű mutat. Ám helyi értéke megsokszorozza mégis, unikum, amit fölmutat szerzőjük, ha nyilvánvalóan akaratán és tudtán kívül tette, teszi is. Térjünk most már a tárgyra, közleményünk felfedezésszámba menő tartalmára. A mintegy hetven, ebbe az albumba foglalt, többnyire színes tollrajz, akvarell közül huszonegy az 1840-es, 1850-es évek pesti operaszínpadának népszerű művészét - a Pesti Magyar Színházban, az első nemzeti játszóhelyen, a mai Rákóczi út elején álló épületben lépett fel -, a basszbuffó Benza Károlyt ábrázolja. Olyan kollekciót rendezve elénk, amelyet páratlannak mondhatunk a hozzáférhető színháztörténeti dokumentumokhoz hasonlítva: egy személyhez kapcsolódó jelmezekből így, együtt és ennyit nem volt eddig módja tanulmányozni a hőskort vizsgáló kutatásnak. Hogy miért éppen Benzát rajzolta le különféle szerepeiben újra és újra Than László, azt legfeljebb sejthetjük: egész családja szerette, egyikükmásikuk művelte is a zenét, és sztárok mindig voltak, Benza pedig különösen népszerű alak, kedvelhette őt a számvevőszék műélvező tanácsosa jobban a többieknél. Népszerű figura: szinte közkívánatra lett művésze a nemzeti színjátszásnak a prózai és zenés darabokban egyaránt sikeres férfiú, akinek volt polgári foglalkozása