Budapest, 1988. (26. évfolyam)

12. szám december - Gyarmati Szabó Éva: Piac „a Váci út és Lehel út között”

KERÜLETRŐL KERÜLETRE Piac „a Váci út és Lehel út között" kedvezően kihasználhatnánk a városszerkezet adottságait — e vonatkozásban Budapest megújulhat anélkül, hogy megváltoznék karaktere, arculata. — A párizsi Nemzetközi Kiállítási Iroda előírása azonban egyetlen területen követeli a bemutató fő színterét. — A lehetőség szerint akkor is a városközponthoz közeli területet kellene kiválasztanunk, melynek fejlesztése szervesen illeszkedik a városszerkezetbe. Ehhez, persze, az alapvető infrastruktúra pótlására, illetve fejlesztésére — az üzlethálózat bővítésére, parkolóházak építésére, belső udvarok rendbetételére, az utcák tisztántartására stb. — van szükség járulékos beruházásként. Ez csak később gyümölcsözik ugyan, épp ezért nem a világkiállítás költségeként kellene elszámolni. — A szövetség felhívása a döntéselőkészítő tanulmány elkészülte után jelent meg. Hivatalosan önök nem kapták meg ezt a dokumentációt, s a felhívás egyes kitételei ,,megkésettnek", illetve a,,decentralizált kiállítás" ,.túlhaladottnak" tetszik. — Nem ebben érzem a dolgok fonákját. A decentralizálás csak az egyik olyan ötlet, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ami a késésünket illeti: tagja vagyok a Fővárosi Tanács városrendezési és építészeti albizottságának. Ez a társadalmi testület foglalkozik a jelentős területek fejlesztésének kérdéseivel is. Hogy egy nagyobb épület manzárdablakai merre néznek, azt megtárgyaljuk, de a bizottságot akkor nem hívták össze, amikor a világkiállításra alkalmas területeket vették lajstromba. Jómagam mint fővárosi lakos, mint építész, mint tanácsi bizottsági tag, mint építőművész-szövetségi vezető — tehát többszörösen is — ki vagyok zárva az információkból, ezáltal a „beleszólás" lehetőségéből. — Ezek után talán nem lehet csodálkozni, ha az ,,egyszerű" állampolgár majd berzenkedik, amikor, úgyszólván magyarázat nélkül, a sok tízmilliárdos kiadásról hall. Mégoly jó ügynek, mint a világkiállítás, sem lehet így híveket szerezni... — Emiatt vannak nekem is ellenérzéseim a favorizált helyszínekkel. Nem arról van szó, hogy ezek eleve rosszak lennének — a BUVÁTI építészei és tervezői lelkiismeretes munkát végeztek — de lehet talán ezeknél jobb adottságú területeket is találni, ha a feltárási munkába többeket, más szakmai, illetve társadalmi szervezeteket is belevonnak. És elképzelhető, hogy ezzel a többletmunkával sem tartott volna a feltárás nyolc-tíz nappal tovább. — A visszásnak tűnő helyzetek ellenére a Felhívás mégis optimizmust sugall... — Úgy véljük, hogy a világkiállításra szükség van, és hogy ez a nagy vállalkozás méltó megkoronázása lehet a honfoglalás 1100. évfordulójához kapcsolódó eseményeknek. Bizottságunknak ezzel a megállapításával is egyetértett a MÉSZ elnöksége, mely szentesítette felhívásunkat. O. I. A Lehel piac harsány forgatagában aligha jut eszébe valakinek, hogy a múlt században itt még csendes temető állott. Pedig meglehet, hogy a butiksor valamelyik pavilonja helyén egykor Kisfaludy Károly aludta örök álmát, amíg hamvait át nem szállították a Kerepesi temetőbe. A fejlődés azonban nagy tereprendező: a század utolsó évtizedében megszüntették a temetőt, hogy helyet adjanak egy új városrész építkezéseinek. Többször változott a környék arculata, az utóbbi száz évben is, míg 1948-ban mai képe kialakult. Ekkor készült el az Élmunkás-lakótelep négy háztömbje, amely a térnek is nevet adott. Ez a változás a piacot kedvezőtlenül érintette, hiszen ezáltal területe csökkent, s a házak lezárták terjeszkedésének határait. Angyalföld éléskamrája időközben Budapest egyik legnépszerűbb bevásárlóközpontja lett, jó megközelíthetősége és olcsó árai, nagy árukínálata miatt. Évről évre többen keresik fel, a zsúfoltsága mára elviselhetetlenné vált — főképp a környék lakói számára. Ez indította a XIII. Kerületi Tanácsot arra, hogy tervet dolgoztasson ki a Lehel piac korszerűsítésére. Az előkészületi munkálatok jövőre kezdődnek, s a piac várhatóan a VIII. ötéves terv végére a kor igényeinek megfelelő színvonalon áll a vásárlók rendelkezésére. A főváros második legnagyobb piaca hamarosan az első helyre kerül a rangsorban — ha ideiglenesen is. A Nagycsarnokot felújítás miatt bezárják, a nyáron leégett Rákóczi térit viszont még jó ideig nem nyithatják ki. Ez további megterhelést jelent a Lehel számára, ahol a zsúfoltságot amúgy is fokozza az egyre élénkebbé váló „kis KGST piac". Nyilvánvaló: a zsúfoltsággal a feszültség is nőni fog a vásárlókban, az eladókban és a környék lakosainak körében egyaránt. Nem kis feladat hárul a kerületi tanácsra — noha a Fővárosi Tanács is támogatja munkáját —, hogy biztosíthassa a még elfogadható feltételeket a vásárláshoz. Nem lesz könnyű dolguk, amit megerő- , sít a kerület népi ellenőrzési bizottság vizsgálata is, amely lakossági panaszok 1 nyomán indult meg. A piac közvetlen közelében élők, főképp az idős emberek egyre kevésbé tudják elviselni a hajnali „zajkoncertet", napközben a harsányságot, a késő esti rendcsinálást. A NEB az ő érdekükben is javasolta a terület rendezését, korszerűsítését. Természetesen ez az érdeke az árusoknak is, hiszen a raktárak egy része inkább tákolmánynak mondható s túl kicsi, kevés a hulladéktároló, és helyszűke miatt sem bővíthetik standjukat. Valószínűleg a vásárlók örülnének a legjobban a rendezésnek, hiszen akkora a tolongás, hogy megnehezíti a vásárlást. Ennek az is oka, hogy már a járdákat is elfoglalták a bazár-ajándék „boltok", zugárusok. Külön gondot jelent, hogy a piacot többféle érdek irányítja: egy részét a fővárosi piacfelügyelőség működteti és ellenőrzi a kerületi tanács irányításával, kisebb részét a Fővárosi Tanács és a Közterület-fenntartó Vállalat, az elárusítóhely melletti parkoló pedig a Garázsipari Vállalat kezelésében van. Ez a megosztottság kedvezőtlenül hat a vagyonvédelemre, a piaci rendszerre, a kereskedelmi ellenőrzésre és a közbiztonságra egyaránt. A különböző bevételi források — helypénz, parkolási díj stb. — is szétaprózódnak, így — ahogy a NEB-vizsgálat megállapítja — gyakorlatilag nincs egységes pénzalap a piac működtetéséhez. Ilyen körülmények között szinte törvényszerű, hogy kulturált szolgáltatásról, rendről, tisztaságról aligha lehet beszélni a Lehel kapcsán, amelynek színvonalát, megítélését tovább rontja a helyi és környező kocsmahálózat. Az elképzelések szerint a Lehel-piacot csak az Élmunkás tér környékével együtt lehet korszerűsíteni. Hiszen meg kell teremteni a közlekedés biztonságát, le kell bontani az elavult üzleteket, be kell építeni — a magánerős építkezés támogatásával — a környék foghíjait, hogy az új lakótömbök alsó szintjein modern, szép boltok alakulhassanak ki, kulturált vendéglátóhelyek nyílhassanak. Mivel a piac területét nem lehet bővíteni, fölfelé terjeszkednek, több szintesre tervezik: a kéreg alatti térben a fenti kínálatot kiegészítő üzletek, raktárak, tárolók épülnek, lejjebb pedig autóparkoló. Magát a piacot a rendezés során áttekinthetőbbé alakítják, külön utcákat terveznek a zöldség- és a gyümölcsárusoknak, külön standot kapnak az élő és a vágott állatot kínáló kereskedők, mutatós, közös területen árusíthatnak a virágosok. A kiszolgálás és a vagyonvédelem szempontjából egyaránt fontos, hogy a lebontásra ítélt bódék helyett korszerű, állandó helyiségek épüljenek. A mai számítások szerint mintegy 500 millió forintba kerülne, s ezt az összeget főként sponzorok segítségével szeretné előteremteni a kerületi tanács — a piac üzemeltetésében érdekeltek összefogásával. Az árusítók, például, a tervek szerint a jövőben nem bérleti díjat, hanem építési hozzájárulást fognak fizetni. A lényeg: a piacot sajátos jellegének megőrzésével, fokozatosan kívánják fejleszteni, úgy, hogy mindig csak egy-egy részét zárják majd le a vásárlók elől. GYARMATI SZABÓ ÉVA 28