Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Tosics Iván: Budapest és a közép-magyarországi régió - Lehet-e különzárni a megyét és a fővárost?

2004/0 BUDA I' K S 1 egy rövid idő alatt lezajló egyesítésre (a következő tíz évben), mert a népszavazás elutasító eredménye miatt a Berlin és Brandenburg között dúló verseny felerősödött - a fővárosi régió hátrányára." (Studio Metropolitana, 2002:43) - Bécs város régióként (tartományként) való szűk lehatárolása az 1920-as évek országos politikai döntése volt a vörös Bécs ellen. Ennek (vagyis hogy Bécs városa önálló régió, amelyet körülvesz Alsó-Ausztria régiója) ma komoly ártalmai vannak: nincs például együttműködés Bécs és Alsó-Ausztria gazdaság-fejlesztési szervezetei között, az egészségügyben a jól felszerelt bécsi kórházak igénybevétele körül nagy viták vannak (a gyűrűrégió visszafejleszti speciális és drága kórházi szolgáltatásait, viszont térítést nem fizet, ha a betegek bécsi kórházat vesznek igénybe), közismertek a városhatárra települt bevásárlóközpontok miatti problémák stb. Az együttműködés érdekében Bécs és a környéki két régió között speciális szervezeteket alakítottak ki (például Keleti Tervezési Szövetség, PGO), amelyeknek kedvező hatása csak tizenöt-húsz év múltán észlelhető, leginkább a tömegközlekedésben. Legújabban a határon átnyúló EU-régiónak (Bécs, Brno, Bratislava, Győr) mutatkoznak kezdeti jótékony hatásai. Mindenesetre Bécs nemzetközi versenyképességét erősen rontja, hogy a város és környéke más-más adminisztratív régiókba tartoznak. - Prága önálló régió, melyet Közép-Bohémia régiója ölel körül. Utóbbi terület és lakosság tekintetében is nagyon nagy térség, nem lehetne összevonni Prágával, kisebb régiót viszont nem akartak kialakítani Prága körül. Az elmúlt évtizedben nagyon nagyok voltak az ellentétek a város és a gyűrűrégió között. így például az elkerülő autópálya nyomvonalát hevesen vitatják (Prága a városhoz közel, a gyűrűrégió attól távolabb akarja). A szeparáltság miatt nincs lehetőség egyeztetésre gazdaságfejlesztésben, a zöldgyűrű megvalósításában (utóbbit országos szinten is lehetne szabályozni, de ez nem történik meg). Itt sem várnak jót tehát a városkörnyék külön régióba tartozásától. A politikusként egyébként a KMR szétválasztása mellett érvelő Baráth Etele is megállapította egy feljegyzésében: „Legfontosabb azonban: az átalakuló közép-európai erőtérben Budapest versenyképességét kizárólag tágabb vonzáskörzetével történő együttes fejlesztésével lehet biztosítani. Egy Bécs-Pozsony-Győr térséggel szemben pl. Budapest magára hagyatva a magyar regionális önkormányzati rendszer kialakítását követően, különös figyelemmel még az európai források elmaradására is, könnyen provincializmusba süllyedhet." Budapest számára elfogadható lenne egy mainál nagyobb régió, ha ennek a főváros is része, tehát ha nem egy „lyukas gyűrűrégió" (például Pest megye, Komárom-Esztergom megye, Fejér megye). Ugyanakkor számítások alapján valószínűsíthető, hogy a Budapestet, Pest megyét, Fejér megyét és Komárom-Esztergom megyét magába foglaló „központi nagyrégió" egy főre jutó GDP-je a csatlakozás után az uniós huszonötök átlagának 75 százaléka felett lenne. Ennek alapján ez a nagyrégió nem lenne jogosult az Objective-1 támogatási rendszerre, eltérően az ezt alkotó megyéktől, amelyek külön-külön (Budapest kivételével) jogosultak lennének rá. A nagyrégióval ellentétes megoldás, a régió szétválasztása a versenyképesség szempontjából sántít. Az agglomeráció és Budapest sajátos nagyvárosi problémáit, a közszolgáltatások és a területrendezés összehangolását tipikusan egy önkormányzati régióban lehet a legjobban megoldani, és ez a leghatékonyabb a beruházások koordinálására is. Ehhez képest a tervezési régió, vagy két önkormányzati régió feltételezett kooperálása esetén már sokkal gyengébbek az eszközök. Záró gondolatok Az elemzés alapján leszűrhető, a régió jövője sokkal öszszetettebb kérdés annál, semmint hogy az uniós csatlakozás rövid távú (és ma még egyébként sem eldönthető) pénzügyi megfontolásai alapján visszafordíthatatlan döntés szülessen a régió szétválasztásáról. A régió egyben tartása a közigazgatás hatékonysága és az ország legfejlettebb, „húzó" régiójának nemzetközi versenyképessége miatt hosszabb távú és fontosabb érdek a főváros, de a megye és az egész ország számára is. A jelen helyzetben fontos és azonnali feladat az, hogy Budapest, a régió és a kormány együtt küzdjön, lobbizzon az uniónál a phasing out szabályozás fennmaradásáért, és hogy ennek a kérdésnek a végső eldőléséig semmiképpen ne szülessen döntés a közép-magyarországi régió esetleges szétválasztásáról kapcsolatban. Ugyanilyen fontos a KMR belső kohéziójának erősítése: javítani kell a fővárosi, megyei, kerületi és települési szint együttműködését, és a közös érdekeket előtérbe helyezve dolgozni kell közös fejlesztési elképzeléseken és programokon. Mindezeken túlmenően a regionális szereplők egymással való egyeztetése folyamatában ki kell dolgozni a KMR felépítését és döntési mechanizmusait illetően azokat a megoldásokat, amelyek leginkább megfelelnek a helyi igényeknek, a delegálásos, majd pedig az önkormányzati régió esetére. Végső soron a régió szereplőinek is tevékenyen hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a KMR jövőjére vonatkozó döntés ne kizárólag az uniós csatlakozás optimalizálásának vélt vagy valós szempontjai szerint, hanem a hosszabb távú érdekek figyelembevételével szülessen meg. Rólunk, budapestiekről szól a régiók vitája