Budapest, 2004. (27. évfolyam)

3. szám május - Buza Péter: Ha Groffits a kapitány, a hajó kiköt a Jégverem utcánál

15 MÁJUS FFLFL

/G R U PAPE S T mú épületbe járt, ez a most - és már másodszor - emeletráépítéssel elcsúfított vízivárosi ház volt az otthona, saját maga és testvéreinek tulajdonaként. Kötelező leírni most, mert talán soha senki nem tudja meg még egyszer, hogy ez a Deák család eredeti nevén Deyakként jött be Magyarhonba, valamikor az 1700-as évek utolsó harmadában, s akivel ide érkezett, az urat Anton Deyaknzk hívták, Niedergereuth-ban született. Fia, József - ő már Deák - dohánykereskedelemmel foglalkozott, de amikor az állam magához vonta e nemes árucikk egyedárusítási jogosítványait, tönkrement, s meg is halt hamarosan. 1840-ben temették el Debrecenben. Gyermekei, akik a fővárostól remélték, hogy megélhetést kínál nehéz helyzetükben, a vagyon maradékából megvették a Kapucinus utcai házat, s beköltöztek oda mind az öten: Antal, Ignác, Mária, Karolina és Júlia. Kettejük sorsát követjük most tovább, Ignácét és Máriáét: történetük kapcsolódik a bemutatott fotók geneziséhez. Ignác tehát hivatalnoka a Lánchíd Társaságnak, és már meglehetősen benne van a korban (1818-ban született), amikor 1860 körül feleséget hoz a vízivárosi házba Faller Szidónia személyében. Özvegy volt az asszony, Witt L.eopo/dmk hívták elhunyt első férjét, Pozsony-Győr-Mosonmagyaróvár térségében élt, míg meg nem halt, színész volt, talán színigazgató is, s színészné Faller Szidónia szintén - nem óriásai szakmájuknak ugyan, egyikük nevét sem őrizte meg a színháztörténet. Nem tudjuk, hogyan ismerkedett meg egymással az öreg legény és a szintén nem túl fiatal özvegyasszony, de azt igen, hogy megtalálni vélték egymásban a jövő örömeit, összeházasodtak. Faller (Witt Szidónia) az első házasságából született gyönyörű nagylányát is magával hozza, akit Deák Ignác a nevére vesz, adoptál. Ö az a szép fiatal nő Giergl portréján: Deák Szidónia. 1861-ben, amikor a festményhez modellt ül, már férjnél van, noha csak 19 éves. Férje éppen annyi idős, mint nevelőapja, ő is 1818-ban született. Herrich Károlynak hívják. Herrich Károly ismert szereplője a kultúrhistóriának. Királyi főmérnök, aki a vizek megzabolázásán dolgozik, a Tiszán is, a Dunán is, karrierje a nagy szegedi árvízzel ér véget, bűnbakot kell találni, hibát a szabályozásban, az ő személyét okolni a legkézenfekvőbb megoldás. A név Budapest történetében sem ismeretlen. Kispesten, amelynek egy részét az ő földjeiből mérték ki, utcát neveztek el róla, és a mai XVIII. kerületben, a lényegében ugyanezeken a földeken épült villája históriai vonatkozási pont ez utóbbi városrész múltjában: veje, a később itt élő Bókay Árpád, a magyar gyógyszertan elismert egyetemi professzora, egy lőrinci telep névadója. Herrichnek egyébként három leánya született Deák Szidóniától. Időrendben haladva: Szidónia, Melánia és Leónia. (Meg egy fia, a korán elhunyt Károly.) Herrich Károlyról, Deák Szidóniáról eddig nem ismertünk fotókat. Most megmutatunk közülük néhányat. A korábban említett Deák Mária dédunokája, Groffits Mária őrzi az albumot, amelyben azonosítottam azokat. Nézzünk bele néhány mondat erejéig a család ezen ágának sorstörténetébe is: újabb, eddig ismeretlen, hely-Groffits kapitány a Kapucinus utcából CA HIN ET- Fh'N Y KEP LAl'SUlEli L. SZEGEDEN. Gabinet-fénykép Szegedről, a Dunagőzhajózási hajósainak társaságában Groffits Antal középen ül történeti szempontból is értékes és érdekes fotográfiához lesz tartalmuk a képaláírás. Deák Máriát egy özvegyember, Hartmann hajóskapitány (keresztnevét elvesztette a családi emlékezet) vette feleségül. Helén, a leányuk, 1862-ben született. Tizennyolc éves volt, amikor a már majdnem negyvenesztendős Groffits Antal feleségül vette. Groffits az Klső Dunagőzhajózási Társaság (egyik) kapitánya volt, ha itt ment el a ház közeli parton éppen az általa vezényelt járat, ki is kötött bizony rendre a Jégverem utcánál, s felszaladt egy csókra az ifiasszonyhoz. Sokszor kitüntették a szakmában, számos érdemérmét, emlékbronzát rejti a fiók unokája háztartásában, s persze képeit, számos korszakából. Az a fotográfiája, amelyet a borítón (is) megmutatunk, a rokon, Herrich karrierjét vízbe fojtó Szegeden készült. Középen ül Groffits, a Dunagőzhajózási más kapitányai és tisztjei társaságában, a társaság egyenruhájában, bizonyságául annak, hogy a járatrend, de legalábbis a személyzet, sohasem ragaszkodott mereven a cégnek nevet adó egyetlen folyóhoz. •