Budapest, 1988. (26. évfolyam)

12. szám december - Pintér Tamás: Ostromzár a Paradicsom körül

lakás helyiségeibe is behatolt, estére megfakultak a tárgyak, az asztalon hagyott pohárból nem lehetett inni. Evelin nézte, hogyan kapja fel és viszi a magasba a meleg szél a betonzsákok papírfoszlányait. — Csak azt tudnám, miért úsztuk meg a nagy tarolást. — mondta. — Miért nem számolták fel a házat? Miért pont ezt nem számolták fel? A férfi a kávéját kavargatta, arra várt, hogy iható legyen. — Jobban jártunk volna, ha lebontják ezt a bűbájos lakot. Ahogy a többit is lebontották — folytatta Evelin. — Még úgy is jobban jártunk volna, ha évekre az albérletben maradunk. — Ma igazán formában vagy — felelt a férje. — De mintha elfelejtenéd, hogy örömödben több üveg pezsgőt locsoltál magadra azon az estén, amikor ideköltöztünk. Mondhatni, vörös pezsgővel zuhanyoztál a nappaliban. Törley, demi doux, hét és fél decis palackozás. Az asszony szeme fénylett egy pillanatra. Lassan hátradőlt a széken, tűnődőn ingatta a fejét. — Semmit nem oldunk meg azzal, hogy engedelmesen várakozunk, mint a halálraítéltek. — Ne kezzd újra. Én nem megyek el innen. — A hőst akarod játszani? Akkor csinálj valamit. — Megmondanád, hogy mit? — Nem tudom. — Hova forduljak, megmondanád? Hova és kihez? — kérdezte a férfi két korty között. — A hivatalokban csupa seggfej ül. Egyforma szemellenzőt hordanak, egyik sem lát túl a saját íróasztalán. ,,Nem-az-én-hatáskörömbe-tartozik, nem-az-énhatáskörömbe-tartozik." Valahol kitalálták, hogy ez a „bűbájos lak" megmarad, és most köszönetet várnak tőlünk. — Nem úgy festenek a dolgok, mintha megmaradna. — A fenébe is, mutass . valakit, aki elhiszi nekünk, mi van itt. Vagy mutass valakit, akinek kellene ez a ház. Kertes családi ház, zöldövezetben, igényesnek eladó. — Szegény apád biztosan forog a sírjában. — Még jó, hogy ezt nem kellett megérnie — mondta a férfi. — Szegény apám azzal a tudattal ment el, hogy sikerült összehoznia valamit, sikerült nyélbe ütnie azt, amire vágyott. Szegény apám a sajátjában akart élni és a sajátjában meghalni. Mind a kettőt elérte. A háború után, viszonylag fiatalon szert tett a maga Paradicsomára. „Egy kis békés szöglet a világban, ahol jól ellehet az ember." Szegény apám remek vásárt csinált ezzel a házzal, a bolondnak is megérte volna. Mi is tűrhetően ellehetnénk itt, ha a nekiszabadult várostervezők kicsivel odébb böknek rá a térképre. 41