Budapest, 2004. (27. évfolyam)

4. szám június - Erő Zoltán: Budapest, a fürdőváros - Hagyomány és lehetőségek

R II i) A P F. S T GFLFLFLFF IÚNIUS 2 Budapest, a fürdőváros Szöveg: ERŐ ZOLTÁN Fotó SEBESTYÉN LÁSZLÓ Hagyomány és lehetőségek Budapest 1934 óta nevezi magát hivatalos idegenforgalmi kiadványokban s akciók során fürdővárosnak. A valóban egyedülálló adottságokat kihasználva, a példátlanul gazdag hévízkincsre alapozva intézményesült itt ennek a (gyógyító) mulatságnak szinte minden formája a római időktől a török koron át a 20. századig. Naponta elmegyünk a fürdők mellett, induljunk bármerre a városban - de vajon valóban életünk elidegeníthetetlen részei-e, változatlanul? Vajon lehet-e ez az ö?vkség a holnap budapesti turizmusának motorja? Es hogyan? Mi kell tennünk érte? Mi a dolga, programja Budapestnek? • A magyar főváros fürdőkulturájának történetét a rómaik korával kell kezdeni, bár az aquincumi polgári fürdők vagy a thermae maiores, a katonai fürdő a Flórián téri aluljáróban csak mint múzeumi tárgy van jelen az életünkben - és idegenforgalmunkban. A működőek közül kétségtelenül a török időkből származóak a legizgalmasabbak. A Rudas, a Rác, a Király ötszáz éves habitusa ismert, a Császár fürdő rejtőzködő török kori magját már kevesebben említenék. A legrégebbi városi tulajdonú intézmény a Rudas, amelyet nem sokkal a hódítók kiűzését követően, 1696-ban adományozott a király Buda városának. Természetesen ezek a török építmények a későbbi kiegészítésekkel alakultak át jól használható, nagyobb egységekké, maguk a török medenceterek is mutatják a léptékváltást: a mai igények szerint igencsak kicsinyek. A Király fürdő a 18. század, végén kapta ma ismert késő barokk főépületét, a Rác fürdő a barokk fejlesztéseket követően az Ybl-féle kiépítéssel alakult modern intézménnyé. A Király fürdőről érdemes megemlíteni, hogy nem forrásra épült: azért, hogy Buda városfalán belül működhessen, a törökök vállalták, a vizet messziről, a Lukács fürdő környékéről vezetik idáig. A történet mindig folytatódott A 19. század végén épült ki a Lukács fürdő és az Ybl féle hatalmas margitszigeti együttes - amelyet a második világháború óta legfeljebb fényképről ismerhetünk -, míg két legpazarabb fürdőnk, a Széchenyi és a Gellért a 20. század elejétől fogadja a közönséget. Jól ismert, hogy a Széchenyi építését Zsigmondy Vilmos korábbi artézikút-fúrása tette lehetővé. A fürdő korábbi, Czigler Győző féle épülete 1913-ban készült, de a szabadtéri medencék és az azokat keretező neobarokk szárnyak csak 1927-ben épültek meg. Fz az együttes Európa egyik legnagyobb intézménye a maga műfajában. A Gellért 1918-ra készült el a szállodával együtt a főváros beruházásában (Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr, Stark Izidor a tervezők). Ne hagyjuk említés nélkül a Hungária fürdőt, amelynek komplexuma 1893-tól kezdődően a Nyár utca és a Klauzál utca között több egykori bérházat épített magába. A Dohány utcai szárny - amit ma már a szomszédos Continental Szállodával együtt csak romként láthatunk - 1908-ban készült el, Ágoston Emil tervei alapján. (Különös történet, hogy az igényes épületet alig 15 évi működés után mozivá, majd színházzá alakították, mivel a város bezáratta - állítólag elhíresült éjszakai tivornyái miatt.) Ezeknek az intézményeknek nem csak a gyógyításban volt egyre jelentősebb szerepük, de mint tisztasági fürdők is szolgálták a város egészségét. (Ne feledjük, a városban száz éve lényegesen kevesebb fürdőszoba volt, mint ma!) S eközben a gőzfürdő működött a társasági élet divatos helyszíneként is, éppen mint a kávéházak vagy a vendéglők. Jeles íróink egyegy átmulatott tabáni éjszaka után a Rác vagy a Rudas fürdőben gyűjtöttek erőt a következő naphoz. A kádfürdők titkos légyottok helyszínének is megfeleltek. A sportolás, a kimondottan uszodai jellegű használat először a Császár, a Rudas, a Lukács fürdő sajátja volt, a Nemzeti Sportuszoda csak az 1930-as évek elején készült el. Ekkor persze még működtek a dunai uszodák, a hajókon kialakított, lécrácsokkal védett szabad vízi létesítmények. A strand mint modern intézmény az 1920-as évektől terjed Pesten és Budán. A legjelentősebbek a Palatínus, a Csillaghegyi strand és a Római fürdő, de Csepeltől Pünkösdfürdőn vMKsimmmmmmmmmmmm—mmmm^mmi^mmammmmH^ Itt hálatáblák, ott sakktáblák