Budapest, 2004. (27. évfolyam)

5. szám július - :-( Tükörtopik :-)

MIDAPRST ZFLFLFL^ I L'L I. I 11 S 36 :-( Tükörtopik :-) • Négy évvel ezelőtt indult az Index internetes fórumon egy topik Budapest Anno címmel. A nyitó bejegyzés a város múltját felidéző történetek elmesélésére, a nagyvárosi folklór bemutatásra hívott fel, ám az évek alatt összegyűlt több ezer hozzászólás a téma gazdagságából adódóan többször is elkanyarodott, s ha nem is tudományos igényességű, de a fővároshoz - leginkább annak közeli és távoli múltjához - kötődő on-line „beszélgetéssé" alakult. A kanyarok néha fantáziálásokba csaptak: milyen lehet egy időgéppel visszautazni száz -vagy akár csak ötven - évet? Hogy nézne ki a város, ha megépül Reitter csatornája? Ezekből a hozzászólásokból idézünk néhányat. • idared: Hoppá, valóban vicces lenne ha a 20. század hajnalán ébredeznénk éppen.:) Megnézném az akkori Budapestet élőben, jaj, milyen gyönyörű lehetett.:) Dr. Stig Helmer: Ha valamiért érdemes foglalkozni az időutazás lehetőségével, hát ez lenne az! Képzeld, átmenni az Erzsébet hídon :) Alfred: Te csak ne vigyorogjál! Én alaposan kidolgoztam, hogy mit, hogyan fogok intézni, amikor '38-ba megyek. Már a feleségemet is beavattam, sikerült néhány vitás kérdésben is megegyeztünk, és amint technikailag kivitelezhető, mi utazunk! KelemenGy: Engem leginkább a 60-as, 70-es évek Budapestje érdekelne. Ha véletlenül valaki feltalálná az időgépet, ezt az időszakot feltétlen kipróbálnám. Nagyon fúrja az oldalamat, hogy milyen lehetett akkor a város. Hamster: Az elmúlt négy évben kétszer is átmentem Rákos-rendező sorompós átjáróján, az egyik alkalommal tíz, a másik alkalommal húsz percet várakozva. Bevallom, egy haverral csak azért mentünk arra, hogy időutazzunk - ebben segített az is, hogy egy harmincöt éves VW Bogárban ültünk. Szerintem skanzenné lehetne nyilvánítani azt a helyet bármikor:) Dr. Stig Helmer: Én a régi Erzsébet híd szerelmese vagyok (...) Persze a Kerepesi (Rákóczi út) nem autópályának épült, és szerintem ma sem kéne annak lennie. Felmerült az is, hogy újjáépítik az Erzsébet hidat, és alagutat fúrnak alá. Sajnos 1964-ben átadták ezt a csak a nevében Erzsébet hidat. Számomra a rokonszenves megoldás az lenne, ha ezt a szocialista Budapest jelképévé vált műtárgyat áthelyeznék valami lakótelepi környezetbe (MO-s híd, Dunakeszi) és korszerű anyagokat és technológiát alkalmazva újjáépítenék az ERZSÉBET hidat. Tudom ennek esélye nulla, de álmodozni azt szabad? Végül is vannak biztató jelek: Corvin Áruház homlokzatának visszaállításának terve. Apropó Blaha Lujza tér: szerintem a Nemzeti Színházat is ott kellett volna felépíteni a régi helyén, ugyanolyan külső megjelenéssel. Természetesen villamosközlekedést mindenhová! Fák és villamosok nélkül nem érnek semmit a pesti utcák! Alfred: Támogatom! A Corvint meg kell hámozni, a Nemzeti külső homlokzatát vissza kell építeni, de a teljes épület legyen a színházé. Eredetileg csak a terem az előcsarnok és néhány kiszolgáló helyiség volt a házban, fölötte bérház volt. A technikai részek, a díszletépítők, a díszlet raktár, öltözők, kazán a körút túloldali háztömbjének túlsó oldalán volt, és egy négy méter magas alagút kötötte össze a színházzal. Ez az épület ma a Kopint Datorg jól őrzött székháza, alig lehet bejutni. És a legfontosabb: elő kell venni a háború előtti fejlesztési terveket, átrostálni, kiegészíteni, a kor technikai lehetőségeihez hangolni, és aszerint építeni tovább Budapestet. Ahol pedig az elmúlt ötven év felejthetőt alkotott - esetleg a korábbi tervek ellenében -, azt keményen lebontani. lakos: Sok egyéb mellett, szerintem az egyik legnagyobb különbség a város múltbeli és jelenlegi élete között az autók mennyisége, zaja. Hihetetlen, hogy mennyire megváltoztatja a városi utcán való létet az autók mennyisége, folyamatos áradata, zaja. Az embernek semmi kedve az utcán lenni. Emlékszem egy napfényes vasárnap délutánra, kb. 15 éve lehetett, a körúton sétáltam, és valami csoda folytán hosszú-hosszú percekig, kb 5-6 percig nem jött egyik irányból egyetlen autó sem, sőt villamos sem. Egészen megdöbbentő volt számomra, egy furcsa, „idegen" érzés, nekem, aki a Rákóczi úton meg a körúton nőttem fel, szinte mellbevágott, hogy CSEND volt a körúton! Valami egészen szokatlan nyugalmas békés hangulat. Jellemző ennek ritkaságára, hogy 15 év távlatából pontosan emlékszem ennek az élménynek minden apró részletére, valamit talán megsejthettem abból, milyen lehetett 100 éve, amikor hasonló csönd lehetett, Reitter Ferenc terve a pesti hajózható csatornáról (1860 körül)