Budapest, 2004. (27. évfolyam)

5. szám július - Benedek Szabolcs: Jó nevetni egy kicsit - Gyulai Liviusz: Pest-Buda anno (kép)

HUDAP F. S T fllflflff I I'! I. I 1! S Jó nevetni egy kicsit BENEDEK SZABOLCS • A fiú a nappaliban, a műbőr huzattal borított kanapén ült, mellette a barátnője olvasott. A fiú a szemközti fal előtt álló hatalmas órát nézte, és arra gondolt, hogy az óra, amilyen méretes darab, annyira gyönyörű. „De olyan hangos, hogy én még a szomszéd szobában sem tudnék aludni tőle" - fűzte tovább a gondolatait, majd aprólékosan szemügyre vette a nappali berendezését: sem a farostlemezekből összeragasztott szocreál szekrényhez, sem a műbőr huzattal borított ülőgarnitúrához nem illett az antik állóóra. Mintha egy másik világból csöppent volna ide. Az előszoba és a nappali közötti kétszárnyú ajtón bejött egy hosszú, szőke hajú nő, a dohányzóasztalra tett egy tálcát, azon néhány csészét, s azt kérdezte: „Na, mit szóltok?", majd mielőtt akár a fiú, akár a lány válaszolhatott volna, kikiáltott a konyhába: „Várj egy kicsit, mindjárt megyek!" A lány befejezte az olvasást, visszaadta a papírt a fiúnak, ő átnyújtotta a hosszú, szőke hajú nőnek, aki kutakodva fúrta a tekintetét hol az egyikük, hol a másikuk arcába. - Jó ötlet - jelentette ki a lány. - Olyan savanyú világban élünk! - csapott le a szőke nő. Mindenki rohan, ideges, feszült. Pedig időnként jó megállni és nevetni egy kicsit. A nevetés fölszabadít. Pesten hagyományai vannak a viccnek. Ezért találtam ki ezt a szórólapot - a fiú és a lány felé mutatta a papírt, olvassák el megint a fölül lévő nagybetűs feliratot: „Támaszszuk fel a pesti viccet!" - Ezentúl, amikor eljöttök hozzám, nektek is el kell mondanotok legalább egy viccet. Egy jó pesti viccet. Ha egy társaságban mindenki elmond legalább egy viccet, akkor az a társaság jókedvű lesz. A konyha felől csörömpölés hallatszott. A szőke nő kikiabált, megkérdezte, mi történik. Egy vékony gyerekhang a távolból azt felelte: lefőtt a tea, mindjárt beviszi. Pest-Buda anno GYULAI LlVIUSZ