Budapest, 1988. (26. évfolyam)

2. szám február - Zay László: Kollégium és gyűjtemény

kérte: öt évre szólóan kereken 16 millió forintot adtak a hívek erre a célra. A Magyar Népköztársaság kormánya 15 millió forint rendkívüli segélyt helyezett kilátásba, nagyjából ugyanennyinek ígérkezett a külföldi egyházak támogatása. Mivel munka közben újabb és újabb feladatok teljesítése vált szükségessé, a költségek megnövekedtek, de a különbséget az adományok fedezték; a külföldi egyházak támogatásáért mondott köszönetnek is fölfogható az 1987 őszi díszdoktoravatás: valamennyi tiszteletbeli doktornak része volt abban, hogy a világ reformátussága erre a célra adakozott. Az L alakú eredeti épület udvarán szimmetrikusan, két oldalról körülölelve épült föl az új épületszárny, amely építészeti szempontból szerénynek mondható. Az itteni internátus 75 kétágyas, zuhanyozós szoba, a szükséges egyéb helyiségekkel; itt épült föl nyolc lakás, a menza, a sokszorosítóműhely. A régi épület átépítése idején itt szoroskodott a teológiai akadémia is. A régi épületet szinte teljesen fölújították, korszerűsítették. Külső falai eredeti szépségükben állnak, bent a legjellegzetesebb régi részeket híven állították helyre, a hozzájuk csatlakozó részek illendőek, a belső berendezés korszerű. Új tetőszéket kellett építeni, a fafödémeket vasbetonra cserélni. Számos új terem, hivatali helyiség épült. A díszterem megnövekedett: karzatán orgona, tolmácsfülkék. Befogadóképessége megkétszereződött (most mintegy ötszáz fő). A földszinten van a (régi) Ráday Könyvtár és itt lesz a Bibliamúzeum. A tervezés és kivitelezés vezetője Szabó István Ybl-díjas építész, munkatársai Vass Tamás építész, Lencz István épületgépész és Sályi Géza gazdasági ügyintéző. Az építkezést a Középületépítő Vállalat patronálta. A régi épület homlokzatát és belsőépítészeti munkáit az osztrák Hofman és Maculan építési vállalat végezte. Buza Barna szobrászművész Kálvinszobrát — amelyért tiszteletdíjat nem fogadott el, s amelynek kivitelezése késedelmet szenved — a bejáratnál, a lépcsőház előtti térben állítják föl. A hatalmas vállalkozás méltó befejezése lesz a Bibliamúzeum ünnepélyes megnyitása 1988-ban — a Biblia Világszövetség nagygyűlését fogja itt megtartani ebből az alkalomból. — A háromnapos fölszentelő ünnepség kifejezésére juttatta, hogy fontos feladatunknak tartjuk, egyházi, keresztény munkánk részeként a magyar művelődés, a magyar nyelvkultúra, a magyar tudományosság szolgálatát — mondja dr. Tóth Károly püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, a Keresztény Békekonferencia elnöke. — Bibliai értelemben az építés, az ember alkotó munkája mindig a teremtés folytatása. A fizikai épüléssel mindig együtt jár a lelki gazdagodás is. Ebben az épületben Isten jövőjét munkáljuk, a Jézushoz vezető utat egyengetjük, fenntartjuk a bizakodást és a reménységet, tevékenyen részt veszünk a jövő emberének formálásában. — Az épületegyüttes elkészültéért sokaknak tartozunk köszönettel. A magyarországi gyülekezetek és a külföldi testvéregyházak igazán méltó módon éreztek együtt és segítettek. Köszönettel tartozunk a Magyar Népköztársaság kormányának is, Miklós Imre államtitkár úrnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, hogy minden illetékes állami szerv minden erejével támogatta az újjáépítési munkálatokat. Miklós Imre államtitkár úr az ünnepségen fel is szólalt, és elmondta: a kollégium felújítása egész magyar népünk gazdagodását jelenti, egyúttal szimbolizálja az egyház megújuló készségét a szocialista társadalomban. Díszdoktorainkat pedig, szavainkból idézve, hídépítőnek és követnek nevezte, hangsúlyozva azt is, hogy hidakat kell építeni, bátorítani mindenkit, hogy e hidakon szabad és kell is járni, s hogy bárcsak minél több hídépítő követ lenne Nyugaton és Keleten egyaránt. — A közös erővel folyó építkezés és az avatóünnepségek azt igazolják, hogy nemcsak szükséges, de lehetséges is az együttműködés, akár világnézeti különbségek ellenére is, itthon és az egész világon. Ez a kor parancsa, ez az egyetlen járható út. Világunk és az emberiség csak úgy tud úrrá lenni a nagy problémákon, ha megtalálja a közös utat az egység építésében, a békesség munkálásában, az igazságosságért folytatott küzdelemben és a reménység életben tartásában. A mi hitünk a reménység vallása, ezért nem lehetnek olyan súlyosak a gondok és olyan nagyok a problémák, hogy a reménység lángja kialudjon szívünkben. Ezért reméljük, hogy az emberiség tovább fog haladni a fegyvermentes világ, a tömegpusztító fegyverektől való megszabadulás felé vezető úton, s hogy az így felszabaduló hatalmas anyagi és szellemi erők az igazság ügyét fogják szolgálni és a fejlődni akaró, de még sok problémával küszködő népeknek segítséget adnak. — A Ráday-kollégium megújulása kifejezi Magyarországi Református Egyházunk organikus egységét a magyar néppel és a magyar kultúrával. A magyar nép szolgálata, a magyar művelődés előmozdítása sokszor volt központi kérdése egyházunk történetének. Példaként említem meg a reformáció korát, amikor prédikátor eleink a török hódoltság megpróbáltatásai között adtak hitet és jó értelemben vett öntudatot a magyarságnak. Az így létrehozott szellemi érték valamennyi magyar embernek közös szellemi öröksége. — Ha ily sokszor volt a református egyház szolgálata a magyar művelődés történetében nemzetet erősítő, megtartó tényező, hozzá kell tennünk, hogy nemzetünk ma is fordulópont előtt áll. Hogy a célul kitűzött feladatokat el is tudjuk érni, lehet, nehezebb feltételek között, ahhoz szükséges, sőt, elengedhetetlen a nemzeti öntudat fejlesztése. Meggyőződésem, hogy az egyházak nagyban hozzájárulhatnak e pozitív magyarságtudat képzéséhez. Hozzátenném, talán egyházunk ebben azt a pluszt nyújthatja, hogy az evangélium fényében rámutat az emberi lét korlátaira és lehetőségeire, mert a józan öntudathoz hozzátartozik annak elismerése is, hogy képességeink végesek. — Végül arról szólok, hogy az új vagy megújult épületben folyó munka felelősségvállaló szolgálat, anélkül, hogy a nemzeti művelődés múltját vagy jelenét kisajátítani akarnánk. Azt azonban bizonnyal mondhatjuk, hogy a múltban volt, és most is van egy sajátos református rétegkultúra, amely sokszor volt a magyarság egyik fenntartó eleme. Feladatunk az, hogy ennek a rétegkultúrának a sajátosságait felkutassuk, nemzeti öntudatunk részévé tegyük, s helyét, szerepét a magyar művelődésben meghatározzuk. Ha a múlt igazi arcát feltárjuk, ezt helyesen értékeljük, kétségkívül jövőt, nemzetünk jövőjét formáló tényező lesz, és eredményei egyházunk és társadalmi életünk terén is érvényre jutnak — fejezte be nyilatkozatát dr. Tóth Károly püspök. Azt írja Kazinczy Ferenc Ráday Gedeonról: „El volt végezve, hogy ő minden idejét tanulásban éli le s erejét egészen a nemzeti műveltség emelkedésének fogja áldozni". így történt. De arra is törekedett, hogy a magyar nemzeti művelődést bekapcsolja az európai kultúra áramába. A nevét viselő, napjainban megújult intézmény köveivel, könyveivel s az itt tanuló, itt kutató emberekkel Ráday Gedeon szellemi örökségének folytatója. ZAY LÁSZLÓ 23