Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Prusinszki István: Elmúlt a víg élet Júlia udvaráról - Még őrzi eredeti arcvonásainak nyomait Petőfi özvegyének háza

bár a szobácska világos volt eképpen, én, a késői lakó is sokat szenvedtem a szél és hideg miatt, amely a rozoga ablakon beáramlott. A lakásával szemközt lakott egy visszautasított udvarlója, az udvaron susztertallért lövöldözött lábujjai közül az egykori katonatiszt. A háziúr, bizonyos Belpotoczki: Júlia titkos imádói közé tartozott, és a ház reparálásával akart érzelmeinek kifejezést adni... És az öreg Szendrey, ez a vén kupec, ha a pesti vásárra megérkezett, ugyancsak tudakozódott lányáról, bár nagyon ritkán látogatta meg..." A Horánszky utcai városi palota hatalmas udvarát és gyönyörű díszkertjét már akkor beépítették, amikor 1878-ban eklektikus épületrésszel toldották meg a kétszintes ház hátsó traktusát. Homlokzatának kődíszei, lépcsőházának kovácsoltvas korlátja és mára erősen megkopott mennyezeti stukkója azonban még eredeti, sőt, Szendrey Júlia egykori lakása is megőrizte a XIX. század hangulatát. - Az utcára néző, négyzet alakú szoba boltívét, parkettáját és kemény fából készült ablakkereteit több mint másfél évszázada készítették - meséli az itt idestova harminc éve lakó idős hölgy. - Bizony ráférne már a felújítás a házra, mert segítség nélkül megállíthatatlan a pusztulás. És senki nem érzi jól magát egy olyan házban, amelynek látványától rémálmai vannak. Az épület egy négy évvel ezelőtt nyílt kiállítóteremnek, a K. Petrys Háznak is otthont ad. A galéria, amely eddig több mint negyven kiállítás rendezésével járult hozzá a kortárs művészet támogatásához, éppen a ház állapota, az ódon környezet miatt működik itt. De a régóta esedékes felújítást el kellene kezdeni, hogy az ódon ne jelentsen pusztulót, s a ház ismét régi fényében ragyogjon. Eljött az utolsó pillanat, hogy akik megtehetik, a munkához hozzáfogjanak. •