Budapest, 1988. (26. évfolyam)

12. szám december - P. Szabó Ernő: Hol lesz, hol nem lesz Nemzeti Színház?

Három tervező a Vérmezőn építené fel a Nemzeti Színházat. Kettő közülük a terület délkeleti részét venné igénybe, a harmadik viszont közvetlenül a Déli pályaudvarral szemben helyezné el a színházat, mintegy a pályaudvar formavilágára rímelő tömbökből komponálva. Tömegközlekedési járművekkel, gépkocsival egyaránt jól megközelíthető tenne itt a színház, a kérdés csupán az, hogy az épület tömege mennyire takarná a Várat, s hogy mennyire lenne bekapcsolható a színház a város eleven életébe, csábítana-e, mondjuk, a környezet egy előadás utáni kellemes sétára? A budai helyszíneket vizsgálva, jó néhány további érdekes javaslattal találkozunk. A Naphegy oldala, a Novotel szálló környéke, a Várkert-bazár éppen úgy szóba került, mint a Flórián tér, Szépvölgyi út, a Moszkva és a Széna tér. A városközponttól a legjobban alighanem az a javaslattevő távolodott el, aki a Nemzeti Színházat a Budaörsi út mellett, a tervezett világkiállítás helyszínéhez, létesítményeihez kapcsolódva helyezi el. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen távol felépített színház szervesen épülhetne be a főváros kulturális életébe, hogy a nemzet színházaként funkcionálhatna, ha ahhoz is erő kell, hogy az útnak indulásra rászánja magát a színházbarát. E terv léte azonban, akár más, e sorok írója számára túl merésznek tűnő tervek bemutatása azonban végül is a színházról való gondolkodás különböző lehetőségeit jelzi, s a pályázat anyagának bemutatása éppen azt célozza, hogy minden vélemény védhető és vitatható legyen. Bár ott tartanánk — sóhajtottak fel bizonyára néhányan s szélsőséges elképzelések láttán —, hogy az épület helyének végleges kijelölése után, a konkrét építészeti tervek merész elképzeléseit vitathatnánk vagy éppen fogadhatánk el fejet hajtva a tervezők érvei előtt. 11