Budapest, 2004. (27. évfolyam)
3. szám május - Kirschner Péter: Civiliáda - Majd megvirrad már - Sándor P. Tibor: Fény, tér, forma
39 MÁJUS iSM Ii miDAPES T az építési befektetők szemléletével, nézeteik miatt gyakran kerültek politikai jellegű támadások kereszttüzébe is. Mégis, a gazdasági válság utáni évek meghozták az irányzat áttörését. Az építési szabályozás és az adókedvezmény-politika mind több teret adott elveik érvényesülésének. Állami vagy önkormányzati beruházás keretében templomok, üzemek, vásárcsarnokok, kórházak, irodaházak, repülőtér, szállodák, sportlétesítmények, sőt bérházak és munkáslakások is épültek modern stílusban. És egyre több, olykor luxusigényeket kielégítő lakóépület, egyedi kivitelű, kertes családi otthon, villa. Az eredeti szándékokat tükröző lakótelep egy sem. Ezek majd csak Kádár-korszakban születnek meg, a stílus addigra teljesen kiüresített változatában. Elég azonban egy pillantást vetni a Köztársaság téren a harmincas években emelt kislakásos OTI-bérházakra, hogy elhiggyük, az építészek akkori elképzeléseiben nem az újpalotai lakótelep körvonalai lebegtek. Az „új tárgyiasság" fogalmával jelölt fotográfiai mozgalom éppúgy tüntetően hátat fordított a festészetet utánzásán alapuló korábbi fényképészeti divatoknak, amiképp az új építészet a historizmusnak. A fotográfusok az optikai képalkotás belső törvényeiből következő kifejezési nyelvet kutatták, felfedezve közben az ipari formákban rejlő sajátos esztétikumot. Csakhogy az építészeti (sajtó)fotográfiában csínján kellett bánni az avantgárd hevülettel. Az építészeti fényképezés mégiscsak alapvetően műszaki fényképezés, amit szigorú mesterségbeli normák szabályoznak. Ugyanakkor reklámfotó is; feladata, hogy a megrendelők számára kidomborítsa a tervezői és a kivitelezői munka erényeit. Az albumban közreadott képek jól mutatják, milyen szerencsésen találkozott akkortájt a művészeti forrongásoktól megérintett látásmód, a céhbeli szaktudás, a mérnöki gondolat és az üzleti érdek. A kompozíció, az objektívek és a fényviszonyok tudatos megválasztásával a fényképészek minden elméleti írásnál hatásosabban dokumentálták az új építészet formai vívmányait, a leegyszerűsített, geometrikus tömegek, az átjárható terek, a loggiákkal, ablaksávokkal, üvegfalakkal megnyitott felületek varázsát. A kis garzonlakások kitágulnak, az ablakokon, teraszokon keresztül a villák „egybenyílnak" a budai dombok panorámájával. Helyesebb volna múlt időt használni. A fényképek általában nyomban a házak elkészülte után készültek; néha szinte még érezni a malter szagát. A gyakran még magányos villákat azóta körülvették újabbak, a dombol-Bérház előcsarnoka. XIII., Pozsonyi út 53-55. dalak benépesültek, az egykori gyümölcsösök eltűntek, viszont a felvétel idején még kopár udvarokat, fehéren ragyogó falakat ma már gyakran sűrű növényzet takarja. A házakon is jócskán dolgozott az idő. Háborús sérülések, kényszerű felosztások és toldozgatások, az évtizedes elhanyagoltság vagy az újabb tulajdonosok ízlésdiktátumainak hatására olykor rájuk sem lehet ismerni. A Fény és forma várostörténeti könyv is tehát, s minthogy kétnyelvű kiadvány, alternatív útikönyv is külföldieknek. A képekhez Cs. Plank Ibolya írt kiváló fotótörténeti, Hajdú Virág és Ritoók Pá! pedig építészettörténeti tanulmányt és kommentárokat. Előbbi a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, utóbbiak a Magyar Építészeti Múzeum tudományos munkatársai. A fényképek az általuk gondozott gyűjtemények becses darabjai, és egy maratoni kiállítás-sorozat keretében láthatóak voltak előbb Skóciában, Franciaországban, majd a Műcsarnokban, a budai HAP Galériában, és egy részük a Mai Manó Házban is. Kívánjuk, hogy minél előbb a magyar építészet oly régóta ígért saját múzeumi hajlékában is megtekinthessük őket. Cs. Plank Ibolya-Hajdú Virág-Ri toók Pál: Fény és forma. Modern építészet és fotó (Light and Form. Modern Architecture and Photography 1927-1950) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2003, 304 oldal • Bérház kerti homlokzata. I., Iskola utca 2-4.
