Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - P. Szabó Ernő: Pillantás a kapuk mögé

Pillantás a kapuk mögé Aki sétált a régi Óbudán, aki járt Prága óvárosában, Krakkóban, Kassán vagy éppen Bánfa főterén, tudja, milyen az az érzés, amikor hirtelen szeretnénk benyitni a kapun, vagy legalábbis belesni a résen, kulcslyukon. Egy pillantást vetni a sötét kapualjra, majd végigpillantani az udvaron, a kopott falakon, ajtók, ablakok során. Esztétikai élvezetre vágyunk? Vagy inkább az elfutó időt próbáljuk megragadni, sosem látott emberek életébe szeretnénk bepillantani? Arra érzünk késztetést, hogy a történés helyett legalább a történés helyszínét megisnu otthon érezzük magunk? Hiszen az élet legfontosabb mozza,,.. ai általában nem az udvarokhoz kötődnek — a magánéletet beljebb, a lakásokban éljük, a forradalmak, nyilvános megtorlások pedig az utcákra, terekre, magas lépcsősorok elé hívják az embereket —, az udvarokra vetett pillantás azonban sokszor többet elmond a ház lakóiról, mint az otthon vagy a reprezentatív köztér. A lakás a családról, az agóra a nagypolitikáról beszél, de hogy hogyan élnek együtt, egymás mellett a jó állampolgárok, békés családapák, azt elsősorban az udvar tisztasága, vagy éppen a feldöntött kukák, a szépen gondozott virágok vagy a hónapok óta törött ablak, az esti beszélgetést szolgáló padok vauy éppen az utat eltorlaszoló autók árulják el. Mintha a lakás és az utca között átmenet, zsilip lenne az udvar. Alkalmat ad, hogy felkészüljünk az utca nyüzsgésére, s néhány pillanatot biztosít ahhoz, hogy hazatéréskor a közéleti, munkahelyi gondokat magunk között hagyva ismét egy kisebb egység, a lakóközösség, s a család tagjává váljunk. Az udvar a pillanatnak ad teret: az áthaladásnak, átalakulásnak, a csak itt elvégezhető munkának, bútorok le és fölrakásának — de az állandóság, változatlanság terepe is: a lakók, ruha-, gépkocsidivatok változnak, de az egy-két-három vagy még több szintes épületekkel határolt tér hosszú ideig változatlan marad. Miközben az udvart körülvevő falak meghatározzák a mozgásteret, távozásunk és érkezésünk irányát, egy-egy sajátos kultúrára, az épületet létrehozó közösség gyakorlatias szempontjaira, esztétikai igényeire emlékeztetnek. A későbbi változások nyomai rétegenként rakódnak az eredeti formákra, a történet újabb mozzanataival gazdagítják a színjáték eredeti világát. Az udvarok időbeli változásai hol romlással, hol szépüléssel járnak együtt; a legszebb középkori árkádos udvart is tönkre lehet tenni egy hullámbádogból épített garázzsal, az emberi szépítőkedv azonban a legsivárabb környezetbe is belelophat valami színt. Gyermekkorom nyarainak egy részét, például, az otthoni kert helyett egy szürke városszéli udvarban töltöttem. Az egyik oldalon lakások, a másikon pékség, a harmadikon, negyediken kamrák, tűzfalak. Teherautók verték fel a port — lisztet hoztak, vitték a kenyeret. Az egyik sarokban azonban szőlő futott a falra, az ágyásban néhány virág küzdött a porral, s az csővizel gyűjtő betontartály mögött, az árnyékban még egy pad is elfért. A legmesszebb talán ezen a padon utaztam — Verne Gyula könyveivel a kezemben. Nyilván mindenki őriz ilyen, egy-egy udvarhoz fűződő emlékeket. Ha nem gyermekkori „magánudvarokról" van szó, akkor felnőtt korban, utazás közben szerzett élményekről. Reneszánsz paloták zárt, árkádos udvarairól, a természet felé kinyíló barokk terekről, klasszicista oszlopsorokról beszélünk, változó városokról, változó korokról, falakról, amelyek egyben mindig azonosak: segítségükkel megragadjuk az időt: a multat, s azt a pillanatot is, amelyet éppen élünk. A velencei dózsepalota gótikusreneszánsz árkádjai, a francia cour carrée-k, a román kolostorok kúttal díszített belső udvarai vagy éppen a kertszerűen tágas barokk kastélyudvarok nélkül aligha teljes a kép, amelyet egy-egy kor emberéről alkotunk. A város történetét, persze, Budapest udvarain keresztül is végigkövethetjük — a kérdés azonban az, hogy érdemes-e végigjárni ezt az utat, ha végeredményként a huszadik század gerendaerdős, műanyag virágos, sötét belvárosi szurdokaihoz jutunk, amelyekben az állandóságot a fentiek mellett a lerobbant autók, és a 24 VIII., Dienes László utca 2. V, Váci utca 4. /., Úri utca 9. •