Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - Farkas Tímea: Rákosszentmihály építésze, s Vica, aki ismerte az asszonyirtót

35 Ál'RI LIS MM? BUDAPEST Rákosszentmihály építésze s Vica, aki ismerte az asszonyirtót FARKAS TÍMEA • Vica kisasszony és Szabó József épí­tész nem rokonok, nem is ismerték egymást. Legalábbis semmi sem árul­kodik róla, hogy ismerték volna. Vica kisasszony Cinkotán, vagy ahogyan az ő kisasszonykorában írták: Czinko­tán élt, Szabó József pedig két évvel azután, hogy Bács Vilma megszületett - év szerint 1895-ben - költözött ki Rákosszentmihályra. Az persze könnyen elképzelhető, hogy Vica kisasszony hallott a mester­ről. Szabó ugyanis híres ember volt, legalábbis a Budapest mai XVI. ke­rületét alkotó egykori településeken. Megannyi villát, lakóházat és középü­letet tervezett és épített Rákosszent­mihályon és a környékbeli falvakban. Csak saját magának például négy csa­ládi házat, azután egyet a gyógysze­résznek, egyet Kerner Emil kereske­dőnek és még sok más helyi polgár­nak. De ő tervezte és építette a ma kegyeleti áruházként működő rákos­szentmihályi közvágóhidat, a telepü­lésen az első községházát 1915-ben (ma iskolának használják), továbbá a mai nevelési tanácsadó, egykoron pol­gári leányiskola épületét, aztán az Ar­kay Aladár tervei nyomán megszülető református templomot, és ott volt a szentmihályi katolikusok és a mátyás­földiek templomának építésénél is. Szabó József építőmester tehát köz­tiszteletben álló szakférfiú volt Rá­kosszentmihályon, Cinkotán és Má­tyásföldön. Munkásságát fia, ifj. Szabó József unokája, Szabó Tibor és déd­unokái: Chikánné Sarodi Judit és Sa­rodi Tibor folytatták. Igaz, ők nem a XVI. kerületben tevékenykedtek, de miután tudomásukra jutott felmenő­jük kivételes szerepe, felkeresték azo­kat a házakat, amelyeket Szabó József épített, s fény derült rá, mi mindent hagyott az utókorra. Jellegzetes díszí­tésű párkányok, kulcslyuk alakú be­járók emlékeztetik az erre járót: itt a mester dolgozott. Rákosszentmihályt és Cinkotát jó­formán semmi sem választja el egy­mástól, a 19. század végén - tudjuk -egymástól független települések vol­tak. Vicának a romániai, közelebbről Bihar megyei Vércsorogon élő barát­nője például úgy címezte a leveleket: Bács Vilmának a „Budapest melletti Cinkotára", s a címzett rendre meg is kapta a küldeményeket. Vica kis­asszonynak, a néhai hivatali írnoknak látszólag unalmas élete volt, több mint negyven évet töltött nyugdíjban, még az útlevelében is az áll, hogy különös ismertetőjele nincs, de nem is nagyon történt vele semmi említésre méltó, hacsak azt nem vesszük, hogy ismer­te Kiss Bélát, a hírhedt cinkotai asz­szonyirtót, aki hét nőt gyilkolt meg, aztán hordóba zárta holttestüket há­zának udvarán, majd eltűnt az első világháborúban. Vica kisasszony gyűjtötte a csoko­ládés ezüstpapírokat, golyókat gyúrt Az Erzsébetligeti Színházban (XVI. ker., Hunyadvár utca 43., Corvin Művelődési Ház) látható Fényképalbum című kiállítás a viharos évszázadot megélt falusi úrinő, Vica kisasszony életén és a Szabó Jószef építész házairól készült fotókon keresztül mutatja be a 19. század végi, a 20. századi Cinkotát és Rákosszentmihályt. A tárlatot az Időutazók Társasága rendezte. A kiállítás április végig látogatható. Április 29-én 18 órakor a Sashalmi Könyvtárban (XVI. ker., Veres Péter út 53.) mutatják be a Kertvárosi Helytörténeti Füzetek 5. számát, amelyet a kiállítás fotóanyagából állítottak össze. belőlük, a golyókból pedig egy ha­talmas, jó fél kilónyi „ezüst" gömböt formázott. Vica - mai szóhasználattal - laza öreglány volt, nem vette szigo­rúan az életet, mondták rá azt is, hogy mindenkinek mindent elnézett, csak éppen akkor nem mutatta ezt a sze­rencsés tulajdonságát, amikor férjhez kellett volna mennie. 1921 karácso­nya lehetett, amikor a kérője, a bé­késcsabai Varatkó Pál, nem érkezett meg hozzá a szentestére, ahogy ígér­te, csak három nappal később. Akkor már hiába. A leány úgy megharagu­dott, hogy 13 évi jegyességet megta­gadva visszaadta a gyűrűt a vőlegé­nyének. így történt, hogy Bács Vilma kis­asszony maradt. Fs ha már neki nem lehetett esküvője, társasági ember lé­vén szinte minden környékbeli lako­dalomba hivatalos volt, katolikusok, reformátusok, parasztok és úri háza­sulandók egyaránt hívták. Miként a néhai vőlegényétől kapott csokik pa­pírjából gyömöszölt golyót, megőrizte az esküvői meghívókat, a rokonok és barátok leveleit, a fényképeket, az út­levelét. Vica kisasszony ugyanis nem tüzelt el, nem selejtezett ki egyetlen cetlit vagy fotót sem úgy, mint má­sok teszik - nem is marad aztán utá­nuk semmi. Hihetetlen gazdag ha­gyatéka Cinkota csaknem száz esz­tendejéről tanúskodik: Bács Vilma 97 évesen, 1990-ben hunyt el. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom