Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Újlipótváros, marketinggel - Aki kérdezett: Bárkay Tamás. Aki válaszolt: Bojár Iván András

2004/0 BUDAPEST szettjével megcsinált felirat, halvány­barna szkájfotelek. Piros mű-mikulás­virág. Minden eredeti. - A néni pedig benn, a fején a hálóval a Lányok, Asszonyokat olvassa, a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) magazinját. Ez persze nem igaz, ugyanis alszik. Viszont itt jön megint egy jeles épü­let, e házban született Raoul Wallenberg. De persze ez sem igaz: itt kezdődik a Wal­lenberg utca. Az a három malac, a túlol­dali hentes cégtábláin viszont komoly. Mit csinálnak éppen? - Méhecskéket isznak söröskorsó­ból. És a harmadik disznó inkább mar­hára hasonlít. Menet közben nyilván lecserélték a művészt. Odébb, a Rad­nóti sarkán látható az egyik kedvenc vendéglőm. A tulajdonosok nyaranta babot futtatnak fel a teraszra, szere­tem nyomon követni a növény fejlő­dését. - Azt eszegetik a vendégek, amíg nem jön a homár? - Csak dekorbab. - Úgy. De itt is van az iskolaépület. Tisztelet Komlónak? - Ez a még modernebb kor - a hat­vanas évek - építészete, amely felül­bírálja a régit. Van egy szerkezet, és abba betesz valamit, ami direkt nem olyan. Eredmény: van egy poros elő­kert, kezelhetetlen, haszontalan. - Ahova val'szeg nem engedik ki a gye­rekeket, azzal, hogy mit akartok abban a poros és kezelhetetlen előkertben. De ves­sünk megint egy pillantást a túloldalra: Ipoly kávéház. Oda is hazajársz? - Rendkívül eklektikus hely, ezért szeretem. Falain Bálint Endre szita­nyomatai, alattuk balkáni országokból idelátogató... - Vendégek? - Ez az: vendégek. Akik nagyon kü­lönös hangulatot hoznak be a város­részbe, és hazai cigarettáikat, ezért újabban inkább a teraszra ülök. - Visszatérve az építészeti-városrende­zési kérdésekhez... - Sokan hajlamosak azt mondani erre a negyedre, hogy Bauhaus. Két­ségtelen, fel lehet fedezni a Bauhaus hatását, de itt valójában olyan építé­szek, akik a Bauhaust Dessauban vagy Weimarban tanulmányozták volna, nemigen akadnak. Ez itt kérem nagy­városi modern építészet, némi neo­klasszicista beütéssel. Rövidebben: Klasszikus modern. Korrekt. Akár Bécsben vagy Párizsban is lehetne. Szóval nekem nem nagyon jön a ci­kizhetnék. - Beh kár. - De tényleg. Nem tudom, hogy az elfogultság miatt-e vagy azért, mert minden zsibvásároid vonása ellenére jól működik. Szimptomatikusán per­sze, jelezve, hogy hol tartunk éppen, milyen az ország állapota. Fejmagas­ságban összevissza graffitizve a falak, letraszettezve a kirakatok, olcsón és ügyetlenül, nem elég nagyvonalúak, igényesek a boltok. De ez az utca még mindig bőven a budapesti átlag fölött van, fegyelmezettebb, mint a stan­dard. Az építészeti keretek olyan ér­telmesek és tiszták, hogy a képet na­gyon nehéz elrontani. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom