Budapest, 2004. (27. évfolyam)
4. szám június - Vargha Mihály: Világépítészet a Petőfi hídnál
BUDAPEST aflflflff T l'l N I II S 8 Világépítészet a Petőfi hídnál Szöveg: VARGHA MIHÁLY Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ • Helyszín a folyó. A víz: az élet. A Duna nélkül nincsen se Buda, se Pest, egyre határozottabban érezzük, a közelébe kell férkőznünk. Átsétálni a hídjain, nézni a pecásokat vagy a sirályokat, figyelni hömpölygését. Sétahajókázókat, utazókat fogad rendszeresen, és nem is olyan régen a mainál sokkal fontosabb szerepet vállalt a mindennapjainkban, nekünk dolgozott: városi áruszállításra használták, személyszállításra is sokkal inkább, mint mostanában, medréből uszodákat kerítettek le, három emberöltőnyi idő is alig telt el azóta, hogy az utolsót végleg bezárták a Parlament előtt. Igaz, a folyó akkor tisztább volt, alkalmas a fürdésre. A Duna belvárosi partjain most is állnak hajók vendéglátásra és szórakoztatásra berendezkedve, esetleg szállodaként, de az A38 valami más. Kissé távolabb a centrumtól, a Petőfi hídon túli vizeken éppen egy évvel ezelőtt kötötték ki először a budai parton, a népszerű nyári szórakozóhelyek közvetlen közelében. Ahol adott a közönség, főképp az ELTE, a Műegyetem és a Közgáz hallgatói, s ahol nincs olyan városi környezet a fiatalok esti „megmozgatására", mint például Párizsban a Sorbonne közelében. Mellesleg a hely ilyetén kiválasztása cseppnyi elégtétel lehetne a néhány éve elhunyt jeles építésznek, Polónyi Károlynak, aki az egész Expót ide képzelte el, mindkét parthoz kikötött és egybekapcsolt uszályokon, a Petőfi híd és a Lágymányosi híd között. „1988 májusában - tehát még jóval a csepeli Manhattan, majd a Lágymányosiöbölre karcsúsított Millecentenáriumi kiállítás körüli politikai és szakmai csatározások előtt - a BME és a Liverpool Poly építészhallgatóival kidolgoztunk egy olyan javaslatot, amely a város hagyományosan jó tömegközlekedési hálózatának kis lépésekkel való korszerűsítése mellett az Expó-t a Dunára, Budapest tengelyére, legfőbb látványosságára kívánta telepíteni. E célra a MAHART, a FOKA és a honvédség forgalomból már kivont uszályait gondoltuk átalakítani..." - írja Elszalasztott alkalmak helyett - a meglévő erőforrások hasznosítása című tanulmányában a Magyar Építőművészet 1995/6. számának hasábjain. Az A38 ennek a koncepciónak a jegyében született, bár a hajót messzebbről úsztatták ide. A 450 tonna súlyú, 1800 tonna teherbírású - akkor még önjáró - uszályt 1968-ban bocsátották vízre Ukrajnában. Elsősorban kőszállításra használták, bő három évtizedes s közel hárommillió kilométernyi szolgálat után selejtezték ki. Adottságainál, arányainál és méreténél fogva (hossza 85,5, szélessége 15 méter, merülése 140 centiméter, átépítés utáni tömege 1200 tonna) új funkciójára legalább annyira alkalmas, mint az eredetire. Hely a kultúrának, s ilyen helyekből elkelne még néhány akár a Dunán, akár a városban, ahol amúgy örömünkre szaporodgatnak: az Aranytíz, a Spinoza s a Gödör kezd felnőni mostanában, és szerencsére hasonló szerepkörben. A pihenőre fogott uszály külső képe kellemes kombináció. Megmaradt annak, ami, a felépítmény mégis vállalja ház jellegét anélkül, hogy ez a kettősség feszültséget okozna az összhatásban. Főképpen a nagy üvegtáblák, az ipari jellegű burkolatok uralják a látványt, este némi extra világítással bővítve. Kevés, de mégis határozott színezés, semmi csiricsáré magamutogatás vagy nosztalgikus, kivagyi művészkedés. A tervezők - Deák Balázs, Miltenberger-Miltényi Miklós és Váncza László (VM Művek) - építészi eszközökkel viszik tovább a legjobb értelemben vett (hajó)ipari modernitást. Mert példás volt az együttműködés építészek és hajótervezők között (Ganz Danubius Vitla mérnökiroda, Szabó Endre vezetésével), ráadásként egykét szobormű meg szobrosított hajózási segédberendezések imitt-amott. A rakpartról acélburkolatú hídon lépdelhetünk föl a hajóra - a napi vízállástól függően. Egyszerű előtér kis recepciós fülkével, innen indul a lépcső felfelé, az étteremhez és a fedélzetre, ez tavasztól őszig körbejárható. Lefelé ruhatár, balra kis drinkbár fogad, jobbra pedig a koncertterem: padlóvonala mintegy ötven centiméterrel került a vízszint alá. A nagyterem
