Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Tarr László: Bárczy István iskolái

BÁRCZY ISTVÁN ISKOLÁI Bárczy István polgármester neve most egy utcanév. Valaha fogalom volt a budapestiek számára. A polgármester hivatali szobája valóságos alkotóműhely volt, amelyből ő irányította az akkor kamaszkorba lépett főváros fejlődését, nevelésügyét. Sokat tett Budapestért: kislakásokat, népházakat épített, kommunális üzemeket létesített, fejlesztette a közműveket és hozzájárult Budapestfürdőváros kialakulásához is, mert nevéhez fűződik a Gellért-szálló és fürdő s a Széchenyi fürdő felépítése. MHHHHHBHi Ezúttal azonban szerteágazó tevékenységének csak egyik szektoráról, a budapesti iskolák tucatjainak felépítéséről lesz itt szó. Bárczy István 1889-ben, huszonhárom éves korában lépett a főváros szolgálatába. Ifjú éveiben szolgálatának jelentékeny részét a közoktatási ügyosztályon töltötte és ennek tanácsnoka — főnöke — volt már, amikor 1906-ban Budapest polgármesterévé választották. Ez a szellemi háttér volt Bárczy István tanügy és iskolák iránti szeretetének, vonzódásának igazi melegágya. Itt nevelte azokat a palántákat, amelyeket később, a polgármesteri tekintély és hatalom birtokában, hatalmas fákká növesztett. A polgármesteri székben a legnagyobb eréllyel képviselte iskolapolitikájának központi kérdését: minél több szép és modern iskolát építeni! Bárczy Istvánt érdekes politikai konstellációban választották polgármesterré. 1906. április 8-ától az ellenzéki pártokból alakult úgynevezett koalíció volt kormányon, amely az esedékes polgármesterválasztásra Sipőcz László árvaszéki elnök személyében hivatalos jelöltet állított. Ekkor az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a megbukott Tisza-féle kormánypárthoz húzó városatyák alkalmi szövetségre léptek a Vázsonyi Vilmos vezetése alatt álló Polgári Demokratikus Párttal és ez a hibrid koalíció juttatta Bárczyt — Sipőcz László ellenében — a polgármesteri székbe. (A sors iróniája, hogy néhány évvel később, már az ellenforradalom uralomra jutása után, Bárczy a polgármester-választáson kisebbségben maradt Sipőcz László fiával, Sipőcz Jenővel szemben.) Bárczy István polgármester siralmas állapotban kapta meg a főváros közoktatásügyét. Az iskolák létesítése nem tartott lépést a lakosság számának rohamos emelkedésével. így történhetett, hogy nem kevesebb, mint 57 fővárosi iskola 300 osztálya bérházakban volt elhelyezve. A lakástantermek nem feleltek meg a minimális követelményeknek sem: kicsinyek, sötétek és a tanításra alkalmatlanok voltak, pedig a főváros évi 337 000 korona bért fizetett értük. Az az öt iskola, amelyet a főváros 1901 és 1904 között épített, még arra sem volt elég, hogy legalább a meglevő alacsony színvonalat fenntartsa. Bárczy István programja 90 iskola felépítése volt, 32 millió korona költséggel, öt év alatt. Ez a terv menet közben némi módosításon ment át: a 90 kisebb iskola helyett 55 épült, de a tervezettnél több tanteremmel és nem öt, hanem négy év alatt, az előirányzott összegnél 640 157 koronával kisebb költséggel. Az első ciklus első kapavágását 1909. október 4-én tették meg, és 1910 őszén már készen álltak az épületek, a második ciklus felépítése 1910 nyarától 1911 őszéig tartott, a harmadiké pedig 1911 őszétől 1912 teléig. Ezeknek az épületeknek jó része ma is áll és eredeti célját szolgálja. 15 barakképületet is felhúztak, ott ahol gyors segítségre volt szükség és még az egy év is hosszú lett volna az iskola elkészültéig. (A barakképületek, — 6-24 tanteremmel — két-három hónapon belül készültek el.) Az akkor felépült épületek nemcsak praktikusak, hanem építészetileg is megállták a helyüket, egyes illusztrációk a modern magyar építészet iskolapéldájaként láthatók az építeszeti összefoglalások és lexikonok lapjain. Ezek közül különösen kiemelkedik Lajta Béla Vas utcai kereskedelmi iskolája, amely nagyszerű egységet teremtett az épület célja és külső megjelenése között. Lajta ezt az épületet az utolsó bútordarabig maga alkotta meg, sajnos, bútorai és díszítő elemei korán elpusztultak vagy elkoptak az évtizedek során. Kitűnő épület a Györgyi Dénes és Kós Károly tervezte Városmajori iskola is, a magyaros-szecessziós stílusú építészet egyik fő műve. Zrumeczky Dezső fiatalon elhunyt kiváló építésznek az alkotása a Szemlőhegy utca és Áldás utca sarkán álló hatalmas iskolaépület. A főváros ekkor csaknem minden valamire való magyar építésznek munkát adott az iskolaépítésben. Schulek János tervezte a Fürst Sándor utcai iskolát, Baumhorn Lipót a Csata utcait. Sebestyén Artúr nevéhez fűződik az Egressy úti iskola épülete, Sándy Gyula és Orbán Péter közösen tervezte a Váli utcai, Nóvák Imre és Góth Jenő műve a Lajos utcai iskola, Hültl Dezsőé pedig a Mester utcai volt kereskedelmi iskola. De ez csak szemelvény — sok közül. Az építészek valósággal egy magyar századeleji építészeti lexikon címszavaival is felérnek. Csak a neveket említve több mint húsz név szerepel még a tervezők listáján. íme: Almási Balogh Loránd, Balázs Ernő, Barcza Elek, Baumgarten Sándor, Baumhorn Lipót, Fleischl Róbert, Forrai Sándor, Fritz Oszkár, Gyalus László, Hikisch Rezső, Kauser József, Körösy Albert, Lechner Jenő, Löllbach Kálmán, Orczy Gyula, Reichl Kálmán, Reischl Gusztáv, Rerrich Béla, Schmidt Gyula, Szabó Gyula, Szőllösy Aurél és Häuser Andor (közösen). A lista sokat mond, de éppen ilyen sokatmondó az, ha Budapest térképére kivetítve nézzük a felépült iskolák helyét. Feltűnő — és ez mindennél jobban mutatja Bárczy szociális érzését —, hogy az iskolák nagy része a külső kerületekre, ahogy régente mondták: a perifériákra jutott. Ellenfelei azt vetették Bárczy szemére, hogy nyakló nélkül költekezik, 'gaz, sokat költött az iskolákra, de leb»'t-e iskolákra eleget költeni? Azonkívül, amilyen nagy szerencsétlenség volt az országra nézve az első világháború, annyira kedve-20