Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - Mezei Gábor: Egyszerű formák, kitűnő anyagok, elképesztő árak

19 Á P R I M S B II N A P K S T talpas pohár, kiárusításból, háromezer forint. A GOA CAFÉ is új, a berendezés ere­deti, kellemes. Az Opera mellett el­menni szó nélkül mégsem lehet, bár ez nem belsőépítészeti kérdés. Talán nem mindenki sétált még el a Hajós utcai oldalon a művészbejáró mellett, az árkádok alatt. Tessék felnézni a csodás mennyezetre! Sajnos ugyanez az Andrássy úti fronton még erősen sérült, nyilván azt is rendbe hozzák előbb-utóbb. A Hajós (sétáló!) utca, ha már említettem, szintén megérne egy sétát. A Napóleon-ház fantaszti­kus. De erről talán máskor. A 18. szám alatt épül a LONGINES­OMEGA bolt. Még nincs készen, csi­szolják a burkolatot, hallatlanul ele­gáns lesz ez is. És lenyűgöző a kont­raszt. Ugyanezen a homlokzaton egy korábbi portál (TEX JEGYIRODA), más korszak, más világ - vajon el fog tűn­ni? Vagy elviselik egymást? Ha csak a SEBASTIAN FODRÁSZSZA­LON (13. szám) üvegből készült kis tábláját nézzük a bejárat mellett, már látni, hogy változott a világ. Tökéletes anyag, tökéletes forma, nagyon egy­szerű, nagyon szép. Vajon a rongálok, a falfirkák gátlástalan művelői, a rom­bolók mikor teszik tönkre? A hely ele­ganciája, a környezet talán távol tartja őket? Volt már erre is példa. Az Opera mellett az ECKERMANN kávézó újra csak érdekes jelenség. Ez a jelentéktelen, mondhatni snassz be­rendezésű hely már akkor is szokatlan volt, amikor megnyílt. Ma különösen kirívó, amikor sorra nyílnak az agyon­tervezett, gazdag helyek. És mégis, ennek a hangulata jó, szeretik az em­berek, tele van, remek a választék, ami persze a vendéglátásban talán a legfontosabb kérdés. A belsőépítészet legfontosabb problémája az atmosz­féra. Gondosan megtervezett helyek sivárak lehetnek és szedett-vedett, érdektelen belsők sikeresek, barátsá­gosak. Hogy hogyan és mitől, és mi­ért? Negyven év tapasztalata sem volt elég ahhoz, hogy használható recep­teket tudjak mondani. És még mindig ezen a szűk kör­nyéken, a Hajós és 0 utca sarkán a DOIMO bútorgaléria. Ugyanúgy hang­szerel, ahogy a többiek: egyszerű, ne­mes, szinte egyforma bútorok, apró eltérésekkel. Az üzletek berendezése is érdemel néhány szót. Néhány év­vel ezelőtt mindenütt a nagy stílus­korszakokra emlékeztető bútor volt a divat, ma a korai modernizmus újjá­éledését tapasztalni, az is nagy kor­szak volt a 20. század első évtizedei­ben. Az Operával szemben magasodó re­mek Drechsler-palotában, ahol nem­rég még a balettintézet táncolt (Zug­lóba költöztek, új épületbe), a föld­szint vak, a hatalmas üvegportálok beragasztva - vajon lesz-e ott ismét kávéház? A sokat reprodukált Klösz­fotó a Reitter kávéház teraszáról, az árkádok alatt ülő keménykalapos urak­ról igazán kedvet támaszthatna hozzá, jó volna újjáteremteni. A 29-ben két nevezetes hely: a MŰVÉSZ cukrászda, klasszikus berendezésével, rendkí­vül népszerű, bezzeg a mellette lévő ARTISJUS, a szerzői jogvédő iroda nem volt mindig az, szerzői jogtiprónak be­cézték néhány évtizeddel ezelőtt. A 31-ben működik a HARRY & SONS férfi divatüzlet. Lenyűgöző. A kira­katban ing, harmincezerért, az ember zavarba jön, hol jár? A boltba már nem mertem bemenni. Az Andrássy úti házak, mint szinte mindenütt a belvárosban más épüle­tek, szörnyű állapotban vannak. Az idő vasfoga és a koszos levegő együtt eszik a falakat, szerkezeteket. A prob­léma már-már megoldhatatlan, a tu­lajdonosi kör tarkasága mellett ugyan kitől várhatnánk el a sokmilliós javí­tási költségek fedezését? Egy üzlet tulajdonosa, bármennyire erős is, még­sem vállalhatja fel a boltja kedvéért egy ötemeletes épület renoválását. Eljutottunk az Oktogonig, az üzleti negyed véget ér, jön a zöldebb rész, a Köröndtől kifelé pedig már az átme­net a Városligetbe. Tudjuk, hogy az Andrássy út a párizsi Champs Elysées struktúráját követi, a Hősök tere meg­felelője a Concorde tér, azután ott a Tuileriák kertje következik, nálunk a Liget a tóval, és az Alpár Ignác-féle eklektikus Vajdahunyadvár. Ez nem a Louvre, de nagyon érdekes, szere­tem. Legközelebb talán a sokat szi­dott budapesti eklektikáról kellene beszélnünk. • Classic Collection Minimal art - maximal ár

Next

/
Oldalképek
Tartalom