Budapest, 1988. (26. évfolyam)

2. szám február - Nyíri Éva: A vigalmi titkár és a bálanya

rák nincsenek és a nyilvános farsang sem mutatkozik jónak" — állapítja meg 1921-ben a Magyar Divatipar. A jég 1922-ben megtört. A farsangot ismét a jogászbál indította. „A kezdet kissé veszélyesnek látszott, — látszólag innen is, onnan is fölösleges politikát kevertek be Karnevál herceg bevonulási ouverturjébe, s a Vigadó sikamlós nagytermét az Országház palotájával vélték megtéveszteni némelyek, a dolog azonban nem volt komoly, amint azt a szenzációéhesek nézték, a kedélyek lehiggadtak — a háború utáni első Jogász Bál siker jegyében folyt le s nemes célja: a szegénysorsú joghallgatók segítő alapja javára tekintélyes összeg jutott." (Társaság) Sorra következtek ismét a nagy bálok: a medikus, protestáns stb. De a „farsang királynéja", a legfényesebb összejövetel a Széchényi-bál volt. A rendezőbizottságot több mint négyezer érdeklődő rohanta meg, s hogy megvédjék az illetéktelen betolakodóktól a vendégsereget, a meghívók csak a megcímzett borítékkal együtt voltak érvényesek! Nagy nap volt ez a szabóipar számára is. „Száz és százezer koronás forgalmat csinál a Széchényi Bál — mondják boldogan a női szabóműhelyek tulajdonosai, s a férfidivatüzletekben garmadával várnak kikézbesítésre a frakkingek, frakkmellények, a klakkok, báli nyakkendők és kesztyűk tömegei" — ismertette a kulisszatitkokat a Társaság. A fényes kezdetet sápadt folytatás követte. Az elit bálok közönsége megfogyatkozott, a következő években a régi többezer helyett, örültek ha ezren eljöttek. Csak egy új rendezvény, az Emericana diákegyesület bálja a kivétel, ahol 1926-ban 2400-an taposták egymást a Gellért parkettján. A régi táncok is végleg eltűntek, a nyitótánc nem a palotás vagy a francia négyes többé, és ha meg is próbálkoztak a szupécsárdással, általában charlestonnal vagy shimmyvel folytatták. A bálok sikerét már csak a részvevők fényes névsorával mérték, amely másnap megjelent a társasági lapokban. A házi bálok népszerűsége azonban nem csökkent, a Hungária, Ritz vagy Gellért Szálló termeiben kiválóan szórakozott a fiatalság. A II. világháború idején ismét felmerült a kérdés: „Megrendezik-e az idei bálokat, megtartják-e a hagyományos teákat és összejöveteleket? Társasági életünk vezető emberei szerint... okvetlenül!" — nyugtatta meg olvasóit 1941-ben a Színházi Magazin. Azt a kényes kérdést, hogy míg Pesten táncolnak, szerte a világon millióan halnak meg, úgy oldották meg, hogy a bevételt a vöröskereszt javára ajánlották fel. A II. világháború után ismét sokáig nem voltak bálok. Nem voltak fényes nevek s előkelő szalonok sem. A báli élet az ötvenes évek második felében éledt fel lassan. Először az egyetemi gólyabálok — jogász, medikus stb. — váltak népszerűvé, majd az újságíró- és az autósbál és így tovább. Károlyi grófné finnyás barátnője is nyugodtan részt vehetne a mai bálokon, véletlenül sem fordulna elő, hogy tánc közben egy idegen kezét kell megérintenie! Sőt, valószínűleg ismerősét sem — hiszen egymástól távol, a zene ritmusára lötyögve járják ma a divatos táncokat a fiatalok, s fölényesen (de talán egy kicsit irigykedve) mosolyognak a régi idők báli tudósításain. F. DÓZSA KATALIN ritkán akadtak. Ők ragasztották ki a báli plakátokat a környéken: a belépődíj éppen fedezte a fűtés-világítás költségeit. Minden egyéb társadalmi munkában ment, a zeneszolgáltatástól a másnapi takarításig. Régi, szép idők! Dr. Dankó Lászlóné másfél éve a Magyar Média műsorirodájának vezetője. — És egyben ,,bálanya"? — Az is: feladataink közé sok minden tartozik, a vállalatiüzemi ünnepségektől a divatbemutatókig, a gyermekmatinéktői a hangversenyekig, nótaestektől bálok rendezéséig. Mi rendezzük, például, a 100 folk Celsius együttes vasárnapi gyermekmatinéit és a Budapesti Harlekin Gyermekszínpad előadásait az Uránia moziban; mi rendezzük a Rockremekek című előadást a pécsi színház fiatal művészeinek közreműködésével; a nagy sikerű Erzsébet-bált Erzsébet királyné születésének 150. évfordulója alkalmából a Hotel Duna Intercontinentalban. Az utóbbi iránt még Ausztriában is volt érdeklődés: hála a spontán hírverésnek, mintegy 40 osztrák vendég állított be a bálra, és milyen jól tette! Ők csinálták ugyanis az igazi hangulatot. A kedélyes osztrákok valahogy sokkal oldottabban tudnak mulatni, mint a kissé feszélyezett magyarok. Az utóbbiak viszont szívesen követték a „sógorok" példáját. De felfigyelt a bálra az osztrák televízió is: 15 perces műsort készített a táncmulatságról, a bálkirálynő-választásról és Erzsébet királyné szobrának másnapi megkoszorúzásáról. — A következő jól sikerült táncestélyünk a szilveszteri bál volt, az Atrium Hyattben. Versenytárgyaláson sikerült elnyernünk a műsorrendezés jogát, gazdag kínálattal és szolid árakkal. Az igazi, nagy feladatok, persze, most, a farsangi szezonban várnak ránk. NYÍRI ÉVA 38