Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Oszlay István: Az interpelláció tárgya: Óbuda

ez idő szerint ezt tartjuk a legfontosabbnak —, hogy a kiállítást a Duna mellé kell telepíteni vagy legalábbis szerves kapcsolatban a Dunával. Az a véleményünk, hogy nem egyetlen zárt területen kellene megrendezni a kiállítást, hanem térben széthúzni a bemutatót. A Dunára „fűzve" a helyszíneket, a Hajógyári-szigettől a Lágymányosig terjedhetne a kiállítás, vagyis elképzelhetőnek tartjuk a „liverpooli változat" valamiféle adaptációját. Igyekszünk hangot adni különböző hivatalokban és társadalmi fórumokon annak, hogy megvan bennünk a fogadókészség — és megvannak területi adottságaink —, s ehhez megpróbálunk hozzájárulni saját erőnkből. Azok a munkák, amelyeket saját vagy közös vállalkozásban sikerül megvalósítani, az állami kiadásokat csökkentik, s ez aligha közömbös. Az említett fejlesztések nagy része olyan, amit előbb-utóbb úgyis meg kell valósítani, s ezeknek az egész főváros hasznát látja. Nem mondhatnám, hogy korábban mindig megfontoltan, értelmesen hasznosítottuk területeinket, ezért a meglevőket úgy szeretnénk kiaknázni, hogy a jövőben ne kelljen szégyenkeznünk miatta. — A sokféle elképzelés között van-e harmónia? Hogy a világkiállításhoz kapcsolódnak, az érthető, de beilleszthetők-e a kerület rendezési tervébe? A kiállítási terület a Bécsi út- Vörösvári út felől — Általános rendezési tervünk — jó két éve érleljük — elkészült, decemberben tárgyalja a kerületi tanácsülés. Koncepciónkat előzetesen egyeztettük a Fővárossal, a fővárosi jelentőségű területek, fejlesztések szerepelnek a főváros általános rendezési tervében is. Az említett szabad területek övezeti besorolása is kedvez elgondolásaink megvalósításának. — Milyen főbb célkitűzéseket rögzítettek rendezési tervükben? — Vizsgálódásaink során kiderült, hogy az ún. tömeges lakásépítésre már nincs alkalmas terület, a tervezés alatt álló Mocsárosdűlői építkezést tekintjük utolsónak. A városrész eltartóképessége ugyanis tetőzött, a további lakásfejlesztés újabb feszültségek forrásává válik, emellett az életminőség romlásával jár. Pénzhiány miatt, sajnos, évek óta elmaradnak olyan beruházások, amelyek humanizálnák a lakótelepet. Lakótelepeinknek általában nincsenek kapcsolatai a szomszédos, régi településekkel, nem enyhítik — sőt, esetenként növelik is — azok infrastrukturális gondjait. Összhangban a Főváros törekvéseivel, jelentős hangsúlyt kapott rendezési tervünkben a budai hegyvidék zöldterületeinek védelme, annak megakadályozása, hogy a házak felkússzanak a hegytetőkre. Leszögeztük azt is, hogy Óbudán legfeljebb kisebb, korszerű, környezetbarát üzemeknek adunk helyet, nagyobb ipartelepítésre nincs szükség. Elvünk az is, hogy szabad területeinket, üres telkeinket nem kótyavetyéljük el, inkább kiböjtöljük, míg nem találunk rá olyan funkciót és vállalkozót, amiből nagyobb közösség profitálhat. A Római-parttal külön fejezetben foglalkozunk. Indokolja ezt, hogy — más területekhez viszonyítva — Óbudán épült a legtöbb (35 ezer) lakás, s nem utolsósorban az, hogy a Római nemcsak a kerület ügye, ide jár(na) a fél főváros. Kiemelt jelentőséget tulajdonít a rendezési EXPO'95 BU terv az idegenforgalom fejlesztésének, elsősorban a minőségi elemek, a színvonalas vendéglátás feltételei megteremtésének. — Jó ideje sok pénzbe kerülő fejlesztésekről, beruházásokról beszélgetünk a világkiállítás kapcsán, de magáról a költségekről nem esett szó. Egy helyütt utalt rá, hogy csupán a költségek nem dönthetik el a kiállítás helyszínét. Ebben talán nagyobb szerepe van a látványnak, továbbá a kiállítási terület építményei utólagos hasznosításának. Ezek függvényében hogyan látja esélyeiket? — Hogy mennyibe fog kerülni a kiállítás, még senki sem tudja, egyrészt még nincs kijelölve a helyszín, másrészt most készülnek a költségbecslések. Mindenkit óvnék az „olcsóság" bűvöletétől. Az eddigi világkiállítások színvonalánál mi sem adhatjuk alább, s ha eleve úgy látszott, hogy erre nem leszünk képesek, nem lett volna szabad vállalkozni rá. Most már elköteleztük magunkat, úgy vagyunk, mint a vízlépcsővel: nemigen hagyhatjuk abba. Mindenesetre próbáljunk megfelelni a várakozásnak. — Annak a külföldinek, aki ismeri Budapestet, a Duna, a dunai panoráma jelenik meg fővárosunk említésekor. A világkiállítás Duna-parti telepítése egyedülálló látvány és lehetőség, nem véletlen az sem, hogy az osztrákok is a Duna mellett „kötöttek" ki. így Óbudát fekvése, Duna-parti területei, a környező dombok, hegyek változatossága, szabad térségei, amelyek igen vonzó beépítésre, területhasznosításra kínálnak lehetőséget, arra predesztinálják, hogy a világkiállítás helyszíne legyen. Ha ehhez hozzáveszem meglevő kulturális centrumait, vendéglátó-hálózatát, a tervezett idegenforgalmi fejlesztéseket, akkor nemcsak a látvány, hanem az utólagos hasznosítás kívánalmainak is megfelelő világkiállítási helyszín Óbuda. — A másik két helyszín kiépítésében nem lát fantáziát? — A világkiállítás jó lehetőség a városfejlesztésre, a főváros megújítására, de nem szabad alárendelni provinciális érdekeknek. Azoknak az infrastrukturális és egyéb fejlesztési gondoknak a megoldására, amelyek főként a peremkerületekre jellemzőek, nem lehet apropó a világkiállítás. A főváros érdeke azt kívánja, hogy a kiállítás körültekintően kiválasztott helyszínre kerüljön. Számomra, például, érthetetlen, miért maradhatott versenyben Kőbánya-vásárváros. Egy szlömösödött városrész megújításának módja a rehabilitáció és nem egy világkiállítás. Gazdagrét kiválasztását is elhibázottnak tartom. Elképzelhető, hogy vámszabadterületnek nyilvánítják, ami hasznot hoz a népgazdaságnak, lehet, persze, ott is szép körülményeket teremteni, de mi lesz a show, amiért odalátogat rengeteg ember, s mi lesz a nagy költséggel felépített pavilonokkal, szállodákkal és más létesítményekkel fél esztendő múlva? Aggályaink azért jogosak, mert senki sem igyekezett meggyőzni bennünket az ellenkezőjéről. Amikor hét helyszínre szűkült a kör, szükség lett volna legalább az érintett területek gazdáit leültetni egy asztalhoz, meghallgatni véleményüket, elképzeléseiket. Az összehasonlító feltárások, adatok mögöttes tartalmát nem ismerem, nem vitatkozhatom velük. Nem vontak be minket az előkészítésbe, nem kértek támpontokat sem. Valahogy kívülrekedtünk. — Úgy gondolja, végleg elvesztek az esélyeik? — Szeretnénk, ha nálunk lenne a kiállítás, készülünk rá. Két dolog aggaszt. Úgy vélem, késésben vagyunk, sokkal kiérleltebb állapotban kellene lennie a világkiállítás ügyének: a helyszín, a téma és a finanszírozás kérdésének. Hiányzik a minimális tájékoztatás, a nélkülözhetetlen propagandáról nem szólva. Bécs már „elküldte" első, igen szép, magyar nyelvű világkiállítási prospektusát, pedig hát ők is csak az év végén, jövő év elején tudják meg, hogy megkaptuk-e a közös rendezés jogát. A másik gondunk: a szeptember 13-i tanácsülés — ahol tájékoztatást kaptunk a világkiállítás ügyének állásáról — újfent deklarálta, hogy a tárcaközi bizottság elé terjesztett három helyszín még változatlanul versenyben van. A nyár eleji „gazdagréti intermezzo" azonban ezt vitathatóvá teszi. Kovács Lászlóné országgyűlési képviselőnk erről is beszélt városházi felszólalásában, emellett ismertettejavaslatunkat a kiállítás lehetséges helyszíneire, a kiállítási terület és a Duna kapcsolatának meghatározó szerepét hangsúlyozva. A vita és a határozati javaslat azonban nem nyugtatott meg bennünket, s mert úgy véljük, jó ügyet szolgálunk, képviselőink a parlament őszi ülésszakán is fel kívánnak szólalni a világkiállítás ügyében. OSZLAY ISTVÁN 4PEST-BÉCS 31