Budapest, 2004. (27. évfolyam)

4. szám június - Erő Zoltán: Budapest, a fürdőváros - Hagyomány és lehetőségek

BUDAPEST Zflflflff IÍ1NI [I S 4 a fürdőkben az olasz iskoláscsoportok, a holland nyugdíjasok vagy az üzleti úton lévő vendégek. Miközben azonban tudjuk, hogy a külföldiek számára ezen a téren s ebben a műfajban nyújtott szolgáltatások a turizmus többi szektora számára is jelentős bevételt hoznak, nem szabad elfeledkeznünk a városi közönség hétköznapjairól, arról, hogy rendszeressé kell tenni számukra a fürdőhasználat programját - amihez persze kétségkívül jelentős szemléletváltásra is szükség van, ha most már azok feladatára gondolunk, akiknek dolga, hogy elősegítsék ezt a szemléletváltást, elsősorban a város fiatalabb korosztályokhoz tartozó polgárai körében. Fürdőinkat ma gyógyfürdőnek nevezzük, s bizonyos értelemben egész megjelenésük a gyógyintézmény imázsát sugallja. Kétségtelen, ez is helyénvaló, s erős tradíciókra alapoz. A wellnessgondolat lényege azonban az, hogy nemcsak akkor kell elmenni a fürdőbe, amikor valamilyen betegség miatt rászorulunk, de a test és a lélek megelőző karbantartása érdekében is. Voltaképpen tudatosítani kell Budapest lakóiban, hogy milyen remek szórakozásra lelhetnek, esetenként lakásuktól alig pár percnyi sétavagy autóútnyira. Az élményfürdőnek Budapesten nem valamely extravagáns felszerelésekkel épített új létesítménynek kell lennie, hiszen a török fürdők, a szecessziós nagy termálfürdők, a gőzfürdők önmagukban, működésükben, megjelenésükben élményt adnak. A mindennapos használat divatját segíthetik az olyan egyszerű hagyományok is, mint például a kötényes rendszer, hogy tudniillik a különnemű termálfürdőkbe különösebb készülődés nélkül akkor is el lehet menni, ha nincs kéznél a fürdőruha, a törülköző. A fiatalok megnyerését szolgálhatják az olyan remek ötletek, mint például a Rudas uszodában rendezett éjszakai filmvetítések. Remélhetőleg ezek a programok a most folyó felújítást követően is folytatódnak. Általában véve azt is hatalmas ajándéknak kell tekintenünk, hogy a fürdők jó része úgyszólván a város közepén van - kérdés persze, hogy nem éppen a munkahelyek és a lakóterületek fogják-e elhagyni a városközponti területeket... Mindenképpen szerencsés lenne, ha az újonnan kialakuló lakóterületekre is kerülne valamely kisebb fürdő, wellnessközpont, éppen azért, hogy a mindennapi használatot megkönnyítse. Nagyobb városrehabilitációs akcióterületeknek például e szerint a gondolkozás szerint elengedhetetlen tartozékuk egy kisebb uszodával is rendelkező sport-központ — mint amilyet a déli Belvárosban kívántak a közelmúltban megvalósítani. Egy ilyen uszoda több réteget is kiszolgálhat: iskolai csoportok, nyugdíjasok, aktív dolgozók egymást váltva használhatják. Valószínűleg szükség is van rá, mert az egyre tetemesebb fenntartási költségek gyenge kihasználtság mellett nem vállalhatók. Misztikum, de praktikum Kétségkívül érzékelhető a fürdőknek valamiféle misztikuma. Egy-egy szubkultúrát képviselnek, amit valaki vagy ismer, vagy nem - emiatt azután vagy bennfentes, vagy kívülálló, akárcsak egy erős törzsközönséggel bíró kávéház vendégeként. Ezt a misztikumot nagyon jól erősíti a fürdők architektúrája, fizikai környezete is: a színes fényekkel megvilágított medencék, a mozaikkal burkolt falak, a gőz felhői. Lehet persze, hogy ez a különös világ nem mindenkit vonz egyformán, de aki beleszeret, nem tud tőle szabadulni... (Peter Zumthor, a kiváló svájci építész egy modern termálfürdő tervezése kapcsán heteket töltött Budapesten, hogy ezt a misztériumot valahogy ellesse.) A strandok fejleszté-Király