Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Kelecsényi László: Csöndkert

nyabb kategóriájú szállodai kapacitás. A nyári főidényben főleg a szocialista országokból érkezőknek és a hazai turistáknak nem jut elegendő olcsó szálláshely. Évről évre több ugyan a valutaváltóhely, de a központi helyeken a főidényben állandó a zsúfoltság, mivel a vállalatok érdekeltsége minimális, kevés a nyújtott műszakban nyitva tartó iroda. Az idegenforgalom irányításának, tervezésének, finanszírozásának nincsenek meg a szükséges feltételei. A főváros nem kiemelt tájegység vagy üdülőkörzet, így nincs idegenforgalmi bizottsága, se hivatala. Napjainkban mintegy 80 különböző szervezet foglalkozik Budapesten idegenforgalmi tevékenységgel (utazási iroda, kisszövetkezet, gmk) — megfelelő koordináció nélkül azonban a „házigazda" szerepére egyik sem alkalmas. — A vendéglátás fontos szerepet tölt be a főváros gazdaságában. Gondot jelent viszont, hogy a vendéglátó és szállodavállalatok reprezentatív, idegenforgalmi éttermeiket a jelenlegi szabályozás mellett nehezen tudják gazdaságosan üzemeltetni. Nem kedvezőbb a kereskedelmi vendéglátás helyzete sem: a hazai vendégekre számító éttermek forgalma esett, az áremelések és az életszínvonal-csökkenés miatt az üzletek egyre inkább veszteségessé válnak. A szerződéses rendszer — előnyei mellett — kedvezőtlenül hatott a forgalom összetételére, csökkent a színvonal, mert a gyors meggazdagodás reményében sokan és szakismeret nélkül űzik a szakmát. A közétkeztetés gondja, hogy a vállalatok a nyersanyagnormával nemigen tudják követni az emelkedő árakat, így a kínálat nem felel meg sem a gyermek- sem a felnőtt korosztály táplálkozási igényének. — Fejlesztési lehetőségeinket vizsgálva, jelenleg még bizonytalan, hogy meglesz-e az 1989-1990. évi új lakótelepi beruházások pénzügyi fedezete, azaz: a tervünkben szereplő 300 millió — ÁFA-val együtt 400 millió — forint. Amennyiben nem, akkor egyes lakótelepeken még az alapellátás sem biztosítható. Azt már előre tudjuk, hogy 1990-ben nem kezdhetünk új beruházásba, emiatt későbbre halasztódik Káposztásmegyeren és Újpesten egy-egy lakótelepi ABC-áruház építése. Azzal azonban számolnunk kell, hogy az új lakótelepek alapellátását továbbra is központi forrásokból kell biztosítani. — A kereskedelem olyan ágazattá vált, ahol a lakosság ellátását önállóan gazdálkodó vállalatok végzik, egyre inkább nyereségérdekeltségi alapon, ugyanakkor hiányzik a tényleges versenyt biztosító árubőség. A korábban megtett intézkedések ellenére is nagyon rossz e szakmákban a vállalati érdekeltség — kicsi a nyereség, az árrés. A vállalatoknak nem érdekük a veszteséges, külterületi kisboltok üzemeltetése; nem képesek önálló hálózatfejlesztésre; rossz az eszközállományuk; nagy a létszámhiány, emiatt sok a bezárt bolt stb. A főváros lakossága azonban azt várja, hogy az alapellátás minden területen és minden időben kifogástalan legyen. Kritikájukat a kerületi tanácsoknak és a Az 1980-87 között épített kereskedelmi létesítmények kerületenként A városrészközpontok kereskedelmi hálózatának fejlesztése 8