Budapest, 2004. (27. évfolyam)

5. szám július - Prusinszki István: Gitárral, deszkával, fejen pörögve

működő kis üzletek egyikének veze­tője, Fejérdy Mária szerint ők is kive­szik a részüket a rongálásokból és a házfalakat elcsúfító graffitik készíté­séből. Úgy véli, a kamaszok találhat­nának maguknak megfelelőbb helyet, ahol kedvükre élhetnének utcai szen­vedélyeiknek: a görkorcsolyázásnak, a mountain bike-kal való száguldo­zásnak és a breakelésnek. E névvel illetik ugyanis azt a sajátos táncot, amelynek nehezen elsajátítható for­télyait a fiatalok a Margit híd tövében gyakorolják. - Ma már eljutottunk arra a pontra, hogy kis hazánk kémiatanárnői is jól tudják, mi a neve ennek az utcai szó­rakozásnak - vélik a diákok, akiknek szinte élete a breakelés. - Az Ameri­kából indult tánc és a hozzá tartozó zene a kezdetek, vagyis a hetvenes évek óta szervesen összetartoznak -mesélik hatalmas átéléssel. A break azt jelenti, törés: egyrészt a zene szer­kezete, másrészt a tánc szempontjá­ból. A fizika törvényszerűségeinek szinte fittyet hányó táncosok ugyan­is nem folyamatos produkciót adnak elő, hanem megállnak a táncelemek váltásakor. A breaktáncos először álló helyzetben variál, megmutatja egyéni stílusát, majd a térdét és derekát hasz­nálja, miközben a karjain, hátán és fején pörög hosszú perceken át. Ki­fejezetten utcai mutatványról van szó, amelynek célja, hogy a járókelőket szórakoztassák - magyaráz egy már­kás ruhákba öltözött, láthatóan „la­za" srác. Arról már nem tehetnek, ha valakinek mindez nem tetszik. Csattogó deszkák Az amerikai hatás nemcsak az öltöz­ködésben, a zenei stílusokban nyilvá­nul meg, hanem a különböző utcai sportokban is, amelyekkel az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozha­tunk a város forgalmas pontjain. „Mu­tasd meg mindenkinek, mit tudsz" — szól a gördeszkával, görkorcsolyával, rollerrel, vagy éppen sportos bicikli­vel száguldozó diákok mottója. - Ha az illetékesek körülnéznének a városban, láthatnák, hogy egysze­rűen nem tudunk hová menni, olyan kevés a zöldterület - válaszolja egy tizenéves srác, majd hatalmasat ugrat gördeszkájával a Szervita téri sarok­ház előtti betonemelvényen. Hangos csattanással ér földet, majd pihenés­ként leül mellém az egyik közeli pad­ra. Mobilját szorongatva kezd mesél­ni a hobbijáról. - Úgy három-négy évvel ezelőtt kezdtem megkedvelni a deszkások stílusát, és nagyon „bejött" nemcsak a sport, hanem a hozzá illő zene és laza ruházat is - mondja büszkén. -Hogy mit kell tudni rólunk? Először is azt, hogy a gördeszkázás köztudot­tan nehéz sport. A BMX-szel össze­hasonlítva sokkal nehezebb a kezdés. Az első napokban megküzdesz a desz­kán állással is, ha pedig egy lejtőn megindulsz lefelé, fogalmad sem lesz, hogy fogsz megállni. Lényeg, hogy ne vegye kedved a kezdeti kudarc. Például van egy olyan ugrás, amikor a kezével veszi ki a deszkás maga alól a lapot, hogy aztán visszaugorjon rá. így csinálják a korláton csúszásokat is - sorolja a trükköket, amiket a fi­gyelmes járókelők is láthatnak. Vagy éppen bosszankodhatnak a hangosko­dó, üvöltöző, deszkájukkal megállás nélkül csattogó fiatalok miatt, akik a Belváros közepén hiába keresnek zöldterületet vagy a számukra még ideálisabb hatalmas betonplaccokat. - Ha valahol tönkremegy a padka vagy egy-egy lépcsőfok, akkor rögtön a deszkásokat teszik felelőssé. Ok a hibásak, mert hát csak nem vádolhat­ják meg ezzel a nyugdíjas hölgyeket! Pedig nem teszünk tönkre semmit. A legnagyobb baj az, hogy semmit nem csináltatnak meg normálisan. Szerintem költhetnének többet is a fiatalok szórakozásának helyet adó lé­tesítmények fejlesztésére, hogy ne ide kényszerüljünk - mutat körbe a Párisi-udvarban a 16 éves Balázs, aki barátaival együtt hónapok óta jár gör­korcsolyákkal és deszkákkal felszerel­kezve a Ferenciek tere híres átjáróhá­zába. Noha az épület lakói már több­ször kitessékelték őket innen, mond­ván, ne az aulában szórakozzanak, a hétvégi délutánokon még mindig rend­szeresen visszajár ide a társaság. Mint mondják: jobb híján. S

Next

/
Oldalképek
Tartalom