Budapest, 2004. (27. évfolyam)

5. szám július - Prusinszki István: Gitárral, deszkával, fejen pörögve

működő kis üzletek egyikének vezetője, Fejérdy Mária szerint ők is kiveszik a részüket a rongálásokból és a házfalakat elcsúfító graffitik készítéséből. Úgy véli, a kamaszok találhatnának maguknak megfelelőbb helyet, ahol kedvükre élhetnének utcai szenvedélyeiknek: a görkorcsolyázásnak, a mountain bike-kal való száguldozásnak és a breakelésnek. E névvel illetik ugyanis azt a sajátos táncot, amelynek nehezen elsajátítható fortélyait a fiatalok a Margit híd tövében gyakorolják. - Ma már eljutottunk arra a pontra, hogy kis hazánk kémiatanárnői is jól tudják, mi a neve ennek az utcai szórakozásnak - vélik a diákok, akiknek szinte élete a breakelés. - Az Amerikából indult tánc és a hozzá tartozó zene a kezdetek, vagyis a hetvenes évek óta szervesen összetartoznak -mesélik hatalmas átéléssel. A break azt jelenti, törés: egyrészt a zene szerkezete, másrészt a tánc szempontjából. A fizika törvényszerűségeinek szinte fittyet hányó táncosok ugyanis nem folyamatos produkciót adnak elő, hanem megállnak a táncelemek váltásakor. A breaktáncos először álló helyzetben variál, megmutatja egyéni stílusát, majd a térdét és derekát használja, miközben a karjain, hátán és fején pörög hosszú perceken át. Kifejezetten utcai mutatványról van szó, amelynek célja, hogy a járókelőket szórakoztassák - magyaráz egy márkás ruhákba öltözött, láthatóan „laza" srác. Arról már nem tehetnek, ha valakinek mindez nem tetszik. Csattogó deszkák Az amerikai hatás nemcsak az öltözködésben, a zenei stílusokban nyilvánul meg, hanem a különböző utcai sportokban is, amelyekkel az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozhatunk a város forgalmas pontjain. „Mutasd meg mindenkinek, mit tudsz" — szól a gördeszkával, görkorcsolyával, rollerrel, vagy éppen sportos biciklivel száguldozó diákok mottója. - Ha az illetékesek körülnéznének a városban, láthatnák, hogy egyszerűen nem tudunk hová menni, olyan kevés a zöldterület - válaszolja egy tizenéves srác, majd hatalmasat ugrat gördeszkájával a Szervita téri sarokház előtti betonemelvényen. Hangos csattanással ér földet, majd pihenésként leül mellém az egyik közeli padra. Mobilját szorongatva kezd mesélni a hobbijáról. - Úgy három-négy évvel ezelőtt kezdtem megkedvelni a deszkások stílusát, és nagyon „bejött" nemcsak a sport, hanem a hozzá illő zene és laza ruházat is - mondja büszkén. -Hogy mit kell tudni rólunk? Először is azt, hogy a gördeszkázás köztudottan nehéz sport. A BMX-szel összehasonlítva sokkal nehezebb a kezdés. Az első napokban megküzdesz a deszkán állással is, ha pedig egy lejtőn megindulsz lefelé, fogalmad sem lesz, hogy fogsz megállni. Lényeg, hogy ne vegye kedved a kezdeti kudarc. Például van egy olyan ugrás, amikor a kezével veszi ki a deszkás maga alól a lapot, hogy aztán visszaugorjon rá. így csinálják a korláton csúszásokat is - sorolja a trükköket, amiket a figyelmes járókelők is láthatnak. Vagy éppen bosszankodhatnak a hangoskodó, üvöltöző, deszkájukkal megállás nélkül csattogó fiatalok miatt, akik a Belváros közepén hiába keresnek zöldterületet vagy a számukra még ideálisabb hatalmas betonplaccokat. - Ha valahol tönkremegy a padka vagy egy-egy lépcsőfok, akkor rögtön a deszkásokat teszik felelőssé. Ok a hibásak, mert hát csak nem vádolhatják meg ezzel a nyugdíjas hölgyeket! Pedig nem teszünk tönkre semmit. A legnagyobb baj az, hogy semmit nem csináltatnak meg normálisan. Szerintem költhetnének többet is a fiatalok szórakozásának helyet adó létesítmények fejlesztésére, hogy ne ide kényszerüljünk - mutat körbe a Párisi-udvarban a 16 éves Balázs, aki barátaival együtt hónapok óta jár görkorcsolyákkal és deszkákkal felszerelkezve a Ferenciek tere híres átjáróházába. Noha az épület lakói már többször kitessékelték őket innen, mondván, ne az aulában szórakozzanak, a hétvégi délutánokon még mindig rendszeresen visszajár ide a társaság. Mint mondják: jobb híján. S