Budapest, 1988. (26. évfolyam)

12. szám december - Dr. Berki Feriz: „Se nem szerb, se nem román”

Agörög birodalomból származó kereskedők a XVI-XVII. században jelentek meg hazánk török hódoltság alatt levő területein. A letelepülők száma azonban csak a törökök kiűzése után, a XVIII. század elején nőtt meg jelentős mértékben. Hozzá kell tenni, hogy valamikor „görög" gyűjtőnévvel illették nálunk nemcsak a valóban görög nemzetiségűeket, hanem mindazokat a balkáni népelemeket, amelyek az ortodox vallást követték, és anyanyelvükön kívül görögül is beszéltek: a makedonvlachokat (cincárokat), az albánokat (arnótokat), a bolgárokat stb. Ezek a népelemek hazánkban sohasem alkottak külön egyházi szervezetet, hanem ahol már működő, más nemzetiségű ortodox egyházközséget találtak, ahhoz csatlakoztak. Ahol nem volt ilyen (például Miskolcon, Szentesen, Karcagon, Tokajban stb.), előbb-utóbb megszerezték az engedélyt saját templom építésére és egyházközségük megalakítására. De ezek a görög alapítású egyházközségek is kezdettől fogva a területileg illetékes szerb vagy román püspök kánoni felügyelete alatt voltak, megtartva bizonyos autonóm jogokat. A pesti görögök a XV-XVI. században alapított szerb ortodox templomot látogatták, és annak közösségéhez tartoztak. 1783-ban arra is lehetőséget kaptak, hogy ugyanabban a templomban görög nyelvű istentiszteletet hallgassanak. Minthogy azonban a XVIII. század vége felé lélekszámuk tetemesen megnövekedett, és többségük megszerezte a magyar honosságot, arra az elhatározásra jutottak, hogy különválnak a szerb egyházközségtől, önálló görög egyházközséget és templomot alapítanak. így tehát 1788-ban 179 görög és makedon-vlach családfő (620 családtag nevében) beadvánnyal fordult a Helytartótanácshoz, kérve a templomépítés engedélyezését. Sztratimirovics István budai püspök, azután pedig Putnik Mózes karlócai érsek-metropolita fenntartásai ellenére, a Helytartótanács kellő vizsgálat után, 1789-ben elvileg hozzájárult külön görög templom építéséhez, azzal az utasítással, hogy az érdekeltek terjesszék fel az erre vonatkozó költségvetést és építéstervet. A ,,Pesti görög és vlach testvériség" Az első költségvetés közel 44 ezer forintot irányozott elő, s ennek az összegnek csaknem fele már az első gyűjtésből 1790 februárjában rendelkezésre állt. Amikor pedig a templomépítésre kiszemelt telket a görögök a pesti piaristáktól 1789-ben megvásárolták, a Helytartótanács 1790. júniusában engedélyezte a templomépítést. Az első templomépítési tervet Thallherr József építész készítette, de mivel az egyházközség vezetősége nem találta megfelelőnek, Jung József építészt bízta meg új terv készítésével. 1791-ben tehát lerakták az alapokat, és megkezdték a templom építését. Minthogy az építkezés hosszasnak ígérkezett, az egyházközség kieszközölte a Helytartótanácstól az engedélyt egy ideiglenes kápolna létesítésére. Ezt a kápolnát a pesti görög ortodoxok majdnem tíz évig használták istentiszteleti helyként. Az új egyházközség létrejöttében hathatós segítséget nyújtott az új görög származású budai püspök, Popovics Papajannuszisz/ Dénes, aki a közben karlócai metropolitává megválasztott Sztratimirovics István helyébe lépett. Az akkori szokásnak megfelelően, az egyházközség a templomalapítás emlékére rézmetszetet készíttetett, amely Szűz Mária elhunytát ábrázolja, lévén az új templom Nagyboldogasszony ünnepének (augusztus 15.) szentelve. Az ikonon olvasható felirat szerint az egyházközség elnevezése: „Pesti görög és vlach testvériség". A dátum pedig: 1791. december 23. A templomépítés tíz évet vett igénybe. Az ikonosztáz famunkáit és.a többi faragványokat Joannovics (Talidorosz) Miklós egri faszobrász készítette, az ikonokat Anton Kuchelmeister bécsi mester festette, némileg barokkos felfogásban. (A templom eredeti toronysisakjait később, 1873-ban, Ybl Miklós tervei szerint készített újakra cserélték ki. Múlt századi metszeteken még a régiek láthatók.) A templomépítés összköltsége végül is mintegy 50 16 A templom homlokzata