Budapest, 2004. (27. évfolyam)

7. szám szeptember - Saly Noémi: A Kossuch ház - lépek egy pesti polgárcsalád albumából

39 SZEPTEMBER «ÜDAPF.S T A Kossuch ház - képek egy pesti polgárcsalád albumából SALY NOEMI Buza Péter új könyvéről • Sokszólamú, sok hangszerre komponált zeneműre emlékeztet leginkább ez a könyv, ahol a vezérdallam mellett bonyolult melléktémák, ellenpontozások, sokatmondó szünetek tartják ébren a befogadó figyelmét. Buza Péter közel száz családtaggal levelezett, beszélgetett éveken keresztül, mire ezt a nagyívű családi tablót összerakta. A kutatás során a vezérfonalként szolgáló emlékirathoz másféle, részletesebb, sőt olykor azzal homlokegyenest ellentétes információk is csatlakoztak, előkerültek beszédes fényképek, kallódó levelek, mindenkit túlélő tárgyak. Ebből a nagyon sokféle emlékből és dokumentumból kerekedett ki végül a Kossuch ház története. Jeles és kiterjedt üveggyártó és -kereskedőcsalád ez, melynek históriája az 1840-es évektől napjainkig követhető, régi pesti főüzletükben pedig, a Vámház körút és a Pipa utca sarkán a mai napig edénybolt működik. A családtagok házasságai és más kapcsolatai révén messzire tágul a kör: Budapest - és az egyetemes magyar kultúra — számos jelessége köszön ránk a könyv lapjairól. Buza Péter módszere leginkább ahhoz a mindössze 30-40 éves múltra visszatekintő irányzathoz köthető, amelyet elsősorban olasz és francia történészek kezdtek művelni, a „magas" történelem - kontinenseket, országokat, népeket érintő események tanulmányozása - és a szociológia, az antropológia, a néprajz határvidékeire kalandozva. Az irányzat neve „mikrotörénelem", „mikrohistória", s pont fordítva jár el, mint a hagyományos történetírás. Nem a mindenkit érintő, nagyszabású események felől, hanem egyetlen ember, egyetlen család vagy falu szemszögéből, ám annak minden apró részletét felkutatva és figyelembe véve kerekíti ki az „egészt", elérkezve végül oda, ahonnét a hagyományos történelem kiindulni szokott. A kötetnek nemcsak a koncepciója újszerű, hanem a megjelenése is meglehetősen szokatlan: Faragó István tipográfusi leleményeként az emlékirat dőlt betűvel vonul végig az egyik, kicsit keskenyebb hasábon, mellette pedig ott olvasható-látható az összes többi írott és képi kiegészítés. A többszólamú szöveg többszólamú olvasást is kíván tehát, ami azonban - tanúsíthatjuk -pompás mulatság. Feladatot ró az olvasóra, de nagy szabadságot is ad mellé. S hogy mit még? Valami különös „déja vu" örömét. Hiszen így vagy úgy, de ki ne ismerne rá Kossuchék történeteiben a saját családja hányattatásaira, ki ne sóhajtana föl a fényképek láttán, hogy hiszen nálunk is vannak (vagy csak voltak) pont ilyenek valamelyik komódfiókban? Még messzebbre is mehetünk. A Kossuch-család története nem csak a családé, hanem mindannyiunké. Acélos és kevésbé acélos jellemek, fel-KOSSUCH JÁNOS TÁRSAS CZÉG =SC> Ü V EC- ÉS EDÉN Y-CYÁROSOK RAKTÁRA: Budapest, IV. Vámháa-körnt 6. szám. Ajánlja metszett- és közönséges öblös üveg-árúit, üveg és porcz'ellán asztal- és egyéb teritékeit, továbbá SAJÁT GYÁRTMÁNYÚ ABLAKÜVEGÉT 3 végre kőedény-, porczellán-és mindenféle agyagárú-készletét tömegei és részletes eladásra. Képes árjegyzékekkel szolgálhatunk az országos kiállításnál az üveg- és agyagárü X-ik csoportjában és a fenjelölt raktárhelyiségben. Hirdetés az 1800-as évek második felének címtáraiból ívelő és hanyatló pályaívek, véres és vértelen háborúk, az egész Monarchiát, a Kárpát-medencét, sőt a 2. világháború után már az egész világot behálózó útvonalak bonyolult szövedéke - forgassam akárhogyan, dédapáink, nagyapáink és -anyáink néznek vissza ezekről az albumlapokról. Ha nem vagyunk is vérrokonok, összetartozunk. • A Csütörtökiek asztaltársasága (1930-as évek)