Budapest, 2004. (27. évfolyam)

7. szám szeptember - Zappe László: Vasorrú bába a mágnesviharban

35 S Z K I' T F. \1 K K R IFLFLFLFL BUDAPEST Vasorrú bába a mágnesviharban terrel tátongó nyílás az alapozás nélkül készült kolosszus főfala alatt húzódott. Arra szánták, hogy az akadémia és a lovarda között, a föld alatt kialakítandó közlekedőtérből rajta keresztül léphessenek be a látogatók a díszudvar alatti, tágas kiállítóterületre. Most, három évvel később talán az tudja igazán értékelni, hogy milyen óriási munkát végeztek el az építkezők, aki akkor is látta, és mai formájában is megpillantja ezt a lyukat. A már említett bálnacsontváztól a „tapintófal" mellett visz tovább az út -itt évmilliókkal ezelőtt élt élőlények megkövesedett maradványait lehet végigsimítani majd egy újabb, immár gömböt formázó kupola alá érkezünk. Papiruszmocsár fogadja itt a látogatót, csobogó vízzel, papucscsőrű gólyával, hűsölő hüllőkkel. Előttünk lépcsősor vezet föl, a Ludovika háta mögött elterülő Orczy-kert felé. Balra a lovardába lehet átjutni, jobbra a főépület alatti kiállítótérbe nyílik az út. Az ajtó mögött szinte sötétségnek tűnő félhomály torpantja meg a belépőt. A derengésben úgy tűnik, körbevesz minket a korallzátony varázslatos világa. Talpunk alatt színpompás korallok, apró rákok, medúzák és hatalmas halak váltják egymást, csigák és sünök, tengeri csillagok és hajladozó növények fölött lépdelhetünk. Tökéletes a rekonstrukció, a redőzött homokon élni látszik mindaz, ami pedig csak preparátum vagy hű másolat odalent, a hatvan centis mélységben. A falakon azonban már valódi a mozgás: az akváriumokat virgonc halak népesítik be, sebesen cikáznak az óceánt idéző díszletek között. Aki végigsétál a százhúsz négyzetméternyi üvegpadlón, pontos képet kap a meleg tengeri zátonyok csodás élővilágáról. A túloldalon, egy újabb ajtó mögött már a tágas, a föntről érkező fényben szinte fürdő kiállítótér - és benne a tudományos szenzációnak számító kínai dinoszaurusz-leletegyüttes - várja az embert. Immár a hátunk mögött van a kényszerből született, szűk átjáró; a lyuk, amelyre olyan büszkék voltak annak idején az építők. • • Valamikor a múlt század ötvenes éveinek a vége felé született egy lakásügyi operett, Eisemann Mihály, Baráti Géza és Dalos László jóvoltából. Shakespeare-t, A lóvátett lovagokat nemigen emlegették vele kapcsolatban. Még akkor sem, amikor nemrég szinte egyszerre mutatták be a két darabot, a Bástyasétányt a Radnótiban, Shakespeare művét a Vígszínházban. Sok közük nincs is egymáshoz. Igaz, Shakespeare-t Vaszary Gábor Az ördög nem alszik című örökösödési - és ennyiben ugyancsak lakásügyi - bohózata kapcsán sem szokták felidézni, amelyben szintén tömeges méretekben dúl és torkollik szerelembe a nemek harca. Pedig mindkettőnek legalább annyi köze van hozzá, no meg egymáshoz, mint annak, amit ezen a nyáron, Szentendrén Hajdú István és Magyar Attila vezérletével elkövettek A szószegő szerelmesek, avagy a lóvátett lovagok címmel. A két pompás komikus ugyanis e nyári paródiasorozata köré igazi mai fiatalok igazi mai történetét kanyarította. Falunapot tartanak Dunapemetén, ahol egyebek közt föllép a Pemete-Boys és Kováts Sisters nevezetű két együttes is. Shakespeare sztorijához annyiban áll talán közelebb e változat, mint Vaszary vagy Baróti története, hogy itt a fiúk ugyancsak tesznek önmegtartóztatási fogadalmat, míg a lányoknak még aznap férjhez kell menniük. A fiúcsapat ugyanis meghiúsult japán meghívással eteti faluját, amit a helybeli vezetők oly komolyan vesznek, hogy zálogba csapják a község minden vagyonát, és előteremtik az állítólagosán meglépett szponzorok helyett a pénzt. így viszont a fiúknak elő kellene teremteniük az állítólag angolul és japánul egyaránt kész számokat. A lányok története ósdibb, nekik az apai örökség feltétele a gyors férjhez menés. A szerelmi huzakodás természetesen lezajlik annak rendje és módja szerint, csak a szövegek, a körülmények, a körítés mai, a párok egymásra lelnek. Közben persze zajlik a falunap. Hajdú István és Magyar Attila produkálják magukat. Van orosz parafenomén, dekázási rekorddöntés, népi citeraegyüttes, mutogatós barkochba, csak ezt most mintha Activitynek mondanák. No meg mindkét együttes előadja néhányszor a maga egyetlen, korjellemzően bugyuta dalocskáját. A Duna-parti Művelődési Ház udvarán folyó produkció minden elméleti esztétikai igényt kielégíthet: sűrítetten dúl a színen a mai élet, a mai ostobaság, a mai sztereotípiák halmaza. Divatproblémák divatmegoldásai: divatdumák. Médiavezérelt, médiamanipulált bábok nyüzsögnek a színen, no meg a két helyi manipulátor, azaz a két szerző és rendező, kik maguk meg magasabb manipulációkhoz igazodnak. Pompásan kétkulacsos a játék, ostoba és igénytelen, de annyira, hogy az már szatíra. Magyar és Hajdú kiszolgálja közönségét, azt nyújtja, amit elvárnak, de olyan töménységben, hogy az fölér egy arculcsapással. Mellesleg a klasszikus dramaturgia is megkapja a magáét: amikor már minden eligazodni látszik, még megkerül egy anya, akit a szerzők korábban elfelejtettek elveszíteni, és megkerül egy dél-amerikai apuka is, aki egykor a megkerült anyukával törvénytelen ikertestvéreket nemzett a Kováts Sistersnek. Kiderül, hogy az örökösödési küzdelem is hiábavaló volt, mert Kováts apuka közvetlenül a halála előtt elkártyázta mindenét, de az is, hogy mégis megvan az örökség, merthogy azt a törvénytelen délamerikai apuka nyerte el tőle. Arról viszont mindenki elfeledkezik, hogy mi lesz a japán turnéval és Dunapemete elzálogosított birtokaival. Tudom, hogy most meg vagy zavarodva, mint vasorrú bába a mágnesviharban - mondja megértően az egyik fiú partnernőjének. Lényegében erről van szó. De azért elég jól érzik magukat. • ZAPPE LÁSZLÓ