Budapest, 1988. (26. évfolyam)

12. szám december - Oszlay István: Vitafórum Bécsben és Budapesten

FÓRUM ben, hogy sikerrel megvalósíthassuk. E-gyes részletkérdésekben, természetesen, szükség lesz kompromisszumokra. Abban például, hogy kell-e a 120-130 hektárnyi terület, amit terveztünk. Nem biztos, hogy kell, ebben a bécsi látogatás is befolyásolt. Bécsben, például, nem törekszenek 20 hektáros parkoló építésére, mint mi. Vancouverben és Brisbane-ban is arra késztették az embereket, hogy tömegközlekedési járműveken közelítsék meg a kiállítást. Kétségtelen, az ország és a főváros kasszáját alaposan megterhelik a világkiállítás költségei. Hogy a vállalkozás fékező vagy gyorsító rakétája lesz-e gazdaságunk fejlődésének, véleményem szerint, leginkább ez befolyásolja a lakosság hozzáállását. Elhiszem, hogy ez gyorsító rakéta, de igényelném, hogy erről meggyőzzenek, mert a kérdés megítéléséhez kevés információval rendelkezem. Meg kell vizsgálni — ez kormányszintű döntést igényel —, hogy a ráfordítások és a várható hozamok — a számíthatók és a nem számszerűsíthetők — milyen mérleget mutatnak, s hogy e gazdálkodási periódus adottságai elbírják-e, eltűrik-e ezt a terhet. S ebben az utca emberének is van és lehet — és legyen! — beleszólása. A világkiállítás mindenekelőtt a fővárost gyarapítja. Ha az ország gazdaságának általában is előnyös, akkor nem szabad habozni, megvalósítása érdekében meg kell sokszorozni erőfeszítéseinket. „Ne írjunk minden fejlesztést a világkiállítás számlájára" tekintetben én nem irányítok átfogó munkát — ezt bizonyos értelemben az operativ bizottság végzi, mégpedig a tárcaszinten megoldott részfeladatok egymás mellé illesztésével. — A bécsi főépítésznek sincs igazi hatásköre? — Bécsnek a mi felfogásunk szerinti értelemben nincs főépítésze. Hugo Potykának megfelelő személy nálunk dr. Szűcs István, a BUVÁTI kutatási osztályvezetője, de a várostervezésért felelős Hannes Svobodának megfelelő személy nem én vagyok — az valahol fölöttem van. Bécsben is többszörös az áttétel a városi tanácsos és az építészek között, ettől függetlenül jól mennek a dolgok, a városvezetők, az építészek vagy a különböző szakemberek vitái a tervek finomítását, a melléfogások megelőzését szolgálják. Lehet párhuzamokat vonni, de a két adminisztráció működése rendkívül eltérő. — Nem tudom, lehet-e következtetést levonni abból, hogy a mostani bécsi konzultáción ott voltak a három nagy párt képviselői, a város vezetői, a gazdasági miniszter, továbbá, hogy nyolcvan osztrák szakember, köztük a kamara elnöke, a sokat emlegetett Svoboda úr és más vezető szakemberek is eljöttek Budapestre, miközben a tanácskozáson a Fővárosi Tanácsot senki sem képviselte. Az is furcsa, hogy a Főváros nem tartotta érdemesnek összehívni egy tájékoztató-vitázó fórumra a döntés-előkészítő tanulmányban szereplő helyszínek gazdáit, a kerületi tanácsok képviselőit sem, pedig ebből is lehetett volna profitálni. — A Fővárosi Tanács szeptemberi ülésén a kerületi tanácsok képviselőinek jelenlétében foglalkozott a témával. De a világkiállítás csak bizonyos részben fővárosi ügy, ellentétben egy nagyobb lakótelep — mint például a káposztásmegyeri — építésével, melynek beruházási költsége esetleg nagyobb, mint most a fővárosra eső „világkiállítási rész". Az expo ugyanis komplexitását tekintve túlnő a főváros lehetőségein. — A világkiállításhoz kapcsolódó valamennyi műszaki feladattervet együtt kellett volna készíteni, ily módon az egyes részfeladatok, ágazati tervek más megvilágítást és esetleg más megoldást kapnak. Ehhez azonban szükség lett volna egy vezető csapatra, amit most a jobbára miniszterekből álló tárcaközi bizottság nem pótol és nem helyettesít. Másodlagos dolog, hogy a kormány vagy a főváros nevében végezte volna-e a munkát. — Erre valóban szükség lett volna. Voltak is ilyen elképzelések, mi is foglalkoztunk azzal, hogy több, a főváros fejlesztését tervező szakági szervezetből, valamint tervezőirodákból alakuljon egy team. Ezt pótolandó egyelőre félmegoldás született, s ez nem a mi igyekezetünkön múlott. Most ugyanezektől az intézményektől kapott szakvéleményekre támaszkodunk, de ez messze nem ugyanaz, mintha folyamatosan együtt dolgoznánk. — Mintha elhangzott volna korábban, hogy amennyiben megkapjuk a rendezés jogát, akkor megalakul ez a vezető csapat. — Itt valami félreértésről lehet szó, tudniillik, akkor már nagyon késő lenne. Bizonyos értelemben el kell felejtenünk, hogy a végső döntés csak a jövő év elején vagy közepén várható. Ha komolyan gondoljuk a világkiállítást, és teljes elánnal ennek megvalósításán akarunk dolgozni, akkor vállalni kell bizonyos kockázatot is, így a tervezési folyamatot — és ebben sokan egyetértünk — a jövő év elején meg kell kezdeni. Olyan munkára is sor kerülhet, amely — ha nem kapjuk meg a rendezés jogát — esetleg... — ...felesleges? — Egy része nem térül meg, de ez a kisebb kár, sokkal nagyobb az, ami a késedelem következtében előállhat. Jelentős része azonban — a felmérések, vizsgálatok, feltárások — a városrendezés, a városfejlesztés későbbi periódusaiban is felhasználható. A világkiállítással kapcsolatban ugyanis megvannak az országnak és a fővárosnak is a céljai. Azt szeretnénk, és azt remélnénk, hogy ezúttal számos infrastrukturális gondot is megoldhatunk. Veszélyes azonban, ha mindenki mindent bele akar tenni ebbe a kalapba, mert a költségek riasztóan megnőnek. Reálisan kell mérlegelni, mit jelent a világkiállítás a fővárosnak, és mit kell tenni annak érdeké-DR. SZŰCS ISTVÁN: — Azt mondhatnám, hogy ön szerencsés helyzetben van. Gyakori látogató Bécsben. Ismeri azokat az embereket, akik a világkiállítás előkészületeit irányítják, és azokat is, akik a terveket készítik. Idehaza pedig az ön vezetésével folyt a kiállítás helyszínének keresése. Az önök tanulmányai alapján dönt a kormányzat a helyszín kérdésében. — „Osztrák kapcsolatom" révén szakmai előadásokat tartok Grazban, először ott hallottam a világkiállításról, éppen egy esztendeje. Abban az időben Bécs jóval előttünk járt az előkészületeket tekintve. A Duna-térség fejlesztésére a nyolcvanas évek elején két nagy pályázatot is kiírtak. Ennek nagyvonalúságára jellemző, hogy a világkiállítás megvalósítása csak egyike a hat-hét alapvető célkitűzésnek. (Decemberben Győrben, az osztrák-magyar területrendezési állandó bizottság ülésén — felkérésre — ismertettem a főváros rendezési tervének és a világkiállítás területi lehetőségeinek kapcsolatát.) A fővárostól januárban kaptuk a megbízást kiállítási területek feltérképezésére, ezt követően a bécsi magisztrátus kezdeményezésére szakértői csoportok vezetői jöttek hozzánk tájékozódni. Márciusban ismét meghívtak Bécsbe, ahol megismerkedtem a kiállítási előkészületek egyik irányítójával, dr. Peter Jawetzkyvel. Tehát azt mondhatom, hogy mindig voltak információim, s volt összehasonlítási alapom, ki hogyan áll az előkészítésben. De csak úgy — „illegálisan". Mert arra, hogy intézményesítsük a két város illetékes szakértőinek kapcsolatát, hogy a témáról szélesebb szakmai körben konzultálni lehessen, mostanáig kellett várni. — Fontosnak tartja az ilyen véleménycserét? — Alapvetőnek, elengedhetetlennek. A tárcaközi bizottságnak — a jó előkészítés érdekében — figyelemmel kellett volna lenni erre is. így nehéz dolgozni. Politikai szinten permanens, kitűnő a kapcsolat, szakértői szinten — csaknem nulla. — Szomszédainknál is „titkolódznak"? — A bécsi kollégák is panaszkodnak, meggyőződtem róla, hogy ez mennyire relatív. Most a legutóbbi szemináriumon is úgy kérdeztek — a mi dolgainkról is —, hogy egyértelmű volt, naprakészen isme-25