Budapest, 2004. (27. évfolyam)

8. szám október - Zeke Gyula: Kávézók kalauza - Pesti Est

O K T Ó B K. R ^flflflff BUDAPEST egyedül a Pompei volt elég bátor nem kacérkodni a névvel, jóllehet szerte a városban már számos pizzéria café is egyben, biztos, ami biztos. S emlékeznek-e, mi volt még nemrégiben a Café Birdland? Nem más, Mészöly Kálmán Kékfrankos étterme! Számolnunk kell azután avval a világon majd mindenütt érzékelhető funkcióeltolódással, amin a kávéház, és avval a nyomában járó jelentésmódosulással, amin a café szó átment. Ha a kávéház hosszú története során mindig és mindenütt egy kicsit mást jelentett, és az eltérő típusok színes kavalkádja pompázott, mára megállapítható, hogy fölszámolódott az „igazi" kávéház fogalma. Archetípus még van, alaptípus nincs többé. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a Liszt téri helyek közül „valódi" kávéházas erényeket mutat fel az Incognito, a Pesti Est, s még, mondjuk, a Mediterrán, már nem a háború előtti idők bécsi és budapesti kávéháza lebeg a szemünk előtt. Meg kell állnunk hely hiányában e ponton, a későbbiekben más helyek kapcsán majd továbbhaladhatunk. Ismételhetjük csak, ami bizonyos: jó kávé(k), gyors, udvarias és korrekt kiszolgálás, az egyenlő elbánás elve, a beszélgetést hangerejével nem akadályozó zene, a képzeletet munkában tartó enteriőr, a szellemi munka lehetősége, omlett és egyéb ehetőségek, elegendően tág nyitvatartás. Pesti Est. Pesti est, amely egyébként ma sem létezne az újabb idők kávézói, caféi, kávéházai nélkül, hogy a civil igények és lépték szerinti éjről már szót se ejtsünk. S ismét, sőt most csak igazán: Liszt Ferenc tér. Amely ha nem volna, este tíz után még mindig és mindenütt azt a (poszt)szocialista kietlenséget tapasztalhatnánk a városban, melyet a zsenge fényű vigalomnak csak egy-egy kósza szórványa színezne, s melynek alaphangját a részeg óbégatás, mozgását pedig a balkáni szintű kriminalitás adná. Teraszok, asztalok, ernyők, székek számolatlan. Pokrócok, párnák, gyertyák, kandeláberek. Mindenféle nyelvű karattyolás, európai forgalom. Az emberi -se ponton engedjék meg: a női - szépségek gyülekezése, békés egymás mellett élésük a szociológiai és a genetikus tahósággal. Egy nagyméretű rezervátum hatalmas fákkal a szapora, lélektelen ember kávé általi animálására. Pesti Est. Fa és fém és szín. Fény, sajnos, nem elég, az én szememnek legalábbis. Sör mindig a vonal felett. Fénylő, sárga plasztikplafon. Megvásárolható képek a falon. Nyitva a múlt évezred vége, 1999 szeptembere óta, s amúgy mindennap délelőtt tizenegytől éjjel kettőig. A falak mentén a fapados villamosok támlája, fémvázas székek bordó és sötétkék ülőfelülettel. Kecses asztalok falappal, középütt tejüvegbe gravírozva a café lógója: gőzölgő csészével siető pincér, ki künn a falon fényreklám alakban szalad egyre. Hatalmas, hétméteres belmagasság, a teret a galéria könnyed uszálya sem töri ketté. Minden kedden tangóest, csütörtökön, pénteken és szombaton a pinceklubban meghosszabbított nyitva tartás, élőzene. A falból a nemrégiben elhunyt transzvesztita törzsvendég gipszszobra készül kitörni a nemek szorításából. Igen, Pesti Est. • Pesti Est Café iMüiiiiiwi I j^aaBa^^aEsaj Incognito